Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-08-17 / 33. szám
Ha hazánkfiai vállvetve ily cél melleit kitartva megállanak, biztos a jobb jövő. Azonban ne legyen szalmaláng ezen fogadkozás, a félutról való viszszatérés is ártana az ügynek, mert csak ugy lesz sikerünk teljes, ha mindvégig SZÍVÓS ragaszkodással kitartunk azon elv mellett, hogy: „Pártoljuk a hazai ipart, — ne szóval, de tettel". Ezen módon biztosan megalapozzuk jövőnket s eljő az idő, mikor saját tőkénk lesz kútforrása kereskedelmünknek s a gyári kémények százai hirdetik a nemzeti vagyonosodást és jólétet. Ha félutról visszatérünk, vagy ha a kezdet nehézségeitől visszariadunk, az erősebb Ausztria nyűge alól fel nem szabadulunk. Pénzviszonyaink elütnek más államokéhoz viszonyítva, mert mig más államokban a pénzintézetek a kereskedelem és ipar szolgálatában nagy tevékenységet fejtenek ki, nálunk semmiféle irányban sem iparkodnak azon hatást kifejteni, amelyet az ipar és kereskedelem fellendítésére kötelességük volna. Az iparos vállalatának kibővítésére kölcsönre szorul, mert lépést akar tartani a külföldi versennyel szemben, ámde a pénzintézeti kölcsön után járó magas kamatláb akadályozza őt haladásában s igy lesz drága azon termék, elveszti versenyképességét, hiányzik az olcsó ipari j Másnap az egész város egyébről sem beszélt, mint az égbekiáltó botrányról, mely a kis színésznő lakásán történt. A színháznál a kollégák gúnyosan fogadták a fiatalokat, kétértelmű, csipős megjegyzéseket kockáztattak meg, az intendáns pedig tombolt dühében a hallatlan erkölcstelenség miatt és az irodájába hiv?tta Millit, ahol kemény dorgálásban részesítette. A kis Milli pedig, önérzetében sértve, kipirult arccal védelmezte magát! — A születésnapomat ünnepeltük és mindössze egy palack vörösbort ittunk és két csésze teát. Ebben nem találok semmi megbotránkoztatót! — mondta elragadó naivitással. — Születésnap azonban csak egyszer van egy évben és a színház jó hírnevének érdekében tiltakozom ellene, hogy még több születésnapot is ünnepeljenek együtt! — dörögte az intendáns, azután kegyesen elbocsátotta Millit és kegyes szine elé citál tatta a fiatal szerelmest, akit szintén elárasztott szemrehányásaival. Róbert ingerülten jelentette ki, hogy nem 1 Uri, hogy magánügyeibe avatkozzanak és a jövő szezonra nem újítja meg szerző dését, hanem megválik a színháztól. — Jól teszi, maga ügyes szinéfz, jeles erő, mindenhová szívesen szerződtetik. — Azonban kérem, a színház jól felfogott ér dekében, hogy a szezon hátralévő részében tartózkodjék a botrányoktól ... A gyanúsító pletyka nemcsak a színháznak, de Milli kisasszony jó hírnevének is ártalmára van 1 tőke. Tanulnunk kell tehát a külföldi pénzintézetektől, tegyük lehetővé, hogy iparvállalataink olcsó és hoszszabb lejáratú kölcsönhöz jussanak, vállalataiknál szükséges befektetésre. Törekednünk kell arra, hogy heverő millióinkat felszabadítsuk és fordítsuk azokat iparvállalatok támogatására, a szükséges tőke megteremtésére állítsunk fel oly hitelintézeteket, melyek rendelkezésére álljanak a tőkebefektetésre szoruló iparosainknak. Fel virágzik ezzel az ipar, meglesz a kellő tőke, felszabadítjuk iparosainkat és kereskedőinket a kül földi hitel alól. Ennek nyomán létesülhetnek uj ipari vállalatok, melyek a sok kivándorlónak itthon kenyeret adnának s édes hazánkban tisztességes megélhetést biztositanának. Erős akarat mellett ez mind megvalósítható, csak buzgó kitartás kell hozzá s a mozgalom célhoz fog ve zetni annál is inkább, mert ez más államban is sikerült, s miért ne si kerülne nálunk is, igy leszünk gazdaságilag erősek, népünk boldog. Az a garas, ami itthon a kezünkben gurul, forog, mindnyájunknak használ, de elveszett reánk nézve, ha azon külföldi árut .vásárolunk. Követeljük tehát kereskedőinktől, hogy ami árucikkből magyar gyártmány kapható, abból külföldit ne szerezzenek be, ha pedig dacára annak nem hajlandók eleget tenni követelésünknek bojkottáljuk őket, megérdemlik, mert azzal szándékosan gátat vetnek küzdelmünknek, ellenben teljes erővel támogassuk őket akkor, ha meghajlanak követelésünk előtt és igyekeznek magyar ipari árucikket beszerezni. Azon 1—2 fillérrel ha drágább is most a magyar áru, azzal ne törődjünk, mert az csak többnyire a közvetítő kezén van mesterkélten drágítva, azonban akkor se sajnáljuk, mert idővel megtérül pénzünk oly módon, hogy a nagyobb fogyasztás révén a magyar áru is idővel olcsóbb és tökéletesebb lesz, mint a külföldi s akkor kereskedőink máiminden felszólításunk nélkül is itthon meg fogják találni az olcsóbb és jobb forrást, sőt az is elérhető lesz, hogy a honi ipar jobb és olcsóbb lesz a külföldinél. Hogy pedig a honi iparcikkek beszerzése könnyebbé tétessék, arra nézve igen alkalmas lesz Veszprémmegyében egy honi iparvédő egyesület, mely egyesület a közeljövőben megkezdi működését. Hazánk gazdasági és ipari fejlesztése, mint nemzetünk jobb jövő jének előmozdítása legyen minden honpolgár feladata. Városi közgyűlés. — 1913. augusztus 14. — Csekély érdeklődés mellett folyj; le a mult csütörtökre egybehívott rendkivüli váRobert lesújtva távozott a intendáns hivatalából. Sértette önérzetét, hogy az intendáns nem is marasztalta, hanem mindjárt az első szóra felmentette a további szerző dés alól, de attól a gondolattól is irtózott, hogy most a szenvedélyesen szeretett kis leánytól is meg kell majd válnia. * Csipős, hideg szél süvöltött végig az utcákon. Esővel vegyest sürü hópelyhek hullottak alá a sötét égről és a járdákon nagy tócsák képződtek. Róbert a próbán erősen köhögött és félrevonult a kulisszák közé. Milli részvéttel szemlélte a fiatal ember kinos vergődését és magában töprengett, hogy mitévő legyen. Végre győzött a jó szive, odalépett Róberthez és szó nélkül megkínálta csillapító cukorkával. -— Köszönöm szíves részvétét, — mondta rekedt hangon Róbert, — de még jobban lekötelezne, ha megengedné, hogy meglátogassam és megkínálna egy csésze jó, forró teával, mint régebben. Borzasztóan meghűltem a rossz időben ! — Nem bánom, hát jöjjön! De ne velem egy uton ! Próba után jöjjön fel egyenesen a lakásomra, addig én otthon elkészítem a teát. Különben az sem lesz baj, ha meglátják ! Hiszen maga is elmegy a színháztól és én is! — mondta Milli, azután hirtelen a színpadra lépett, mert a végszava már elhangzott. Néhány óra múlva már együtt voltak ismét a bizalmas, kedves kis szobácskában. Milli a teát készítette, Róbert pedig köhécselve, dideregve a kandallónál melegedett. — Tehát maga is elmegy ? — mondta a férfi bánatosan zengő hangon. — Igen. Z . . . be megyek, csupán a szerződés aláírása hiányzik még, — válaszolta a leány. — Z . . .-be ? Istenem, milyen öröm ! Hiszen én is odamegyek; a szerződést már alá is írtam, csak a postára kell tennem ! — Akkor én nem megyek oda ! Nem akarom, hogy a botrányok ott is megismétlődjenek 1 Róbert felugrott helyéről, átkarolta a piruló leányt és hevesen keblére vonva suttogta : — Milli, hát nem szeretsz ? Nem szeretsz már? A leány megreszketett a boldogságtól, piruló arcát tenyerébe rejtette és halkan zokogta : — Szeretlek, Róbert és még sem lehetek a tied ? — Miért? — Mert nekem nincs hozományom ; a fizetésem pedig olyan kicsi . . . — Sebaj, mindenségem ! Egy kicsi és egy másik kicsi, az két kicsi. Az én fizetésem a tiéddel együtt éppen elég lesz arra, hogy boldog kis fészket rakhassunk magunknak 1 Akarod-e, Míllike? — Én akarom, ha te igy jónak látod 1 Másnap Róbert boldogan mutatta be Millit, mint menyasszonyát, az üdvözlő kollégáknak.