Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-02 / 31. szám

zén, az Eufrates és Tigris termékeny völgyeiben alakultak a történelem legrégibb államai, Szumir és Akkád, Kr. e. 4—7000 évvel, turáni népek által. Ebbe az istenáldotta, de most elvadult folyam közbe vezet az u. n. bagdad vasút, koniából Adanán keresztül Bagdadig, a kalifák egykori székvárosáig, amelynek kiépült szakaszát mostani tanulmányutjukon kartársaim megtapasztalják. A forró éghajlat fejlesztette e ki a szémiták kedély mélységét, lyrai bensöségét, mely őket ilyen világraszóló vallások alapitóival boldogította ? a fajok keveredése adta-e a népek lendületét, mely őket a világvallásoknak keretülszolgáló világbirodalmak alkotására képesítette, ki tudná megmondani? Évezredek tanulságául szűrődik le mégis az a tény, — történelmi igazságnak vehetjük —, hogy ázsiai Törökország területén a turáni és szémi faj és műveltség a legrokonszenvesebben találkozott s ez a vérkeveredés a legszerencsésebben ihlette mind a két fajt, a turánit és szémit; ellenben az árja és szémi faj mindig gyűlölködött., mindig vetélkedett, soha össze nem keveredett. A szumirok nyelve, sok száz évvel birodalmuk megdőlése után, a nemzetközi érintkezés nyelve maradt az Eufrates és Tigrismenti országokban ; szumir, héber és görög szövegű feliratokat találtak Mezopotámia homokjába temetve, téglákon, köveken s ez emlékekből magyarázza most Martha, a párisi egyetem tudósa, a szumirok túrán voltál; nálunk u. ezzel foglalkozik a turáni társaság folyóiratával, tanulmányutak szervezésével, támogatásával. Görög emberre mindig mogorván nézett a foiniksz (pún), amiért kiszorította jogos örökségéből, a földközi tenger kereskedelméből. A görög és örmény mint pénzváltó, bérlő, vállalkozó kiszipolyozza a földmíves, marhatenyésztő, lassú észjárású törököt; mikor aztán egy kis leszámolás hozza tisztába az ellentéteket, amit örménygyilkolásnak ösmerünk. Perzsa és török engesztelhetetlen gyűlölettel méri végig egymást amiatt, hogy ki a próféta örököse, az igazi kalifa, a török szultán, vagy a perzsa sah ? S a legérdekesebbet még említeni is alig van időm, a Homérosz által megénekelt trójai háborút, vagyis euró pai görögök megtelepedését Kisázsia partvidékén, az u. n. mykenaei művelődés korát 15—12. században Kr. e., mellyel egyidős a Khitti birodalom, melynek fővárosa romjait az imént ásta föl Dörpfeld Angóra körül, a Halys völgyében, Boghasköiben. Meg a magyar száműzöttek, Thököli, Rákóczy, Kossuth lépteitől, poraitól megszentelt föld jét Iszmidnek, Rodostónak, Kiutahiának. Kit ne ringatna melankholikus hangulatba ennek a vidéknek szemlélete? Vonjon le kiki olyan tanulságokat a történeti eseményekből, amilyen neki jól esik, én kitartok amellett, hogy akármily néptelen is az ázsiai Törökbiro dalom, népünket arra felé irányítani, Amerika helyett, se nem igen kívánatos, se nem igen lehetséges, mert ott még a skolasztika világát élik, vallás és nem zetiség az uralkodó eszme; papok, jogászok a birodalom első rendei. Ha a korán s a hozzá fűződő magyarázatok, döntvények megszűnnek a világi életet is dominálni, megmaradnak, a hová valók, a vallásszabályozójának, s vi lágiakban helyet engednek a modern eszméknek, a gazdasági szabadságnak, a polgári egyenlőségnek, meg fognak íkóczi-u. 12. hant fel a lépcsőkön. Egyenesen a konyhába ment. — Megőrült maga?! — ordított rá Gusszmannéra. — Tessék ? — kérdezte a meglepetéstől szólni alig tudó Gusszmanné. — Miért keltett fel engem ilyen korán ? Hiszen még csak most mult fél hét. — Nekem mondja? Tudom, — mondta egész nyugodtan Gusszmanné. — Hát. akkor minek keltett föl ? — Érdekes ! Minek ? De minek tetszett fölkelni ? — Hiszen háromszor is dörömbölt az ajtón. — Hát persze, hogy dörömböltem. — De minek, mikor még csak most mult el fél hét? — Megszokásból. Hiszen eddig is minden reggel már hat órakor elkezdtem dörömbölni és mégis csak nyolc órakor tetszett felkelni. Én igazán nem vagyok az oka, hogy máma ilyen korán fölébredt. — Hallatlan! Hát miért nem szólt, amikor elmentem, hogy ne menjek még el, mert korán van ? — Szóltam én, de figyelembe se vettte, hunem csak elrohant. — Hál persze, hiszen olyan világos volt, hogy már azt gondoltam, dél is elmúlt. — Látja, ha máskor is ilyen korán szokott volna fölkelni, akkor tudná, hogy ilyenkor már világos van. De persze, aki minden éjjel csak éjfél után jár haza, az nem tudhatja ezt, mert reggel még nyolc órakor is alszik. — Hiszen az este már kilenc órakor ágyban voltam. — Tudom. — Honnan tudja ? — Láttam, amikor hazajött. — Akkor azt is tudhatta volna, hogy ma nein fogok annyi ideig aludni, mint máskor, hát hagyott volna békében, én magamtól is fölkeltem volna nyolc órakor. — Honnan tudtam volna én ezt? Meg ha tudtam volna is, akkor is csak kopog tattara volna, mert hiszen mondtam már, hogy egészen megszoktam. — Hallatlan! De többet ez meg ne történjen. Többet ne próbáljon dörömbölni. Érti ? Majd fölkelek én magamtól ezután. Tudom én a kötelességemet. — Kérem. Ahogy parancsolja. — Most pedig kérem a reggelimet. — Már bent van a szobában. — Már bent van? — Igen. Bekészítettem már, mert tudtam, hogy úgyis vissza íog jönni. — Hallatlan ! — dörmögte Gottlieb mérgesen és bement a szobájába. * (Vége következik.) változni a birtokviszonyok s a töröktársadalom ujjászülethetik ugy, mint ujjá születtek más nemzetek és népek, mikor Öntudatra ébredtek s megélhetnek tizannyian, mint most vannak, mostani területükön, békés érintkezésben a többi munkálkodó nemzetekkel. Sarudy György. Iskolai értesítők. IV. A ref. nönevélö-intézet értesítője. Dr. Kőrös Endre egy 128 oldalt kitevő kötetben számol be a vezetése alatt álló ref. nőnevelő intézet mult iskolaévi sáfárkodásáról. Az Értesítő első oldalán hozza dr. Antal Gábor elhunyt püspöknek kitűnően sikerült arcképét, ezután pedig Kis József pápai esperesnek emelkedett hangú imáját, melyet a nőnevelő-intézetben f. évi január 18 án megtartott Antal Gábor emlékünnepélyén mondott el. Vonzó olvasmány dr. Kőrös emlékbeszéde, melyet ugyanazon emlékünnepélyen tartott, amelynek keretében a szerző markáns vonalakkal festi az elhunyt országos nevü püspök jellemét, élete történetét, nagyhatású politikai és egyházi tevékenységét, nem szalasztja el az alkalmat, hogy tanítványaira, a leendő tanítónőkre a példa erejével hatást gyakoroljon. Luxné Závory Teréz Heltai Gáspárról tartott felolvasását teszi közzé, világos jellemzését adja Heltainak, mint zsoltár- és bibliafordítónak s mint irónak. Az év történetéből megtudjuk, hogy a nyugdíjaztatott Vikár Kornélia helyébe Tuba Erzsébet, az ő helyére Lauer Gizella, a menynyiségtan-természettudomány szakos állásra Szűcs Margit oki. polg. iskolai tanítónők választattak meg. Az intézetbe összesen 308 növendéket irtak be, az év végén 290-en nyertek osztályzatot, kik közül 17-2% kitűnő, 26'2°/

0 jeles, 37 6% jó, J6"2% elégséges, 2*7 elégtelen előmenetelt tanúsított. (290 tanuló közül 8 bukott meg, ami elég szép eredmény. Az intézetet meglátogatták: Czike Lajos főiskolai gondnok, Németh István püspök és Szabó György egyházmegyei gondnok, az állam megbízásából: dr. Vértessy Gyula kir. tanfelügyelő, Mihálik Sándor polgári iskolai szakfelügyelő, kik tapasztalataikról teljes elismeréssel nyilatkoztak. Az intézetben az év folyamán 4 iskolai ünnepélyt tartottak és kirándulást rendeztek Magas Tátrába és Győrbe. A tátrai kirándulást vonzóan meséli el az értesítőben Pataky Ildikó IV. éves képezdei tanuló, most már oki. tanítónő. A földrajzi és történelmi szertár gyarapítására 75, a természetrajzira 576.80, a természettanba 960.56, a tornaira 161, a tanári könyvtáréra 258.70, az ifjúsági könyvtár gyarapítására 186.50 K-t fordítottak. Ebből látható, hogy a különben is mintaszerűen felszerelt intézet sokat költ azon célból, hogy a felszerelésben is a modernség és célszerűség tekintetében előljárjon a megyei intézetek közt és e szempontból kevés állami intézet veheti föl vele a versenyt. Az értesítő összeállítása széles látkörü, finom irodalmi ízlésű íróra ós kitűnő szakemberre vall. Az egész pedig hü képét nyújtja az intézet egy évi munkásságának. Magyar és német *ovic$ora\axi\\ás\, 9a\amVxv\ magyar és német énekoktatást elvállal %\Wc\v ^WVa Rákóczi-utca 21.