Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-06-14 / 24. szám

ügyelőket és száznál több érdeklődő vett részt a két napig tartó tanácskozáson, melynek leszűrt eredményeit terjeszti az OMNE ugy a gyárosok, mint a munkások között. Gyakorlati eredménye — a válságos gazdasági viszonyok miatt — ennek az akciónak is alig volt eddig. Az utóbbi években emelt gyári fürdők alig szaporodtak néhánnyal. Legnagyobb megértésre azonban a székesfőváros polgármesterénél, Bárczy Istvánnál talált az egyesület. Bárczy felkarol minden akciót, melyről látja, hogy hasznára válik az ö szeretett városáriak; és azért szivvel-lélekkel melléje állt az egyesületnek is. Az uj községi népiskolákat sorra felszerelték iskolafürdőkkel; a népház, a népszálló, a városi kislakásos telepeket fürdőkkel látták el és a palotaiuti telép nyilvános uépfürdőt kapott. Az ö megértése és pártolása folytán jut a Népfürdő Egyesület a kőbányai fürdőhöz is, melyet olcsó népzuhanyfürdőkkel kiegészítve, a legközelebb fog a X ik kerület lakosságának ren delkezésére bocsátani. Kilátás van arra is, hogy a VI. kerület munkáslakta vidékén, ahol a főváros még a folyó évben ujabb kislakásos telepet épit, egy nagyobbszabásü népfürdő is fel fog épülni és az OMNE kezelésébe adatni; talán ilyen konkrét üzempéldákkal könynyebb lesz felrázni azt a közönyt, azt a nemtörődömséget, mely a mi közéletünket — különöseu a vidékét — jellemzi minden kulturális és szociálhigiénés kérdéssel szemben. Hazánkban tizenhárom millió ember él oly városokban és községekben, ahol nyilvános téli-nyári melegfürdő nincs. Addig nyugodnunk nem lehet, mig a tanuló gyermek az is kólában, a munkás a gyárban, a katona a kaszárnyában és minden szegény ember a népfürdőben módot ta lál arra, hogy testét — legalább egyszer hetenként — melegvízzel és szappaunaí alaposan letisztíthassa. Tisztaság nélkül nincsen egészség, nincsen kultura! Horváth Lajos hygienikus borbély és fodrász = üzlete ===== o o o O Gyors és pontos kiszolgálás, PÁPA, Kossuth Lajos-utcza, (volt Schwach féle üzlet) a Párisi Nagy Áruházzal szemben. Levél a szerkesztőhöz! — Pályaválasztói előtt. — Egy elösmert tanügyi kapacitás egy körlevelet adott ki, amelyben felhívja a polgári iskolák tanárait, hogy a polgári is kólát most elhagyni készülő ifjakat a gyakorlati ipari és kereskedelmi pályákra buzdítsák. Körlevél szerint a súlyosabb gazdasági viszonyok ideig-óráig visszavethetik ugyan az egyre jobban fejlődő ipart és kereske delmet, de azért mégis csak az iparé és kereskedelemé nemcsak a jövő, hanem a fjr m

mmmmmmmmmmmm^ bácsitól, melyben hirtelen közbejött, de szerencsére gyorsan muló rosszullétét hozta fel okul, hogy otthon maradt. Egyúttal megígérte, hogy jövő héten okvetlenül Kőhátra utazik. Mátyás ismét megjelent a fekete lámpással. Kahur ilyen módon háromszor csalta ki az állomásra és másnap ártatlan képpel hallgatta Mátyás panaszát, hogy nagybátyját rosszulléte ismét megakadályozta az utazásban. Bármilyen legyen is a tréfa, ha sokszor megismétlik, megunják az emberek. Azért Kanur elhatározta, hogy egy csattanós poin-tel befejezi azt. Mátyást utoljára kicsalta az állomásra, hol az ismét megjelent a fekete lámpással. A nagybácsi persze nem jött Hajnalban négy órakor fölverték Má tyást, egy levelet hoztak neki. Ebben az állítólagos nagybácsi tudósította, hogy a tiz órai vonatról lekésett és a három óraival érkezett meg, kérte őt, jöjjön a „Zöld Kandúr" vendéglőbe a tizenkettes számú szobába, hozza magával köpülőszerszámait, mert vértódulása van és fél, hogy a guta mindjárt megüti. Mátyás rohant a „Zöld Kandúréhoz, ott betörtetett a tizenkettes számba, ahol egy kövér pap hortyogott. Mátyás fölrázta : — Keljen föl, bácsi! — Mit akarsz itt! Hej, rabló, tolvaj

; emberek segítség \ — De bácsi ne kiabáljon, hisz én vagyok öccse, a Mátyás! — A Belzebubnak vagy Öccse, nem az enyém! — Persze, nem ismer meg, mert már husz év óta nem látott. De most nincs idő beszélgetésre. Tessék lejönni az ágyról. Üljön erre a székre. Húzza fel inge ujját I Ne féljen ! Nem fáj! — Mi nem fáj! Meg vau maga bolondulva ? — De kérem nem. fáj! A maga érdekében kérem, üljön ide a székre 1 — Mi nem fáj, te rinöeerosz ! Minek üljek ide a székre ? —- Hát tutija . . . — Mit tudok? Nem tudok semmit, csak azt tudom, hogy te ok nélkül felráztál álmomból,és most nem tudlak lerázni nyakamról. — De hiszen, kedves János bácsi irta nekem, hogy jöjjek ide megköpülözni. íme itt a levele ! 1 s A pap elolvasta a levelet és mint jó magyar ember, rögtön megértette a tréfát. Hangos kacajra fakadt. — No, magát jól felültették ! Nem voltam én soha Amerikában, nem is vagyok atyafia, hanem a kérészi plébános. Hanem, ha már itt van és kiverte az álmot a szememből, borotváljon meg I Igy mulatnak Kőháton és másutt is mások rovására. —i —6. jelen is. A lakatos ipar, általában a vasipar óriási arányokat ölt. Ahova csak nézünk, lépünk, vassal találkozunk. A művészipar, a mezőgazdasági szeszipar, [a fényképészipar, mind művelt inasokat keres. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete ötszáz négy polgárit végzett tanulót tudna elhelyezni a főváros legjobb, legnagyobb cégeinél 2 évi inaskodással és azonnali fizetéssel. A körlevél felveti azt a gondolatot is, hogy központi irodát kellene felállítani, a melynek hivatása lenne egyrészt a közvetítés, másrészt a mesterek, főnökök ellenőrzése a jó bánásmódot illetőleg és az ifjak szakszerű továbbképzésének előmozdítására megfelelő továbbképző-iskola tervének kidolgozása s a terv megvalósításának sürgetése. Mert az természetes, hogy a IV. polgárit végzett tanulók a mai úgynevezett inasiskolába nem járhatnak. A körlevél óva inti a szülőt, hogy lateiner pályára ne adja gyermekét. Különösen ne hivatalnoknak. A szülők sokszor azéH adják a fiút hivatalnoknak, mert teste gyenge, ha szervezetében nincs is feltűnőbb hiba. Ez helytelen felfogás, mert gyenge testűnek a hivatali szobában több és nagyobb esélye van az elsenyvedésre, mint a gyakorlati pályákon, hol, ha csak súlyos szervi hibája nincs, megerősödik. A kereskedelmi iskolák pedig legfőképpen hivatalnokokat adnak s ezekből is Magyarországon túlontúl sokat. A szülők ama reménye tehát, hogy minél elébb keressen a gyerek, füstbe ment. Legtöbbre rendesen azok viszik, akik ipari és kereskedői pályára lépnek és a kereskedők, iparosok örömmel is fogadják a művelt ifjakat, mert tudják, hogy a lelki műveltség, amit az ífju az üzletbe, a műhelybe visz, bőven kamatozik nekik. Az ilyen jobb iparos kereskedősegéd azután, ha a gyakorlati tudáshoz megfelelő elméleti tudást is szerez, olyan iparossá válik, aki a tőzsdén is otthonos és az ország és világ közgazdasági mozgalmait épp oly figyelemmel kiséri, mint a saját műhelyét, üzletét, sőt a maga számításait azokéhoz alkalmazza. Az ilyen iparos megérzi a konjunktura változásait, a divat hullámzását, ismeri vevőközonségét. És ehhez iskolázottság, műveltség szükséges. A szokásos pályák felsorolása után a körlevél még igen ajánlja a mezőgazdasági és kertészeti szakiskolákat. A kereseti viszonyok ezeken a pályákon ma már vetekednek a hivatalnoki pályák bármelyikével. Végül igen érdekes statisztikát mutat be, amit az iskolát most végző tanulókról állított össze. A statisztika szerint 200 tanuló közül csak 20 akar kereskedő lenni és a többi diák mind lateiner pályára kivánkozík. Ezek a számok mutatják, hogy itt volna az ideje felvilágosítani gyermekeinket, hogy ezidőszerint semmi sem olyan keserves, mint a hivatalnokoskodás és hogy az ipar és kereskedelem százszor több kényelmet és nagyobb polgári függetlenséget biztosit a számukra, ranglétrán ballagó, vagy a választásokon kiistenkedett hivatalnoki állásoknál. Egy kereskedő. SCHWACH MÚR cipészműhelye JI Pápa, Rákóczi-utca 34, sz, J[ KARCZOLAT a. TJCL vxl fc txófcx^ól. Vagyunk is, nem is. Ezen állítást nagyban befolyásolja a kedvezőtlen időjárás. A szó szoros értelmében véve tótágast járat velünk az időjárás. A reggeli ós délelőtti