Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-05 / 40. szám

távozó színigazgatót azért, hogy tö­rekedett a közönség Ízléséhez alkal­mazkodni, inint ama potyajegyes jám­bor szemforgatók, kik kényelmes támlásszékeikben végig élveznek egy előadást, végig röhögnek egy darabot, melyet másnap trágyalébe mártott fütyköseikkel ledorongolnak. A viszonyok kényszerítő hatása ellen dr. Patek hiába ágált volna, de ami tőle tellett, ami az ő akaratán mult, abból nem mulasztott el semmit. Igazán nem lehet szűkmarkúsággal vádolni. Ide hozott Nagy Imrében és Szigethy Andorban két elsőrendű ko­mikust, Tihanyiban egy rendkívül ro­konszenves, talentumos színészt és érces hangú énekest, Mezei Margitban kedvesen játszó primadonnát, Fodor Oszkárban és Huzella Irénben bár­mely színpadnak díszére váló jellem­szinészeket. A szinészek ós színésznők a színpadon mindig tisztességes, il­lúziót keltő ruházatban és kosztümek­ben jelentek meg és kevés kivétellel egybevágó, jó összelőadást produkál­tak. Az igazgató társulatában rendet, fegyelmet tartott. Azért fölötte kívánatos, hogy dr. Pateket szándéka megváltoztatására: Pápára való visszatérésre birjuk. Jö­vőre az idei őszi repertoireösszeálli­tásból folyó sarkalatos hiba : az új­donságokban való szegénység elimi­nálható lesz, mert az idei szinirodalmi produkció gazdagabbnak Ígérkezik. Alig nyitották ki a fővárosban a kő­szinházak kapuit, azok máris három elsőrendű slágerrel álltak elő: „A nevető férjjel", „A mozi királynővel* és „A mi feleségünkkel/ Még más okból is tanácsos ez. A pozsonyi, soproni és szombathelyi szinikerületek egyesültek. A pécsi színtársulatnak is meg van minden évszakra a maga biztos, jó állomása, I tehát sem a soproni, sem a pécsi színtársulatot nem várhatjuk Pápára, j Szalkay sem kívánkozik ide vissza, I hogy folyton üres szinház előtt ját­szék, de a pápai közönség sem igen óhajtja őt viszontlátni. A mi érde­künk tehát a győri színtársulathoz köt bennünk, ennélfogva dr. Patek­nek lehetővé kell tenni a visszatérést, hogy a tavasszal ne legyen valami ripacstársulathoz szerencsénk. A pápai hölgyekhez, különösen a leányegyesületek vezetőihez fordu lok : Karolják fel a pápai színészet ügyét! Hisz ők a magyar művelődést szolgálják és mikor a magyar színé­szetet istápolják, szintén a magyar kulturának tesznek szolgálatot, mer t a magyar színészet a magyar szel­lemi életnek éppen olyan alkotó ré sze, mint az irodalom és művészet. Ne hallgassanak a minden irodalmi és esztetikai műveltséget nélkülöző „kritikusok" lármájára, kik szerint a mai szinház erkölcstelen Nem igaz ! Minden valamire való színdarab, bár­mely erkölcstelennek lássék is, a kor képét tárja elénk, tükröt mutat ne­künk, melyben saját magunkat látjuk. Midőn saját hibáinkat először kinevet­Pál jegyző és Szilágyi Marcel tanitó szemé­lyében, Ülés után mindjárt el is ment e két férfi Krisztina asszonyhoz, akinél a gyerme­kek voltak és elvitték őket magukkal. A gyermekek először persze sirtak, de később már beletörölitek az uj sorsukba és az uj otthonukba. Nem laktak egy házban, de azért min­dennap együtt voltak és együtt játszhattak. Azután még az is feledtette velük bánatu­kat, hogy nem voltak egyedül, mert Kalo­csának, akinél Fülöp volt, volt egy kis Pi­roska nevű leánya, aki egy évvel volt csak fiatalabb Fülöpnél, Szilágyinak pedig, akinél Annus volt, volt egy Antal nevü kis fia^ aki csak egy évvel volt idősebb Annuskánál. Mire eljött a Mindenszentek napja, Kalocsa, Fülöp édes apja, Szilágyi pedig Annuska édes anyja sírjára gyönyörű kő­keresztet csináltatott. Mikor kimentek a temetőbe, a gyer­mekek nagyon meg voltak lepődve, mert nekik a keresztekről senki sem szólt. Egy­más mellé térdepeltek és sírva imádkoztak elhunyt szüleik porladó csontjaik felett. A körülállók, pkik látták ezt a jelene­tet, annyira szivükre vették e két kis árva gyermek fájdalmát, hogy ott velük együtt könnyeztek. IV. Olyan gyorsan elszaladtak az évek a gyermekek fejeik felett, hogy Fülöp és Antal huszonnégy, Annus és Piroska pedig huszonhárom évesek lettek. Ekkor nevelő szüleik összeházasitották a négy gyermeket, még pedig ugy, hogy Fülöp elvette nevelőapja leányát: Piroskát, Antal pedig elvette szüleinek nevelt leányát: Annuskát. Óriási nagy lakodalmat csaptak, ahol jelen volt a falu majdnem minden embere. Lakodalom után való héten a két fiu megkapta a kérvényezett állását és igy Fülöp Pápára, Antal pedig Győrbe került az állomásra hivatalba és most boldogan élik hátralévő napjaikat. jük, aztán beismerjük : semmi esetre sem sülyedhetünk még mélyebbre az erkölcstelenség posványában. A szin­ház e mellett a legolcsóbb mulatság, mert a férjeket visszatartja a kártyá­zástól, korcsmázástól és még más alsóbbrangu szórakozástól. A hölgyek tehát saját érdekükben cselekszenek, midőn a színészet ügyét felkarolják. Alakítsanak tehát egy szinpártoló egyesületet! Gyűjtsenek néhány száz tagot, kik havonkint néhány koronát befizetnének, melynek megfelelő ér­tékű színházjegyeket kapnának. Min­denki szivesebben áldoz havonkint 3—4 koronát, mint egyszerre 30—40 koronát. A szinpártoló egyesület meg­alakulása lehetővé tenné, hogy éven­kint 7—8000 koronát biztosítsunk a színtársulatnak és jogot adna- arra, hogy a repertoireból a botrányos tar­talmú darabokat törölhessük. A pápai hölgyek tehát igen Üd­vös dolgot cselekednének, szolgálatot tennének a magyar kulturának, Pápa város a művészetpártolás terén szer­zett jó hírnevének, ha a szinpártoló egyesületet megalapítanák. —i —ó. Színészet Pápán. Dr. Patek Béla színtársulata csütörtökön fejezte be a sziniévadot és már másnap Győrött „Varázákeringő" operettel megkezdte az öt hónapra terjedő évadot. Ha visszate­kintünk a jelenlegi sziniévadra, azt konsta­táljuk, hogy közönségünk a körülményekhez képest kellőkép támogatta a színtársulatot s végeredményében a színigazgató ha nem is mutat fel nagy anyagi jövedelmet, de nincs oka panaszkodni az elért eredményre. Az igaz, hogy a sziniévad kezdetén egy kissé gyengén látogatta közönségünk a szín­házat, de ez annak volt betudandó, hogy egy darabot többször adtak hetenként és alig került szinre uj darab, mely vonzotta volna a színházba a közönséget, ha volt, akkor telt ház előtt folyt le az előadás. Igazolja ezt az utolsó hót, amennyiben az előadások részint telt, részint táblás házak előtt folytak le. Dr. Patek Béla színtársu­latától bucsuznunk kell, — egyelőre végleg — amennyiben a tavaszi szezonra nem jön vissza hozzánk, hanem Kaposvárra megy, ahol tekintve, hogy nagyobb a szinház, jobb szezont remél. Hogy ki jön hozzánk tavaszra, arról majd a szinügyi bizottság fog gondos­kodni. Azt hisszük, hogy újra Szalkay lesz, ki — mint halljuk — készséggel jönne hozzánk a tavaszi évadra. Az utolsó hét előadásairól a követke­zőkben számolunk be : Szombaton Faludy Károly bucsufellép­tével a bájos zenéjü operette „Az elvált asszony* lett előadva. Az előadáson nagyon is meglátszott, hogy elő lett rántva és kevés Alapitatott 1864 ben. legjcégiTDt) ós lognagyolDlD cipőü-zlete. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-mnnka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom