Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-07-26 / 30. szám

mekeiket. Vegyék figyelembe a pá­pai kereskedelmi szaktanfolyamot is. Ahol olyan erők tanitauak, mint dr. Kapossy Lucián, Blau Henrik, Bogár István, Fejes Zsigmond, Kiss István stb., oda csak bizalommal kell, hogy forduljanak, mert ők nem anyagi eredményért dolgoznak, hanem cul­turális missziót teljesítenek. Nem tartom érdektelennek egy­pár szavat idézni Kirchner Béla kir. főigazgató hivatalos látogatása alkal­mával tartott értekezéséből. Többek között azt mondja : „Első alkalommal tettem látogatást a pápai tanfolyamon. Örömömet fejezem ki azon, hogy ezzel a tanfolyammal is növekedett a város intézményeinek száma. Je­lentőségét nem kell vázolnom, itt, ahol semmiféle más kereskedelmi is­kola nincsen. A leányoktatás terén és gazdasági tekintetben nagy ezen intézmény hivatása és arra kell tö rekedni, hogy kellő számu növendéke legyen, mert csak igy tartható fenn. Az intézet elhelyezése kifogástalan. Egészséges tanteremben van a tan folyam elhelyezve, amely teljesen elegendő nemcsak a mostani létszám­hoz képest, de elegendő íesz akkor is, ha a növendékek száma a maxi­málist éri el". Ezeket idézem Kirchner Béla be­szédéből, nem szedtem ki olyan mon­datokat, melyek talán hízelegnek az intézetnek, csak olyanokat, amelyek színtiszta valót mondanak. Felemlítem még a tantárgyakat, amelyeknek tanítási módszeréről a legnagyobb megelégedéssel nyilatko­zott a főigazgató és amelyeknek he­lyes módon való tanítására garanciát nyújt az előadó neve. Egyik főtárgy a gépirás, melynek tanítási módszerét szinte csodálatos­nak mondja Kirchner, valamint a gyorsírást, a számtant, a földrajzt, a magyar- és német levelezést, a könyv­viteltant is feltűnően kiemeli. Ezek után csak tanácsot adhatok a leányos szülőknek. Négy polgárit végzett leányaikat ne adják tanító­képzőbe, hanem hallgattassák velük a kereskedelmi szaktanfolyamot, nem válik kárukra, mert mint mondani szokás : a jövő a kereskedelemé ! Molnár Árpád. Iskolai értesítők. ni. A pápai izr. polg. fiu- és elemi iskola értesítője. Minthogy a hasonló célt szolgáló inté zetek igazgatói egymásnak értesítőiket el­küldözgetik, ezek az értesítők a szaklapok mellett az eszmeterjesztés leghathatósabb eszközei közé tartoznak. Azért nagyon he­lyesen tesznek az igazgatók, tanárok és ta­nítók, ha az egyes tantárgyak módszerében bevezetett újításaikat, a pedagógiai kísérletek legújabb vívmányait az értesítőkben közzé teszik, mert igy az eszmék kicserélődnek, terjednek és fokozatosan a tanügyi körök köztulajdonává lesznek. Hasznos munkát végzett ennélfogva Blau Henrik igazgató, midőn „A pápai izr. polg. fiu- és elemi iskola értesítőjében" az ének­tanítás terén szerzett gazdag tapasztalatai­nak eredményeit közzé teszi. Ismerteti az ide vonatkozó miniszteri rendeleteket, az e szakbavágó legújabb magyar és német szak­munkákat és jelentősebb cikkeket. Rámutat az énektanítás kedélynemesitő hatására. Ek­latáns példákkal demonstrálja, mennyivel ked­vezőbb eredményt lehet elérni a szolemni záló, mint az abszolút módszerrel. Megtanítja junknak, akik leányok vagyunk I Mind meg­erdemeJjük a sorsunkat, a boldogtalansá­gunkat, akik olyan szekér után futunk, a mely tele van már teherrel és nem vesz fel bennünket. Minek futottunk utána ! Igen, terhes szekér, mert ha nem lenne ideálja, akkor észrevette volna, mikor sóvárgó sze­mekkel nésstem rá, hogy szeretem. 8 igy pedig, ha van neki, akit szeret, ha tudja is, vagy csak st-jti, hogy szeretem, tudom, hogy kinevet, kikacag. Igen, szeretem, de mit törődném én azzal, hogy kinevet és hogy van neki, akit szeret, csak mégegy­szer, egyetlenegyszer jönne vissza, hogy megmondhatnám neki, hogy kérjen tőlem báimit: a szivemet, a lelkemet, a boldog­ságomat, az életemet, a szerelmemet, a ... a becsű . . . csak egyszer, egyetlen egyszer csókoljon meg ugy, ahogy azt megcsókolja, akit szeret és hogy én is megcsókolhatnám ugy, ahogy ón akarom: forrón, tüzesen, szenvedélyesen és ha ez megtörténik, akkor újra elmehet messze, messze, de feledni soha nem fogom, mert magával viszi a boldogságomat ... és akkor bánatomban, hogy felejtsek, megírom annak, aki engem szeret, hogy én is szeretem őt . . . — Mondhatom, hogy óriási sikert fog ezzel elérni, kisasszony ! — Igazán ? — Igen. Ha lehet, akkor én is meg­hallgatom. — Csak tessék. Igazán nagyon örülni fogok neki. Jaj ! Jön a mama ! Isten vele hadnagy ur! — Mikor találkozunk ? — Mikor? Holnap hét órakor várjon meg a Fő utca es az Irányi Dániel-utca sarkán. Kezet fogtak és a hadnagy ur eltávo­zott. Tercsi pedig, szép reményekkel táp­lálva magát, sokáig nézett utána. kartársait, hogy milyen eljárást kövessenek minden egyes skála begyakorlásánál. E rend­kívüli gonddal megirt alapos tanulmány meg­érdemli, hogy a legszélesebb körökben a fi­gyelem és megszivlelés tárgyává tegyék. Hasonló gonddal szerkesztették az ér­tesítő többi részét is. A polgári iskolába 145 tanuló iratkozott be. A vallásos nevelésre nagy gondot fordí­tottak. A tanulók magaviselete kifogástalan, egészségi állapota kielégítő volt. Az iskola uj igazgatószobát és szertárt kapott. Az uj elnökség reményt nyújt arra, hogy az iskola rövidesen megfelelőbb, tágasabb épületet fog nyerni. Az iskolát meglátogatták dr. Vértessy kir. tanfelügyelő, Mihálik Sándor miniszteri iskolalátogató és dr. Steiner József iskola­széki elnök, akik legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a tanárok buzgalmáról és a nö­vendékek haladásáról. Az utóbbit nem akasztotta meg az a körülmény, hogy a tanári karban változás állott be. Évközben megbetegedett Farkas Dezső és meghalt Pfeiffer Mór. Helyüket Nagy Sándor képezdei tanár és Várhelyi Izsó töltötték be. Az intézet a tanulóknak nemcsak lelki, hanem testi szükségleteiről is gondoskodott, amennyiben a kebelében fennálló népkony­hában október közepétől április 10-éig ötven szegény elemi és polgári iskolai tanulót el­látott ingyen ebéddel. A tanári könyvtár 63, az ifjúsági 73 kötettel, a szabadkézi rajz szolgálatában álló mintagyüjtemény 48 darabbal gyarapodott. A junius 13 án megnyílt rajzkiállitásról dr. Vértessy, dr. Steiner és a kiállítást lá­togató nagy díszes közönség kitüntető el­ismeréssel nyilatkozott. Az intézetben gyors és gépírást is ta­nítottak. A segítő-egyesület 241 kötet könyvet kölcsönzött szegény tanulóknak. A Schor alapítványra a mult tanévben 397'40 K adomány érkezett be, az alapít­vány vagyona 1356 05 K. A tanulók közül 7 ált. kitűnő, 23 ált. jeles, 55 jó, 33 elégséges, 9 egy tárgyból, 6 kettőből és 12 több tárgyból elégtelen osz­tályzatot nyert, a tanítási eredmény tehát kielégítő. Az elemi iskolai részben az elhunyt Pfeiffer Mórról meleghangon emlékezik meg Blau Henrik igazgató. Ezen gyászhirrel szemben áll egy ör­vendetes : Oesterreicher Mór 38 évi sikerdús működése elismeréseképpen a vallás-és köz­oktatási minisztériumtól 600 K személypót­lékot kapott. A tantestületben itt is történt változás. A nyugalomba vonult Seelenfreundné Marton Róza helyébe az iskolaszék Seelenfreund Renéet választotta meg. A tantestület buzgó, eredményes mű­ködéséről az iskolát látogató dr. Vértessy tanfelügyelő teljes elismeréssel nyilatkozott. A tanítóknak az ifjúsághoz való meleg szeretetét tanúsítja az iskolában fennálló „Malbis Arumim" egyesület is, amely 75 ta­nulót látott el ruhaneművel és lábbelivel. Az elemi iskolába beiratkozott 297 ta­nuló, kik közül kimaradt 10, meghalt kettő, kitűnő 62, jeles 71, jó 85, elégséges 46, elégtelen 21 volt. Az értesítő minden sorában nagy gon­dosság és szakavatottság nyilvánul és belőle az olvasó azt a benyomást meriti, hogy e kettős intézet feladata magaslatán áll. Alapitatott 1864 ben. _A_ legrégi'b"b és legnagy-o b b G±jpöiXz±&~b&. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. — =•»

Next

/
Oldalképek
Tartalom