Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-09-28 / 39. szám

remekeltek játékukkal. Elsősorban emiitjük Turai Antalt, ki a címszerepben remekelt. Meglátszott, hogy tanulmánytárgyává tette szerepét és ugy erőteljes orgánumát, valamint a szerephez szükséges fenséges alakját és energiáját minden tekintetben érvényesítette. Tisza Ilona szerepében Harsányi Gizi érzésteljes játékával ért el hatást, ugyszinte Huzella Irén a cigányleány szerepében. Markáns alakítási nyújtott Baróthy mint Szörényi, Erdélyi a vikárius, ugyszinte Fodor, ki Tarics egyik jelenetével nagy hatást ért el. Tetszetős voltak Rózsahegyi Ilona és Szigethy Bandi a szerelmes pár szerepében. Sok derültséget keltett Nagy Imre a palóc alakításával. Méltóságteljes volt Tihanyi mint Ozoróczi. Kisebb szerepeikben Sebestyén Rózsi, Faludy, Lantos és Csóka a precíz előadás sikerében osztozkodtak. Kedden közönségünk kedvencének, P

: Bihary Böskének bucsufelléptével az „Iglói diákok" lett felelevenítve. Szükségtelen tehát jeleznünk, hogy a szinház teljesen megtelt és Bihary Böskét közönségünk minden egyes jelenetében zajos tapsokkal halmozta el, melyet valóban kedves játékával méltán kiérdemelt. Lantos (Pista) néhány dalával szép sikert aratott, ugyszinte Faludy, ki Peti szerepét játszta a tőle már megszokott biztonsággal. Sok derültséget keltett Nagy Imre a pedellus és Szigethy a korcsmáros szerepében. Kacagtató alakításban mutatta be egyik tanár szerepét Erdélyi Kálmán és Paschaly Viktor. Kisebb szerepeikben Ti hányi, Turai, Baróthy kifogástalanok voltak. Károlyi nővérek kecsesen lejtett magyar táncot megismételték. A földszint zsúfolásig megtelt diákokkal és egész estén tüntető ovációkban részesítették a szereplőket. Szerdán a „Telefon" Gavault és Beer, az ismert francia vigjátékgyártó cég — mely évenkint néhány cochoneriet szállít a világpiacnak — bohózata került szinre. Ez a művük sem marad a többi mögött: malaczság ez is, mint ifjabb és öregebb testvérei, azaz pardon ! nem is malaczság, hanem jól kihizlalt két mázsás disznóság. Nem hiányzik ebből már semmi, csak az, hogy a legdiskrétebb dolgok a közönség szemelátára végbe is menjenek, minthogy a legteljesebb szemi egybeolvadás processusának illúzióját úgyis fölkeltette még a legnaivabb kedélyben is. E mellett a legképtelenebb helyzetek kergetik egymást a darabban, a bonyodalmat nem a szeszélyek jelleméből folyó cselekvény, hanem a véletlen okozza. De a mű tele van hamisítatlan gall espritvel, szellemesebbnél szellemesebb párbeszédekkel, a kitűnő színpadi technikusok nagyszerű szerepeket adtak a színészeknek és harmadfél órán át állandóan mozgatják és bizsergélik a közönség nevető izmait: a jó publikum mindent megbocsát és megelégedve távozik a színházból. Harsányi Gizi, Huzella Irén, Rózsahegyi Ilona, Sebestyén Rózsi, Báródy Kató, Fodor Oszkár, Nagy Imre és Baróthy Antal alaposan kiaknázták hálás szerepeiket. Huzella Irén, akiben az előkelő, ideges, majd boszujában magát könnyelműségbe belovagló, a bűnbeesés elől vissza riadó, a hiba után szégyenkező igazi uri nő mesteri interpretatorra talált, ugyszinte Harsányi Gizi, ki intelligenciájával imponált, majd Fodor Oszkár, ki Serpolet szerepében elsőrendű jellemszinésznek és tiszta művészi eszközökkel elérhető hatások mesterének bizonyult, valamint Nagy Imre, ki állandó derűt hozott a színpadra ós a nézőtérre, önmagukat multák fölül. A szép számú közönség az egész estét végigkacagta. (—i —6) Csütörtökön a „Leányvásár" operette