Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-02 / 44. szám

XXIII, é vfolyam. ?ápa. 3 1913- november 2. 4z4z. szám, ONY Közérdekű független ti Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre K. Egyes szám áru 30 fillér. íi! P 0 h L oh és kiadó : ( FRIGY E N. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. izséoi t A „Pápai Közlöny" mult heti szá­mában „A házbérfillérek" c. cikkünket azzal az Ígérettel fejeztük be, hogy ajánlani fogunk egy módot, mellyel a városok jövödelmét a polgárok további megterhelése nélkül fokozni lehetne. E mód lenne a községi, illetve városi ta­karékpénztárak felállítása, melyről dr. Harrer Ferenc székesfővárosi tanácsos a városok polgármestereinek Nagyvára­don tartott, nemrég lezajlott kongresz­szusán igen mélyreható eszméket fej­tegetett. Kár, hogy e kongresszus nem tanúsított nagyobb érdeklődést ezen életrevaló eszme iránt, melynek meg­valósítása sok várost megkímélne a póladó ujabb emelésének és a polgá­rok még nagyobb megterhelésének szük­ségétől. Természetesen sokkal kényel­mesebb dolog a mindig engedelmes közgyűléssel néhány százaléknyi pótadó­emelóst megszavaztatni, mint hosszas tanulmányt, fáradtságot, időt igénylő munkával valami ujat teremteni, ami csak a polgárságnak és munkásosztály nak válnék hasznára. Pápa város intézőit és tisztviselőit nem érheti szemrehányás. Hiszen Pá­pán a város két üzleti vállalatot is léte­sített, melyek igen szépen beváltak, a köz javára jövödelmezuek és a közön­ség terhein némileg könnyitenek: a villamosvilágitást és a mozit. Kivált az első vállalkozás prospe­rálása arra buzdíthatná a város intéző köreit, hogy létesítsen egy második, il letve harmadik vállalatot, mely még sokkal nagyobb jövodelmezőségre nyújt kilátást, mint a villamosvilágitás. A külföldön igen sok helyen meg­próbálkoztak a községi takarékpénztá­rak felállításával és a kísérlet minde­nütt bevált, a vállalkozást mindenhol fényes eredmény koronázta és a na­gyobb városok évenklnt százezreket for­díthatnak e városi pénzintézetek jöve­delméből közcélokra, anélkül, hogy kénytelenek volnának polgáraik válla­ira ujabb terheket rakni. Kétségbe nem vonható, hogy ezen eszme megvalósítása amellett hogy sok önzetlenül végzendő munkát követel, sok akadályba is ütköznék. De Pápa város élén erélyes, munkabíró és mun­kakedvelö férfiak állanak, akik az elé­bök tornyosuló akadályoktól nem riad­nak vissza. Igy sok nehézséget gördítenének e vállalkozás elé a hazai takarékpénz­tárak, melyek minden befolyásukkal, a pénzben rejlő nagy hatalmuk egész súlyával vesztére törnének az uj ve szedelines konkurenciának, mely az ö részvényeseik osztalékát csökkentené. Azonban ha a magyar városok többsége létesítene községi takarékpénz­tárakat, a pénzintézetek minden eről­ködése kudarcot vallana, mert az egye­sülésben rejlő erő játszva legyűrné a magánérdekeket szolgáló részvénytár­saságok küzdelmét. Izoláltan sem Pápa, sem más vá ros nem alakíthatna községi takarék­pénztárt, hanem csakis ugy, ha a vá­rosok nagyobb száma elfogadná ezt az eszmét, mert az egyes létesítendő vá­rosi takarékpénztáraknál természetsze rüleg fellépő pénzbőség és pénzhiány hullámzásai csak kölcsönös segítség és szoros kapcsolat révén egyenlítődhet­nek ki. A városi takarékpénztárak csak egymás között helyezhetik el fölöslegü­^m* U ARCZ A. Mult és jelen. Charles Fleury fölemelkedett székéből és félretolta az íróasztalán heverő leveleket. Megsárgult, fakó levelek, köztük néhány száraz virág, néhány szines szalagocska, egy hajfürt és egy régi emlékkönyv. Fleury tekintete végigsiklott az emlékkönyv nyitott lapján : „Éltünk rögös utján Két géniusz vezet: Remény, emlékezet." Szomorúan mosolygott. Sokat jelentő, rövid szavak ! Az emlékezet szép erény, de nem nyújt kárpótlást :iz élő valóságért és a való életért. Az emléksorokban halk me lanchoüa és fájdalmas lemondás csendült meg. A finom, női kéztől eredő irás az utolsó sornál bizonytalannak látszik ; ideges remegés látszik rajta, mintha a remegés a szivből indult volna ki és az ujjaknál nyert volna folytatást. „Igen, igen, reszkettél, — suttogta ma­gában Charles. — Mikor ezt irtad, Yvonne, huszonegy éves voltál és menyegződ napja előtt állottál. Akkor ajándékoztad nekem, a ház szegény, de fiatal nevelőjének, a re­ményt és emlékezetet biztosító lapot. Ke­zedet azonban annak az öregedő embernek nyújtottad, aki kifizette atyád becsületbeli adósságait. Ez az emléklap maradt meg nekem, mikor távoztál és mikor most ráné­zek : fölelevenül előttem a szép mult, min­den eltűnt boldogságával. A nyárfa levelei most is olyan titokteljesen zizegnek, mint régente ... A nyárfa alatt, — kézbe-kéz — két fiatal, boldog tereintés áll . . . te­kintetük egybeolvad . . . szívverésük együtt dobban Bizony régen volt, édes Yvonne! — Doktor ur, a kocsi előállott! — jelentette az ajtó keretében egy magas, karcsú leány. A leáldozó nap beszűrődő su­garai aranyos zománccal vonták be buza­szőke haját és szabályos szép arcát. Kék szemei ugy ragyogtak, mint a fénylő csil­lagok. Charles a nő felé fordult: — Köszönöm, Elise . . . mehetünk í — Én jobban szeretnék itthon maradni, — válaszolta pillanatnyi gondolkozás után a leány. — Nem! — ellenkezett Charles. — Yvonne aszzony eléggé ismeri már magát leveleimből és nem fog neheztelni, ha fo­gadására magammal viszem. Gyakran emii­tettem magát leveleimben és tudtára adtam neki, hogy, mint meghalt barátom egyetlen hátramaradt nővérét, magamhoz vettem. Yvonne maga is azt irta nekem, hogy hív­jam meg önt háztartásom vezetésére és én Pathé lemez 4 korona. Tűs lemez 2 korona. Legnagyobb választék. - Nincs hosszú este, ha egy eredeti ­Pathé tunélkllli Eiifon -x^aiCL sl os Ellái cl"fcja rx­Széchenyi­tér 6. sz. Pathé lemez 4 korona. * Tűs lemez 2 korona. _J_ Legnagyobb választék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom