Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-09-14 / 37. szám

est sikerében osztozkodtak. A dallamos, de nem eredeti énekszámokat a zenekar precízül adta elő. Vasárnap délután zsúfolt ház előtt az „Éva" operette ment. A közönség tüntető tapsokkal illette a íőbb szereplőket, kik azt méltán ki is érdemelték. Este reprizként „Sztrájkol a gólya" lett előadva. A gyér számú közönség ez alkalommal is kitűnően mulatott és a tőszereplők Sebestyén Rózsi, Rózsahegyi Ilona, Guthy Sári, Tihanyi, Szigethy, Nagy Imre az előadás sikerében osztozkodtak. Hétfőn délután „Aranyvirág" operette szép számú közönség előtt játszódott le. Igen szép sikere volt a címszerepben Mezei Margitnak és Fábián Linkának. Beppó sze repét Lantos fiatal kezdő baritonista igen ügyesen játszta meg. Este „Farkas" vígjáték szép számú közönséget vonzott a színházba. Szép sikere volt Huzella Irénnek a feleség, Tihanyinak a féltékeny férj és Fodor Oszkárnak az ügyvédjelölt szerepében. Kedden rövid időközben újból „Sztrájkol a gólya" ment gyér közönség előtt, de akik ott voltak, kitűnően mulattak. Ez alkalommal is bőven kijutott a főbb szereplőknek Sebestyén Rózsinak, Tihanyinak, Rózsahegyi Ilonának, Szigethy Andornak, Gnthy Saroltának és Nagy Imrének. Szerdán Maeterli-nek soha el nem koptatható „Monna Vannája" került szinre. Turai Colonna szerepébe sok erőt, talán kissé tul sokat is vitt be. Fodor Oszkár igaz hangokat talált Prinzivalle mély, egy egész emberéletet betöltő lángoló érzéseinek tolmácsolására, azonban a szokottnál többet szavalt. Huzella Irén Monna Vanna szere pében az áldozattól való félelem, a megsértett női szemérem, a tartózkodás, a félénk közeledés, a méltatlankodás, majd az elfojtott szenvedély kitörésének mesteri interpretálásával belemarkolt a nézők lelkébe, nem játszott, nem alakított, hanem átérzett és átéreztetett. Mi sem jellemzi jobban sikerét, hogy a pápai közönség, mely az utolsó felvonásnál a legjobb előadásoknál sem várja meg a függöny legördülését, hanem rohan a ruhatárba, vagy haza, ezúttal ülőhelyén maradt, hogy a darab végén is zajos tapssal adjon kifejezést tetszésének. Kisebb szerepeikben Sorr Jenő és Baróthy Antal is meg állták helyüket. A sikerült előadást — sajnos — csak kis számú közönség nézte. (~i -ó.) Csütörtökön fel lett elevenítve „Aranyeső" operette gyér közönség jelenlétében. Ez alkalommal Fábián Linka azt igazolta, hogy a szubrett szerepben is teljes mérték ben megállja helyét. Igen hercig és kedves volt Mezei Margit a milliomos leány szere pében. Tetszetősök voltak Rózsahegyi Ilona és Sebestyén Rózsi a kokot szerepekben. Tihanyi és Faludy alakításait ebben a szerepben már több izben megdicsértük, ugyszinte Baróthyt a huszár szerepében. Kisebb episód szerepeikben Nagy Imre, Szigethy, Lantos és Sorr kifogástalanok voltak. Igen szép táncot lejtettek a Károlyi nővérek. Pénteken a Vígszínház sláger vígjátéka „Lakájok" került bemutatóra. Telt házat csinált az értékes és mulattató darab és a közönség a legnagyobb érdeklődéssel kisérte mindvégig a mintaszerű rendezéssel beállított darabott. Harsányi Gizi ez estén remekelt. Ez alkalommal is nagy intelligenciájáról és nuaneirozott játékáról tett fényes tanúságot. A közönség régi kedvencét ez alkalominaljis tüntető tapsokkal illette. Méltó partnere volt Fodor Oszkár, ki ez estén elemében volt és minden egyes jelenetében hatásos volt. A komorna szerepet Rózsahegyi Ilona, közvetlen bájjal és kedveséggel játszta. Élethű alakításban mutatta be Baróthy az öreg hű portás szerepét. Kisebb szerepeikben Sorr, Csóka, Horváth kifogástalan játékukkal az előadás keretébe beleilleszkedtek. Az otthonmaradottak. Voltaképen nem volna érdemes velük foglalkozni, mert akinek a szép iránt nincs érzéke, aki a nagyképüsködés, vagy valami előítélet sáncaival körülárkolja magát, azt a leghatósabb argumentumokkal sem lehet onnan kicsalni és a színház látogatására bírni. De a példa ragadós, azért kell e balitéletek terjedése ellen lehetőleg küzdeni. „Nem megyünk a színházba, mert jó Ízlésünk nem engedi, hogy olyan pikántériákat végighallgassuk", mondják jámbor szemforgatással olyanok, kiknek egész társalgásuk örökösen a legdurvább eochonerieban merül ki. Nem fontolják meg, hogy a nem irigylésre méltó direktor olyan újdonságokat kénytelen adni, amilyeneket a mai irók írnak, mert ha komoly, régi darabokat újítanak fel, ugyancsak a gáncsoskodók megint otthon maradnak, mert: ,,Ezt a darabot már láttuk". A nagyvárosi színházlátogató egy-egy jó darabot négy ötször is megnéz. Hiszen az ember igazán csak másod-, vagy harmadszori látásnál érti- és érzi át a valóban tartalmas darabot. E sorok íróját, a „Farkas" először egészen hidegen hagyta, mig másodszor egészen elragadta. Hiszen az össze hasonlítás mindig uj szépségek fölfedezésére, uj érzések kiváltására nyújt alkalmat, amihez hasonló gyönyörűségében az első előadásnál soha sem lehet részünk. Mondjunk le tehát azon vidékies balitéletről, hogy egy darabhoz csak egyszer érdemes elmenni. Inkább nézzünk meg egy jó darabot háromszor-négyszer, akkor a színigazgató nem lesz kénytelen annyi léha darabot előadni, hogy csak az újdonságokra hajhászok jogosulatlan igényeit kielégítse. —i — ó. KARCZOLAT. a m cLlfc txé br-ől. A hagyományos népünnepélyről szól a heti krónika, melyet a pápai jótékony nőegylet mult vasárnap rendezett a Kaszinó és Kath. Kör közös ajtóval összekötött kerthelyiségében. Ez tavaly óta ujitás, amennyiben a népünnepély évek hosszú során a ref. kollé gium udvarhelyiségében és kapcsolatosan a tornahelyiségben lett megtartva. Ujitás, mely tavaly kitűnően bevált, az idén is bevált, de mint mondani szokás csakúgy szórványosan. Dacára a szép délutáni időjárásnak a gyülekezés lassú tempóban ment. Orvosi nyelven mondva, félóránként egy kanálnyi közönség érkezett. Este azonban amidőn a villamos Ívlámpák kigyulladtak, krónikái szempontból mondhatom, hogy kedélyesen megtelt a mulatság. A délutáni órákban általánosan el volt terjedve azon nézet, hogy a kóstoló a szó szoros értelmében való jellegétől nagyon is eltért és a pessimista hölgyek, kik a rendezőség fáradalmaiban hetek óta nagy tevékenységet fejtettek ki, gyenge jövedelmet jósoltak az esetnek. Végeredményében azonban erősen csalatkoztak. Ezen a mulatságon nagyon is bevált azon német közmondás, hogy „Kleine fisch, gute fisch". Nem voltak oly tömegesen, mint anno dazummal, de akik ott voltak „az üzlet érdekében" kitettek magukért. Az is igaz, hogy nem ugy volt mint régen, hogy a levelezőlapokat, virágokat és esetleg sorsjegyeket városunk felnőttebb és már komolyabban is gondolkozó hölgyei árusítottak, de a jelenlegi alig felcseperedett kis leánykák oly agitálássaf tolakodtak a közönséghez, hogy egy életbiztosító akvizitőr hozzájuk képest szerényen visszahúzódott félszegek lellek volna. De nemcsak apró leánykák, de kis fiúcskák is a „rikancs" szerepére vállalkoztak és ugy ragadtak az érkező közönségre, mint a piócák. Ez alkalommal a pecsenyés tálak is elmaradtak és igy a népünnepély kóstoló nélkül lelt megtartva. Élei volt, de csak hideg felvágott hentesáru alakjában. A kóstolás csak borban volt és pezsgőzésben. Előbbi igen gyér mennyiségben lett kóstolva, annál nagyobb konzum volt a pezsgőben. Jeleztem, hogy a szokásos pecsenyés tálok hiányoztak, de azért meleg étel kapható volt, még pedig a kath. körben, ahol e célra teritett asztalok voltak, ahol a publikum nagy része felváltva tetszés szerint, nem kóstolt, de amint mondani szokás „a la carte" étkezhetett. Estefelé jobbanmondva vacsora idején ebben a kerthelyiségben igen kedélyes társaságok — még pedig részletenkinl — gyülekeztek és tekintettel a körülményekre rendkívül kedélyes hangulat uralkodott. Magára a mulatságra visszatérve a legerősebb konzumotaa confetti képezte. Ez az egyetlen üzlet, amire el lehet mondani, hogy „keresetképes" volt Sajnos, ezt az üzletet sem lehetett teljesen kiaknázni, mert hamar elfogyott a „készlet". Ha ötször annyi lett volna, mint amennyi volt, ugy még hatszor is el lehetett volna adni. Voltak egyes élelmesek, kik „elővételeket" teltek ebben a szakmában és ezen igen jó üzletet csináltak, mert dupla áron túladtak az árun, mert nagyon is kelendő volt. Ilyen erős' tüzelés már évek óta nem volt, mint ez alkalommal. A délutáni sporadikus zene este teljes metarmorfozison ment keresztül. A konfetti harc szünőfélben volt, a villamos Ívlámpák meggyuladtak és a zene táncra szólalt meg. Eleinte kis, de később igen szép kis táncos kompánia gyűlt egybe. Jelzem, hogy a gyári ipar nem volt képviselve, mert a szomszédos alsóvárosi olvasókörben volt mulatság, ahol foglalkozva voltak s igy amint mondani szokás distingvált társaság volt együtt. Éjfélkor a zenekar elhúzta a Rákócit és ezzel a táncospárok le lettek tárgyalva, jobban mondva, a kóstoló véget ért. Még a színtársulat kapcsalkodzási helyzetéről kellene beszámolnom, de erre vonatkozólag csak azt jelezhetem, hogy még mindig : „Pang az üzlet az egész vonalon." Fi i ;i. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városára rásütötték a rendszertelen gazdálkodás bélyegét. Az hirlik, hogy Pápa városa sok felesleges vágódijat fizetett a közvágóhíd építésénél. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk nyilt kártyával játszik. Az hirlik, hogy a polgármester néhány hétig a jól megérdemelt nyugalmat fogja élvezni. Az hirlik, hogy a titkos rendőrök hivatásuk teljesítésében igen jól érzik magukat. Az hirlik, hogy a rendőrök és a titkosrendőrök konkurálnak egymással. AZ hirlik, hogy a jótékony nőegylet népünnepélyén gyengén gyülekeztek. Az hirlik, hogy a jótékony -nőegylet népünnepélyén a gyári osztály nem volt képviselve. w Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet népünnepélye intelligens milliőben lett megtartva. Az hirlik, hogy a jótékony nőegylet népünnepély fényes sikerét a vagyonos osztály jókedvének köszönhette. Az hirlik, hogy a felsővárosi olvasókör mulatságán a táncospárok erősen kereszteztek. Az hirlik, hogy a darutollas legények újra lábra kaptak. Az hirlik, hogy Pápán az összes hólyagok újra be lesznek oltva. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja szeretne, de nem mer. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja a jegygyűrűt csak példának okáért viseli. Az hirlik, hogy a színtársulat női ka-