ment. A színházban gyér közönség volt jelen és énnek a körülménynek tudjuk be, hogy a szereplőknek nem igen volt kedvök és az előadás pongyola módra ment és a szép zeneszámok nem keltették a szokott hatást. A főbb szerepeket Mezei Margit, Fábián Linka és Tihanyi Béla játszták. Pénteken a „Faun" került szinre a régi szereposztással kitűnő előadásban KA RCZOLAT m ult L^ébTTŐlMár közeledünk a sziniévad befejezéséhez és ezen körülmény eléggé indokolja, hogy összegezve az eseményeket, a helyzetről a krónikának beszámoljak. Röviden szólva és az utóbbi időben divatba jött, sportnyelven kifejezve, elmondhatjuk, hogy „doppolva" lettünk. Ez ugy értelmezendő, hogy erősen indultunk el a starttól és amidőn a célhoz erősen iparkodtunk, egyszerre el nem képzelhető okból a futóképességünk felmondta a szolgálatot, szóval versenyképtelenné lettünk. Pedig nagy esélyekkel indultunk a starthoz ós mondhatni favoritok voltunk sőt győzelmüket holtbizonyosra vettük. Kitűnő startszámunk volt, a belső pályán futottunk, ki tünő kondícióban voltunk és mégis végeredinénykép amidőn a célhoz közeledtünk bizonyos tekintetben „letörtünk" és fel kellett adnunk a versenyt. Hogy mi volt oka ezen előre nem látott és képzelt letörésnek, annak bizony sok okozója volt. A stewardok azt állítják, hogy lehet, miszerint „doppolva" lettek, csak az a baj, hogy rosszul lettek doppingolva. Értem ezalatt a kapcsalkodzást a színtársulattal. Nagy hévvel kezdődött és fokozódott mértékben lelohadt úgyannyira, hogy jóformán aligha leszünk képesek újra formát kapni. Mert tényleg teljesen kijöttünk a forrná ból. Eddig minden sziniévadban a legklaszszikusabb versenyekben nemcsak favoritok voltunk, de amint szokás mondani, canterben értünk a célhoz és most letörve még „platz

a-ra sem tudtunk bejönni. Igy igazán még nem jött ki és ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak a próbagalopp remekül síké rült és hogy fogadásokat sem mertek termi a biztos győzelemre, valóban nem okozha tunk mást ezen váratlan eseményért mint azt, hogy el voltunk bizakodva és nem becsültük meg a versenytársakat sőt a tapasz talt eredmény után itélve, kicsinyeltük őket. Szóval a klasszikus versenyektől egye lőre elestünk. Az igaz, hogy a színtársulat még néhány napot városunkban időz és ezalatt még néhány „vigasz versenyt" lehet megtartani, de az előjelek után itélve aligha van reményünk, hogy ezekre komoly nevezések jelentessenek be. A komoly versenyzők, ha végleg nem is törtek le, de nincsenek formában és igy aligha van kilátásunk, hogy starthoz álljanak, sőt mint halljuk, azok is kik nevezve is vannak ezen vigasz és többrendbeli nyeretlen versenyekre, kis bánatot akarnak jelenteni. Igy áll a helyzet a versenytéren, jobban mondva a főhadiszálláson. Ugy értesültem bennfentes helyről, hogy a helybeli, esetleg „bucsu handicap" ban részt vesznek ugyan, de semmi eséllyel nem indulnak, sőt visszatartják magukat. Ezt azért teszik, mert általánosan el van terjedve azon hir, hogy a színtársulat nem jön vissza hozzánk, hanem felcserél bennünket Kaposvárral, ahol jobb kilátásai vannak az igazgatónak. Az is igaz, hogy a téli sziniévadot Győrött fogják tölteni és nincs kizárva a folytatólagos érintkezés, de az ilyen válságos dolgok nagyon bizonytalan eredményeket szülnek. A régi tapasztalat igazolja, hogy mi Győrrel szemben ebben a tekintetben nem konkurálhatunk. Nagyon jó formában lenni az őszi versenyekben, hogy a telet is jó for-' mában megtartsa. Ha még az a helyzet állna be, hogy Győrből még visszatérnek hozzánk, akkor még hagyján, de minthogy még nincs tisztába a helyzet, sőt talán több mint bizo nyos, hogy egyelőre nincs kilátásunk a tavaszi évad viszontlátására, tehát nagyon reszkírozott dolog a telet is kiforcirozni. Az utolsó napokban már tapasztalható volt, hogy egy „klasszikus versennyel" fogják a szezont befejezni, de hogy mily eredménnyel, az még kétséges, mert nálunk csak „flügerek" vannak és hosszú távolságra nem válnak be. Valami van küszöbön és ez is elég arra, hogy sziniévadunk mérlege nem lesz teljesen meddő. Szóval, ha mást nem, de erre a sziniévadra elmondhatjuk, hogy: Nem törtünk le teljesen ! Frioi. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a tisztviselők nyugdijszabályzatát egyelőre nyugdíjba helyezte. Az hirlik, hogy Pápa városa sokat akar mint a szarka, de nem bírja a . . . Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk mond és marad nyugodtan. Az hirlik, hogy a szabadságon levő polgármester a legutóbbi közgyűlésen több izben tetemrehivásban részesült. Az hírlik, hogy a titkos rendőri intézménnyel nálunk nehezen tudnak megbarátkozni. Az hírlik, hogy a rendőrkapitányságon a lefoiyt héten egyetlenegy hasmenéSi eset sem jelentetett be. Az hirlik, hogy a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen néhány képviselő unalmában a körmeit tisztogatta. Az hirlik, hogy a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen egy alsóvárosi képviselő azt kívánta, hogy a felsőváros is be legyen oltva. Az hirlik, hogy a darutollas legények folyton azt panaszolják, hogy nem ugy van most, mint volt régen. az hirlik, hogy a libatollas legények azt tartják, hogy jobb ma egy libanyak, miiit holnap egy egész liba. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül több hólyag elpotyogott. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok a kamatlábat sohasem tartják nagynak. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagok a színházi előadásokat kívülről kritizálják. Az hirlik, hogy dr. Patek Béla színtársulata csütörtökön lejátsza magát. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja várakozásra udvaroltatott magának. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja azt hangoztatta, hogy ha nincs ló, akkor a szamár is jó. Az hirlik, hogy a színtársulat női karának van egy végtagja. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja lantot hord a kezében. Az hirlik, hogy Mezőlakon egy fiatal ember a békási tóban tart utókurát. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az idei sziniévad alatt pihent. HIREK. — Személyi hirek. Dr. Antal Géza, városunk országgy. képviselője és Mészáros Károly, városunk polgármestere tegnap a polgármesterek orsz. kongresszusára Nagyváradra utaztak. — Huszárezredünk köréből. Reich Árpád őrnagy, pótkeretparancsnok ezredünktől a zalaegerszegi 6 ik huszárezredhez osztályparancsnoki minőségben áthelyezve lett, viszont Janlcovich László őrnagy, osztályparancsnok a zalaegerszegi 6-ik huszárezredtől pótkeretparancsnoki minőségben ezredünkhöz lett áthelyezve. — Királyi kitüntetés. A király Kránitz Kálmán felszentelt püspök, a veszprémi székeskáptalan éneklőkanonokjának érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta a csillaggal. — A kenyérgyár ügye. Megírtuk, hogy Mészáros Elek kenyérgyárat szándékszik Pápán létesíteni és erre a célra a várostól igazán mérsékelt kedvezményeket kért; olcsóbb villamáramot, vízdíj elenge-