Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-23 / 8. szám

JSÍ'XIXX. évfolyam. Pápa, 1913- feTDX'-uLÓíT? 23. 8. szám PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Jubiláló takarékpénztár. — 50-ik üzletév. — A Pápai Takarékpénztárba vidéki takarékpénztárak nesztora, 50-ik üzlet­évi zárszámadását bocsátotta ki. Évről-évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk e kiváló tényező­jéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha választhattunk magunknak, mint most, midőn az 50 évnek hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A Pápai Takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályo­zásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatá­ban, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemlé­kezünk. Dicséretére legyen mondva a Pá­pai Takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltatolt okot arra, miszerint a köz­vélemény s annak hivatott tolmácso­lója: a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletünk kezelési módja kifogás­talan s minden alkalomal, ahol kultu­rális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a Pápai Takarékpénztárt találjuk. A legnagyobb elismeréssel adóz­hatik Pápa városa, hogy jubileumi zár­számadásukban 10.000 koronát egy Pá­pán felállítandó közkórház céljaira ado­mányozott. Az idei nyomasztó pénzpiac hely­zetéhez képest a Pápai Takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondos­kodott a hiteligények kielégítéséről, ami különben tisztességes üzleti versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzleti ki­mutatására, meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőség­ről és kiváló befolyásról, melyet ez in­tézet közgazdasági életünk minden ága­zatára lenditöleg gyakorol. Az igazgatóság által beküldött 50 éves jubileumi zárszámadás részleteibe nem bocsájtkozunk s ahhoz kritikát sem füzünk. Mi csak az üzleteredmény kimutatások után Ítélünk, mit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagy­közönség is az igazgatóság ez évi je­lentéséből, melynek fontosabb adatait a következőkben közöljük : Tisztelt Közgyűlés ! A lefolyt 1912-ik évvel intézetünk fennállásának Ötvenedik évét töltötte be. Ötven év már egy intézet életében is oly nagy idő, melynek végén érde­mes néhány percre megállapodva vissza­tekinteni a lefolyt időre. S ezen visszapillantás bennünk csak kellemes érzéseket kelthet fel, mert örömmel láthatjuk, hogy az ötven év­vel előbb elültetett kis mag ez idő alatt terebélyes fává növekedett. Az ötven évvel előbb a helybeli társadalom által meglehetős nehézség­gel és küzdelemmel összehozott 30.000 forint alaptőke ma egymillió koronára növekedett. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy TÁRCZA. ^o Álneve R. betűvel kezdődik. Lássuk csak, kire illik ez legjobban a társaságban ? Itt van az utasok névjegyzéke. Összesen tizen­hármán vannak a hajón, akiknek neve R. betűvel kezdődik. Ezek közül kilencen csa­ládostul utaznak. A tizedik Ravendan gróf. — A követségi titkár? Azt jól isme­rem, — válaszolta miss Nelly. — A tizenegyedik Rawsur őrnagy I — Az az én nagybátyám ! — szólalt meg egy hang a hátunk mögött. — A tizenkettedik Revolta ur! — Jelen 1 — kiáltotta egy koromfe­kete hajú olasz. Miss Nelly hangosan felkaczagott: — A leggonosszabb szándékkal sem foghatnák önre, hogy szőke. — Most még csak egy van hátra: Rozaine ur! Van itt valaki, aki Rozaine úrért kezességet vállal ? — kérdeztem én kihívó hangon. Senkise válaszolt, de miss Nelly gya­núsan szemlélte Rozaine urat, a vetélytár­samat, aki hallgatagon mellette állott. — Nos, Rozaine ur, ön nem szól sem­mit mentségére ? — kérdezte miss Nelly. — Miután csakugyan a hajón vagyok és a nevem is R. betűvel kezdődik, az a véleményem, hogy még utoljára csakugyan letartóztatnak. — Az a kérdés, hogy van-e sebhelye a jobb alsó karján? — mondta naivul az amerikai leány. — Az nincs! — válaszolta Rozaine és felgyűrte az ingujját. Összenéztünk miss Nellyvel, mert Rozaine nem a jobbkarját, hanem a balkarját mutatta fel. Ebben a pillanatban lady Yer'and hangos kiáltásokkal a fedélzetre rohant: — A drágagyöngyeim, ékszereim el­tűntek ! Megloptak ! Kifosztottak! Mikor délben az ebédhez Ültünk, Ro­zaine mellett mind a két szék üresen ma­radt. Senkise akart közelében ülni és az összes utasok megkönnyebbülten lélegzettek fel, mikor a hajó kapitánya a gyanús utast letartóztatta. Én este a fedélzeten folyton miss Nellyvel tánczoltam. Bizonyos, hogy azelőtt nem volt egészen közönyös Rozpine ur iránt, de ugy látszik, hogy a felmerült gyanú miatt magába fojtotta érzelmeit és A tolvajkirály. „Arzén Lupin a hajón utazik. Haja, szakálla szőke. Jobb alsó karján sebhely. Egyedül utazik. Álneve : R . . A dróttalan távirat itt hirtelen meg­szűnt és igy a hajón a hírhedt elegáns tolvajkirály nevének csak a kezdőbetűjét ismerték. A következő napon, a „Provence* fe­délzetén egyetlen ember sem volt, aki ne tudta volna, hogy Arzén Lupin a hajón uta Eik. Az összes utasok megrémültek és a kis Nelly Underwood, az amerikai milliomos leánya, aki nagynénje, lady Yerland kísé­retében utazott, igy szólt hozzám : — Borzasztó, hogy nz a gazember még hosszú öt napig velünk együtt utazik ! Mit szól ön hozzá, d'Andrézy ur? —. Én csak azt mondhatom, miss Nelly, hogy talán mégis a nyomára akadunk, hiszen nagyjában ismerjük a személyleírás után. Haja, szakálla szőke. Egyedül utazik. Álneve R. betűvel kezdődik. Lássuk csak, kire illik ez legjobban a társaságban ? Itt van az utasok névjegyzéke. Összesen tizen­hármán vannak a hajón, akiknek neve R. betűvel kezdődik. Ezek közül kilencen csa­ládostul utaznak. A tizedik Ravendan gróf. — A követségi titkár? Azt jól isme­rem, — válaszolta miss Nelly. — A tizenegyedik Rawsur őrnagy I — Az az én nagybátyám ! — szólalt meg egy hang a hátunk mögött. — A tizenkettedik Revolta ur! — Jelen 1 — kiáltotta egy koromfe­kete hajú olasz. Miss Nelly hangosan felkaczagott: — A leggonosszabb szándékkal sem foghatnák önre, hogy szőke. — Most még csak egy van hátra: Rozaine ur! Van itt valaki, aki Rozaine úrért kezességet vállal ? — kérdeztem én kihívó hangon. Senkise válaszolt, de miss Nelly gya­núsan szemlélte Rozaine urat, a vetélytár­samat, aki hallgatagon mellette állott. — Nos, Rozaine ur, ön nem szól sem­mit mentségére ? — kérdezte miss Nelly. — Miután csakugyan a hajón vagyok és a nevem is R. betűvel kezdődik, az a véleményem, hogy még utoljára csakugyan letartóztatnak. — Az a kérdés, hogy van-e sebhelye a jobb alsó karján? — mondta naivul az amerikai leány. — Az nincs! — válaszolta Rozaine és felgyűrte az ingujját. Összenéztünk miss Nellyvel, mert Rozaine nem a jobbkarját, hanem a balkarját mutatta fel. Ebben a pillanatban lady Yer'and hangos kiáltásokkal a fedélzetre rohant: — A drágagyöngyeim, ékszereim el­tűntek ! Megloptak ! Kifosztottak! Mikor délben az ebédhez Ültünk, Ro­zaine mellett mind a két szék üresen ma­radt. Senkise akart közelében ülni és az összes utasok megkönnyebbülten lélegzettek fel, mikor a hajó kapitánya a gyanús utast letartóztatta. Én este a fedélzeten folyton miss Nellyvel tánczoltam. Bizonyos, hogy azelőtt nem volt egészen közönyös Rozpine ur iránt, de ugy látszik, hogy a felmerült gyanú miatt magába fojtotta érzelmeit és E hö végén IMI | I ífJOTriM rőfös- és nyílik meg VVHLLLIIO I Lili divatáruháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom