Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-12-14 / 50. szám

gyon üdvös dolog volna, ba a cselédtartók legalább a féligazság szempontja szerint való egyöntetű eljárást alkalmaznák olyképpen ugyanis, hogy a rossz cseléd munkakönyvébe a feltétlen szükséges adatokon kivül egyebet ne Írjunk. Ha ez az eljárás általánossá, következetessé és egyöntetűvé válik, fettétlenül meg fognak javulni a cselédügybeli viszonyok. A hatóság is sokat, nagyon sokat tehetne ez ügy megjavításában. Min denekelött megtehetné pedig azt, hogy cselédkönyvet csakis minden tekintetben kifogástalan előéletű személynek szolgáltatna ki. Nem vétene ez intézkedéssel sem a szociális, sem a morális törvényekkel szemben. Söt éppen azoknak a szellemében való intézkedés volna ez. Hiszen ezzel nincsen megfosztva egyúttal a megélhetés minden módjától. A gazdasági, mezei és ipari vállalatok, a napszámos és gyári munkák elég módot és alkalmat nyújtanak a munkálkodásra és megélhetésre. Meg aztán senkinek sem okoz ebbeli munkálkodásában bajt és boldogtalanságot. Az sem volna utolsó dolog, hogy ha a munkakönyvekbe egy külön rovat volna bevezetve az igazán jó viseletű cselédről való megelégedésünk és elismerésünk kifejezésére. Ilyen módon lehetségessé válnék a jó és nem jó cseléd közti disztinkció, annak dacára, hogy rossz bizonyítványt egyáltalában nem állítunk ki. S ez az intézkedés a jó szándékú, becsületes gondolkozású jó cselédnek az érdekeit is nem kis mértékben mozdítaná elő. Mert amellett, hogy az első pillanattól fogva nagyobb álló erőmet latba fogom vetni, hogy a dolog dűlőre jusson. — Már megint mire gondol, főuram ? Unokatestvéreim olyan vének, mint az ördögök nagyanyja és olyan ruták, mint a mythologiai Medusa. Ezekért csak nem fogok dispenzációt kérni! — Balázsnét akarom elvenni. — Kasznárjának elvált feleségét? — Azt, — Lehetetlen, nagyságos uram! Le hetetlen ! — Tele aggatom a templomot szent képekkel. — Lehetetlen, lehetetlen ! — Uj orgonát csináltatok, a réginek már olyan a hangja, mint a repedt fazéknak. — Lehetetlen, lehetetlen I — Nagy mise alapítványt teszek. •— Lehetetlen, lehetetlen 1 — A szent atyának tízezer forint Péter fillért küldök. — Lehetetlen, lehetetlen ! — No hát majd megesket bennünket maga a rozoga, dísztelen templomban mindezen áldozatok nélkül is. Majd megmutatom, — mondá Kártalanffy nagy haragjában, ott hagyván papot, csapot. (Folyt, köv.) méltánylásban részesülne. A jó szán déku cseléd érdekeit tehát legcsekélyebb mértékben sem bántaná az efajta módosító intézkedés, söt jelentékeny erkölcsi és anyagi haszna volna belőle. Arra pedig épenséggel semmi okunk sincs, hogy a hanyag, könnyelmű és rosszhajlamu cseléddel szemben a huinánusság álláspontjára helyezkedjünk. A hatóság végül igen nagy, általános érdekű szolgálatot tenne azáltal is, ha a cselédszerzést a mostaninál célszerűbb és kielégítőbb alapon megreformálná valamelyest. Mert az még hagyján, hogy a cselédnek szolgálatba szegödtetésével iparszerüleg foglalkoznak egyesek. De hogy az ipart a lelkiismeretesség legparányibb érzésének mellőzésével, kizárólag a spekuláció és a mások rovására való szertelen önérdek hajbászás szempontja szerint űzhessék a cselédszerzök: ezt nem szabadna a hatóságoknak továbbra is eltürniök. Meggyőződésünk szerint ugyanis nem csupán a rossz asszonyok, meg a rossz cselédek a kizárólagos okbeli tényezői az immár általánossá vált cselédmizeriának. A cselédszerzök talán sokkal inkább ludasak abban a szinte divattá lett népvándorlásban, mely a cselédet egyik konyhából a másikba viszi. A cselédszerző felfogása ugyanis az, hogy az a jó iparos, aki minél többet tud keresni. Minél többször szerez tehát cselédet, annál virágzóbb az ipara, minél több cseléd, minél többször változtatja a helyét, annál jobb a keresete. S hogy ez a felfogás cseppet sem mozdítja elő a vele összeköttetésben álló egyetlen félnek, sem a cselédkeresönek, sem magának a cselédnek az érdekeit, ebből a csekélységből eszeágában sincs lelkiismereti kérdést csinálni. A fő és egyetlen szempont : a saját érdeke. Nem is tagadja ezt; hivatkozva arra, hogy más iparos is elsősorban a maga érdekeit tarlja szem előtt. Ha tehát a cselédmizerián csak félig-meddig is segíteni akarunk : mindenekelőtt a cselédközvetités rendszerén kell gyökeresen változtatnunk. Aki a cselédmizerián igazán segi teni akar, ne ne :zen se jobbra, se balra, hanem operálja meg a bajt — rideg szívvel. Akkor fog csak igazán humánusan cselekedni. Holmi kicsinyes tekintetektől irányított apró-cseprő toldás, reperálás s egyéb ilyen egyoldalú gyönge operáció itt már nem segít. Mert a baj már nagyon is a nyakunkra nőtt! LEGSZEBB, LEGHASZNOSABB KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI AJÁNDÉK a könyv. x Képeskönyvek, Meséskönyvek, Ifjúsági iratok, szépirodalmi és tudományos művek dus választékban. Imakönyvek különböző szép köté. sekben. Naplók és emlékkönyvek. VALÓDI ANGOL ÉS MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ evélpapirok díszdobozokban. FESTŐKÉSZLETEK, SZÓRAKOZTATÓ TÁRSASJÁTÉKOK, :: LEGSZEBB KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI KÉPESLEVELEZÖLAPOK kaphatók: Hajnócky Árpád könyv- és papirkereskedésében. Sándor Erzsi és Dienzl Oszkár hangversenye 1913. december 8. Mintha tündér keze ragadott volna ki bennünket a vidék sivárságából és vitt volna bennünket gyors szárnyakkal messzire, hogy letegyen a főváros egy előkelő koncerttermébe, ugy éreztük magunkat hétfőn este az öreg Griff kissé megfiatalosilott falai között, amelyek annyi szép est után talán ekkor látták lezajlani a legszebbet. Két ragyogó név: Sándor Erzsi és Dienzl Oszkár tündöklő neve gyűjtötte össze Pápa város egész intelligenciáját, egész elitközönségét, amelynek az est egyúttal módot nyújtott arra, hogy lerójja a megemlékezés kegyeletes kötelességét — születésének 100 éves évfordulója alkalmából — a halhatatlan olasz mester: Verdi nagy szelleme iránt. És méltóbban nem róhatta volna le, mintha a Rigolettó Gildájának nagy áriáját oly művésznő ajakáról hallgathatta végig, mint Sándor Erzsi. Nem érezzük magunkat hivatottnak, hogy méltassuk az ő klasszikus énekművészetét. Azok a magasztaló jelzők, amelyekkel a mi szótárunk rendelkezik, szegényesek és kopottak ily feladatra. A közönség lélekzetét visszafojtva, önfeledten leste a csodásan megérzékitett csodás áriákat, hogy mikor az utolsó bűvös hang is semmiségbe veszett, szűnni nem akaró, hatalmas tapsban és éljenzésben törjön ki. És a hálás publikum iránt hálás volt a nagy művésznő is. Gilda áriája után egy gyönyörű Petőfi dallal, a műsoron szereplő másik szám : Linda áriája után pedig három ráadással is kedveskedett, köztük talán legnagyobb hatást a Grand Gafé-vel érte el, amelyet Farkas Ödön, Sándor Erzsi egykori tanitó mestere látott el hangulatos: muzsikával. • Hogy a kiséret, amely a nagy művésznő énekét kiegészítette, milyen volt, azt ugy jellemezhetjük a legtalálóbban, ha leírjuk ezt a mondatot: a zongoránál Dienzl Oszkár ült. És ha e kiséret épen azért volt mesteri, mert szintq észrevétlenül emelte, fokozta az