Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-30 / 13. szám

estély sikere már akkor biztosítva volt, ami­kor köztudomásúvá vált a műsor, amelyről oly nevek szóltak csalogatólag a szépet sze rető publikumhoz, mint Liszt, Schumann, Brahms, Strauss, Debussy és Hubay, akik­nek legkiválóbb alkotásait oly művészek in­terpretálásában Ígérte a műsor, mint Sziráki Dóra, Steiner Hugó, dr. Rácz Dezső és Kis József. S a műsor kápráztató Ígéreteit maga az estély a legteljesebb mértékben valóra váltotta s ha kápráztatók voltak az ígéretek, az amit kaptunk, valóban káprázatos volt. Az estélyt dr. Rácz Dezső nyitotta meg, aki Liszt „Etude des dur" és „Szent Ferenc legendája" cimü műveit adta elő zongorán azzal a tökéletes precizitással, a melyet csak nála nem keli megbámulnunk, mert nála már hozzá vagyunk szokva. A modern magyar zene legfőbb büszkesége: Bartók Béla büszke lehet ez egyik legkitű­nőbb tanítványára. Utána a pápai közönség régi ismerőse, a pápni származású hires énekművésznő: Sziráki Dóra énekelte Brahms két finom darabját a maga üdén csengő, kristálytiszta, behízelgő hangján. A felzúgó tapsviharra ráadásban is gyönyörködhetett a publikum. Az első rósz utolsó pontja szintén egy földinknek, Steiner Hugó operaházi tagnak mesteri hegedüjátéka volt. H. Vieuxtemps „ Andante "-ja szólalt meg hegedűje hurjaiu, amelyekből ilyen bűvölő hangokat előcsalni nem hallottunk városunkban sem Manet pá­pai szereplése előtt, sem azóta. Hogy Kis József kísérete pompás és kifogástalan volt, azt talán említenünk sem kell. A műsor második részét szintén Rácz Dezső dr. nyitotta meg s ha előbb előadó művészetével ragadott el bennünket, ugy most mint tudós ós iróművész váltotta kí bámulatunkat. Egy nagyobb tanulmányának harmadik részletét olvasta fel, színesen raj­zolva meg Benvenuto Cellininek, a legkivá­lóbb ötvös művésznek, a renaissance egyik legsokoldalúbb zsenijének, egyben egyik leg­kalandosabb életű csirkefogójának a válto­zatos pályafutását. Ezután ismét Sziráki Dóra pompás éneke gyönyörködtette a publikumot, aki ezúttal Strauss: Zueignung, Debussy : Nuit d' étoiles ós Mandoline cz. műveit énekelte Rácz Dezső pompás kísérete mellett. Utolsó szám gyanánt Hubay 8. csárda jelenetét hallottuk Steiner Hugónak előadá­sában, amelynek kíséretét Kis József a mes­teri előadáshoz méltóan látta el. A szűnni nem akaró tapsorkánt csak két ráadás tudta elhallgattatni, amelyek közül különösen ki kell emelnünk a másodikat, Chopin Noc­turne jót nagyobb elmerüléssel, megértetőbb interpretálással még nem hallottuk előadni. A koncert után a fiatalság táncra per. dűlt s bár nem voltak tulsokan, de annál pompásabb hangulatban táncolta át az éj­szakát. Nem volna teljes tudósításunk, ha a legnagyobb elismerés hangján nem emlékez­nénk meg a nőegylet választmányáról, ólén özv. Krausz Vilmosné elnökről, kiknek nagy utánjárás után sikerült a fővárosi közre­működőket megnyerni, nemkülönben fárad hatatlan buzgósággal igyekeztek az estély íényes sikerét biztosítani. -k -y. KARCZOLA T a, m U-1Í3 b-é bx'ől­Nohát miről szólhat a heti krónika ? Hát szólhat másról, mint arról a művészes­télyről, melyet a helybeli izraelita nőegylet rendezett húsvét vasárnapján, — vagy hit­felekezeti szempontból jobban mondva — Purim estélyén a Griff-szálló nagytermében. Az izr. nőegylet kivételesen nemcsak a maga javára, hanem ez alkalommal az izr. népkonyháról is gondoskodott és a tiszta jö vedelem fele részével is megelégedett, ami szinte igen szép summát tett ki végered ménykép, amennnyiben a művészestély ugy erkölcsi, valamint anyagi siker tekintetében nemcsak a várakozást, hanem a merész fan­táziát is felülmulta. A művészestély fenomenális erkölcsi sikerének bírálata nem tartozik a heti kró­nika keretébe és csak annyit jegyzek meg, hogy speciális jelleggel birt, amennyiben az estély szereplőinek nagyrésze fővárosi mű­vészeknek lettek jelezve és hirnökölve a mű­soron, jóllehet mindegyike földink volt, kik a művészi pályát a fővárosban, esetleg külföl­dön is kultiválják. A művészgárda régi jó ösmerőseink voltak és amidőn a pódiumon megjelentek, szülőföldi rokonszenvvel és me­leg szeretetlel üdvözölte őket a Griff termet teljesen megtöltő zeneértő és tánczrakész publikum, mely tapsok és elösmerések mind­addig megujultak, míg a műsor befejezést nyert és ezzel a taps is megszűnt. Még jóformán el sem hangzottak a tap sok, már tánczképessé lett téve a terem és ami ezután következett, az csak a mesébe van megírva. Párját ritkító jókedvvel indultak neki a láncnak és azzal a bizonyos fokoza­tos jókedvvei féjezték is be a táncot. Közbe közbe ettek is, ittak is, ki ki a maga módja szerint. Ezt azért jelzem olykép, hogy min­denki a maga módja szerint, mert az izr. nőegylet mulatságain minden egyes családnak meg van a saját menü rendszere. Sokan teá val, sokan tojással, még többen pedig sajttal csinálják meg maguknak a jókedvet, míg egy nagy részének kuriozonkép malac pecsenyére van gusztusa és az ilyen mulatság a legjobb alkalom az Ínyenc étvágy kielégítésére. Megjegyzem, ital tekintetében már más­kép a helyzet, amennyiben rossz bor nincs, csak jobb bor lehet és minél jobb a bor, annál többet lehet inni és minthogy a Griff ben még a jobbnál is jobb bor van, tehát nem is igen lehetett csudálkozni, hogy a páratlan jókedv, amely az estélyt jellemezte, a kitűnő bornak és a szórványosan jelentkező pezsgős palackoknak lehet első sorban tulaj­donítani. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy a tánczmulatság nem tartott — mint rende­sen szokás — késő hajnalig és a jól kimu­latott és kitánczolt társaság már a fél haj­nalban oszlott szét, de ez nem a jókedv rovására jegyezhető fel, hanem annak, hogy rohamosan kezdték és még rohamosabban folytatták a táncospárok a táncot, úgyannyira, hogy a cigányok 5 órán keresztül muzsikállak és ezen idő alatt csak addig szüneteltek, míg a hegedűt letették, mert már rögtön jelent­kezett egy bánatosan zengő ifjú és rendelt egy táncot, mely csak neki nyújtott élvezetet. Ily tettekre vágyó fiatal ember sok, sőt meg­számlálhatatlan volt és ennek tudandó be, hogy a társaság végkimerülésig tánczolt és ez volt az oka annak, hogy a finis tánezot három órakor járták még és ezzel vége is volt a mulatságnak. Volt ugyan egy-két fiatal ember, aki még murizni szeretett volna, de nem volt partner. Nem szívesen, de kénytelenségből elhatározták azt hangoztatva, hogy : Páros élet a legszebb a világon ! Fiici. Az hirlik . . . Az hirik, hogy Pápa városa a tervez­getésekben már nagy rekordot ért el. Az hirlik, hogy Pápa városa minden ujabb intézményét folyószámlázza. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket azért nem nevezték ki állam­titkárrá, mert szükség van reá a parlament­ben. Az hirlik, hogy a polgármester a csa­tornázás kérdését őszre borítja. Az hirlik, hogy a rendőröknek kilátá­suk van, hogy nemsokára az állam árnyé­kában fognak sütkérezni. Az hirlik, hogy a Feltámadás ünnepén Purim hangulat is uralkodott. Az hirlik, hogy Húsvét vasárnapja az idén Purimmal összecsókolódzott. Az hirlik, hogy az izraelita nőegylet művészestélyén schlachmoneszt is osztogat­tak. AZ hirlik, hogy az izraelita nőegylet művészestélyén a türelem rózsát termett. Az hirlik, hogy az izraelita nőegylet művészestélyén a táncospárok szaporán jár­ták a táncot. Az hirlik, hogy a darutollas legények a húsvéti ünnepek alatt vizet prédikáltak és bort ittak. Az hírlik, hogy a libatollas legények húsvét vasárnapján „Purimspielt" rendeztek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül néhány áldiplomást kiselej­teztek. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólya­gok minden lében a kanál szerepét játszák. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla és a potya hólyagok denaturált kvárglit esznek. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok kö­zött többen már bekötött szemmel játszák a snapszlit. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben egyes padok demorálizálva vannak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a nyolezas bizottság dominál. Az hirlik, hogy a Kálvárián van egy bizonyos hely, mely ápol és eltakar. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a Griff sarkán vesz fel mozifelvé­teleket. HÍREK. — Személyi hir. Koller Sándor vár­megyénk alispánja, holnap délután — mi­után a sorozás befejezést nyert — városunk­ból elutazik. — Hornig biboros lemondásának hire. Veszprémben az a hir van elterjedve, hogy báró Hornig Károly veszprémi biboros püspök, aki az idén üli meg püspökké tör­tént felszentelésének 25-ik évfordulóját, a jubileum után le akar mondani püspöki ja­vadalmáról. Báró Hornig biboros lemondása után be akar vonulni a római kúriába, hogy a biborosi kongregációkban a magyar érde­keknek szószólója legyen. — Az Esterházy-ut aszfaltozása. A városi mérnök most terjesztette be a v. tanácshoz a római kalholikus iskolától az Esterházy kastély mellett, továbbá az Ester­házy-ut nyugoti oldalán készítendő aszfalt gyalogjáró költségeire vonatkozó javaslatát. Mielőtt a városi tanács az aszfalt gyalogjáró létesítése tárgyában javaslatával a közgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom