Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-23 / 34. szám

zel óvatosan fog bánni, mert tudja, hogy egykönnyen nem juthat hozzá. Nekünk is ilyen csinyján kell bánnunk a most rendelkezésünkre álló árukkal, mig a háborút meg nem usztuk. Nem csupán az itthonmaradottak érdeke ez, de a harcolóké is. Ha itthon elherdáljuk az élelmiszereket, annál kevesebb jut nekik. Félig, vagy akár egész üres gyomorral lehet még harctéri hireket olvasni, de ilyen állapotban idegen országban az ellenséget kergetni már kissé bajosabb dolog. Mindezeknél fogva ne csak azok takarékoskodjanak, akiknek muszáj takarékoskodni, de spóroljanak azok is, akik arra a pillanatban még nincsenek ráutalva. Csak a legszükségesebbet vásároljuk ! Ha ezt az elvet következetesen keresztül visszük, akkor két irányban járulhatunk a háború sikeréhez. Először az állam könnyebben láthatja el majd a hadakozók szükségleteit; másodszor pedig az itthonmaradottak számára is tovább fog tartani a készlet, melyet — ismételjük — most nem lehet tetszés szerinti mértékben kiegészíteni. Ezután pedig volna néhány szavunk a városunkban levő jótékony egyletekhez ! Soha még az ország nem volt annyira egy érzésben, gondolatokban, cselekvésekben, mint most. Soha még helyi vagy országos társadalmi mozgalom nem indult meg annyi áldozatkészséggel, annyi nemességgel, mint most. Soha még ily nehéz napok nem érték az országot és nem is fogják érni. Soha még igy nem szorult rá az ország az országot alkotó társadalom támogatására, segítségére, mint ma. Nagy idők nagy tettekre serkentenek. Pápán számos jótékony egyesület működik hasznos, áldásos tevékenységgel, melyek évek hosszú során át a közönség bő adakozása folytán jelentékeny tőkéket gyűjtöttek össze. Az egyletek közül többen már hozzájárultak a megindult nagy gyűjtéshez, de a mostani idők nagyobb kötelességet rónak az egyesekre is és társaságokra is. A rendkívüli idők nem tűrik a szokások béklyóit. Most itt az ideje, most a legnemesebb módon teljesíthetik a jótékony egyletek hivatásukat. Tegyenek meg mindent, ami tehető és ne ragaszkodjanak — amint hogy nem ragaszkodhatnak — tovább eddig gyakorolt elveikhez: nyissák meg tőkéiket, hozzák meg azt az áldozatot, amelyet tőlük mindenki elvár. Vegyék elő megtakarított filléreiket, mert szükség van, nagyon nagy szükség van a legutolsó garasra is. Bün volna a tőkét kuporgatni most, amikor uton-utfélen a segítésnek száz meg száz szüksége merül fel. Bün volna takarékoskodni ma, gondolni a jövőre, amikor a jövő szebb és gazdagabb képekkel kecsegtet s amikor a mainál megfelelőbb alkalom soha nem várható, hogy az egyletek A nő ösztönszerűleg érzi, hogy a vagyon növekedésével társadalmi állása is magasabb regiókba emelkedik. És melyik nő nem óhajt rangban, positióban emelkedni ? ! Brunnerné egy ideig hallgatott, mert azt hitte, hogy férje megváltozása csak át meneti állapot, mert sohasem tapasztalta, hogy az ember alapjelleme olyan hirtelen átalakuljon és az atalakulás örökre megmaradjon. Azt gondolta, hogy ez a metamoiphosis egy kisebb lelki katasztrófa muló hatása, mely a megrázkódtatás után járó lelki hullámzás elsimulásával lassankint el fog tűnni. Midőn azonban látta, hogy ez az átalakulás az állandóság jellegét veszi fel, nem tudott tovább hallgatni, hanem kérdőre vonta férjét: — Mondd Károly, mi ütött beléd, hogy egy félév óta egészen megváltoztál ? — Én, megváltoztam? Milyen tekintetben ? — Ne tettesd magadat, jól tudod mire célzok ! — Hogy találjam én ki a te titkos gondolataidat? Nem vagyok én gondalatolvasó, h «nem egyszerű kereskedő. — De nem vagy olyan kereskedő, mint azelőtt voltál. • — Talán ügyetlenebb lettem ? Oh, az nem, hanem lustább, több időt töltesz a I kávéházban s más szórakozó helyeken, mint az üzletben. — Vagy ugy? Hát azt sajnálod tő lem, hogy egy kicsikét én is élek. Azt hitted, hogy az csak a te privilégiumod ? Mig te a legnagyobb kényelemben éltél, tenniszeztél, sétáltál, színházban, kabarékban és másutt mulattál: addig én mindig csak dolgoztam, kínlódtam. Nem, most már megjött az eszem. Most már egy kissé ón is követni akarom a te bölcs példádat! — De hát te nem tudod felfogni, hogy egy férfinak kötelességei vannak családja iránt és önmaga iránt is. Nem tudod megérteni. hogy önmagad és ellenem .vétesz, midőn elmulasztod jövőnket biztos alapra való építését, elmulasztod vagyonod szaporítását, midőn arra alkalom és idő kínálkozik ? — Ne beszélj előttem irántad való kötelességeimről. Házamhoz 500 korona értékű kelengyét hoztál, melyet utólag én fizettem ki és más semmit. Most, ha váratlanul megütne a guta, 200.000 koronát örökölnél utánam. Ennyi csak elég lesz magadnak, jövendőbeli férjedről csak nem kötelességem gondoskodni. Minek tegyem ma gamat tönkre az örökös munkával, hiszen nincsenek gyermekeink. Ezzel vette kalapját, a feleletet be nem várva, távozott hazulról. (Vége következik.) megszolgálják és viszonozzák a társadalom és az állam szeretetét és megbecsülését. Bün volna a most szűkölködők nagy számától elvonni a segítséget, azért hogy gondoljunk a jövő keveseire. Bün most a nyomorgókat nyomorban hagyni, hogy szaporítsuk a koldusok számát a jövőnek. Hisz a győzelem után megnyílnak az erszények újra s a mit a szent célra adnak az egyletek, visszakapják a hálás társadalomtól újra, a megnövekedett szeretben kamatosan is. Pápa jótékony egyletei bizonyára nem vonakodnak hivatásuk teljesítésében felajánlani vagyonuk egyhányadát a társadalomnak, mely most számit rájuk és jótékonyságukra. A király születésnapja. Őfelsége a király születésnapját a magyar nemzet az idén még nagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg mint más esztendőben. Mélyebb fohászok szálltak minden magyar ember szivéből az Istenhez, hogy felséges királyunkat a legjobb egészségben tartsa meg sokáig népe javára és örömére és áldja meg a király és nemzet katonáinak fegyverét, bogy i győztesen és dicsőségesen térjenek vissza a hadjáratból. Városunk lakossága is a szokottnál nagyobb kegyelettel ünnepelte rneg ősz királyunk 84-ik évfordulóját. Már a kora reggeli órákban mozsárlövések jelezték a nap jelentőségét. Városunk összes középületein és számos magánházakon nemzeti szinü lobogók voltak kitűzve és az utcákon az ünnepi hangulat minden jelképében volt észlelhető. Istentiszteletek. A hivatalos ünnepi istentisztelet a plébánia templomban reggel 9 órakor lett megtartva, mely alkalomra a templom szorongásig megtelt ünneplő közönséggel. A ünnepi misén, melyet Kriszt Jenő esperes-plebános ragyogó asszisztenciával celebrált, részt vettek testületileg városunk összes hatóságai, jótékony egyletei, a városunkban még állomásozó huszárezred tisztikara Oiczy Géza őrnagy, állomásparancsnok élén, valamint nagyszámú ünneplő közönség. A zsúfolásig megtelt plébánia könyörgő közönsége a pontifikáló esperes-plebánossal együtt imádkozott, kérve a Mindenható áldását a királyra, a hazára ós vitéz hadseregünkre. A pápai izr. hitközség 17-én, hétfőn a szokástól eltérően, este 8 órakor rendezett ünnepélyes esti istentiszteleten ünnepelte a király születésnapját. A fényesen kivilágított hatalmas templom zsúfolásig megtelt a hívekkel. Az istentisztelet után Lövy Lázár főkántor gyönyörködtette szép zsoltárénekével az ájtatos hallgatóságot, majd kiemelték a frigyszekrényből a templomatyák négy ezüst koronával és mellvérttel díszített Thórát és imát mondtak a király hosszú és boldog életéért és a haza jóléte és üdvéért. Az ünnepélyt, melyet a közönség mindvégig állva hallgatott, a Himnusz zárta be, melyet az első emeleti karzaton Blau Henrik polgári iskolai igazgató vezetésével énekelt a kitűnően fegyelmezett vegyeskar. Ünnepi istentisztelet lett még tartva a ref. templomban, a bencések templomában és a Ferenczrendiek templomában.