Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-26 / 4. szám

fektetés — utcanyitások, terek létesítése — mindig meghozzák gyümölcseiket ugy a köznek, mint egyeseknek. Ezzel röviden vázoltam az elmúlt év építkezési eseményeit s most áttérek a vízvezetéken eszközölt fejlesztésre. Vízvezetéki hálózatunk hossza volt 1911. év végén : a bevezető csö 5270 m., a városban lefektetett pedig 20881 m. Ennek értéke volt mint összberuhá­zás 428,754 korona 71 fillér. Folyó évben le lett fektetve 2160 méter föcsö, tehát az összes városi föcsöhálózatnak több mint 10 százaléka 28,307 korona 17 fill. értékben, holott 1898 óta a tavalyi év végéig összesen 32,392 korona 16 fillér lett bővítésre fordítva, vagyis a most elmúlt évben csaknem annyi, mint ezelőtt 13 és fél éven át együttvéve. Ezenfelül az utcák gyors öntözhetése szempontjából készült a Liget-utcán, Haltéren, Bástya-utcán, Rákóczy-utcán, Széchenyi és Balthányi utcán 40 altalaj tűzcsap, 13 tűzcsap és 11 drb. tolózár. Amikkel az eddigi 126 drb. tűzcsap es 11 drb. tűzcsap kutak együttes száma 148 ra, az altalaj tűzcsapok száma (22 volt) 62-re, a tolózárak száma (97 volt) 108 darabra szökött fel, (van 33 darab utcai kut), melyek mind részben az üzem zavar­talan biztosítását, részben pedig a köz­tisztaság és közegészség fokozását szol gálják. A városban még 10,000 méter hosszúságot kitevő utcákban nincsen vízvezetéki föcsö. Pedig orvosok véle­ménye szerint a közegészség akkor fog csak igazán jó lenni, ha minden lakó annyi vizet használhat el naponként, amennyit csak akar. Legközelebbi teendője e téren vá­rosunknak a második tápcsö és a még hiányzó 10,000 méter utcai föcsö le­fektetése, mintegy 230,000 kor. előre látható költséggel. Itt említem még meg, hogy 900 lakóépület van felsze­relve vízvezetékkel, 1756 kifolyó csapra, tehát minden 13 lakosra jut ebből egy, ami még mindig nem mondható nagy számaránynak. De ha 5 — 6 éven így haladunk, ugy elmondhatjuk triviálisan, hogy min denkinek „a szájába folyik a víz". Közlekedésügyi viszonyainknak s ennek folytán közegészségi állapotaink­nak javításán is meglehetős sok áldo­zatot hozott városunk az elmúlt évbem noha ezen a téren vagyunk leginkább elmaradva, de itt vigasztaljon bennünket az a szomorú valóság, hogy a jó por és sármentes utakat nélkülözzük nem­csak mi, de az egész ország ! Ezen elmúlt évben lett a Kossuth Lajos-utca és a Főtér egy része 3616 négyzetméter területen aszfaltozva és a Főtéren 1700 négyzetméter terület makadámozva. Ugyancsak ez évben készítettük az újonnan keletkezett Dam­janich-utcát is 2450 négyzetméter te­rületen és 2120 m 2 aszfalt gyalogjárdát. Itt említem fel az elmúlt évben készült b darab vasszerkezetű Tapolca hidat is (Jégverem-uton, Kisfaludy-utcán, Haltéren) mintegy 15000 korona költ­séggel. Mindezen intézkedések azonban — bár elengedhetetlenül szükségesek voltak, — nagyon sokat a 32961 m. hosszú utvonalunkon nem javítottak. Nagy hiba, hogy évenként rendelkezésre álló mintegy 40,000 koronának felét elnyeli a vasúti vámhoz tartozó néhány ut fentartása, a másik felének nagy részét az aszfalt utaink javítása, ugy, hogy a többi 30,000 méterre jut is nem is valami. Nemcsak hogy fedanyag­ról, vagy kemény útburkolatról nem tudunk gondoskodni, de még esak ut­kaparók alkalmazására sem telik, hogy | legalább a sarat lehúzhatnék. A városból kivezető utaink minden irányban siralmas és egészségellenes állapotban vannak. Nyáron ellep ben­nünket a rengeteg por, (mert öntözésre sem telik minden utcában) ősszel és tavasszal pedig megjelenik a vendég­marasztaló. barátságos, de egészségtelen sár. Az általános csatornázás hiánya itt is nagyon megérzik s ennek meg valósítása sokat fog egymagában is ja­vítani utcáink szomorú állapotán. * Mivel már épen hogy kicsúszott a számon a „csatornázás" szó, felem­lítem, hogy a2 Esterházy ut 520 mé­ternyi és a Liget-utca 656 méternyi vonalán a földalatti csatorna ez elmúlt évben lett 17,000 korona költséggel lefektetve. Sajnos, a kerek 1 milliót — Keresztül-kasul jártam a menyor­szágot és a poklot, — válaszolta Lindstret, azután hirtelen más tárgyra terelte a be 8zélgetést. De öt óra múlva, otthonának fagyos magányában, megismételte a kérdést: „Mit is csináltam hát a három év alatt ? t t És válaszul keserűen felkaczagott. Másnap ismét találkozott Wernov ba­rátjával, az ólestollu zenekritikussal, aki ki­fogástalan fekete frakkot viselt. Gonosz nyelvek azt állítják, kogy divatizlése jóval fölülmúlja zenei tudását — Tudod-e, hogy kivel találkoztam tegnap este? Madame Yvone-val ! — Az énekesnővel ? — kérdezte Lind­stret, látszólagos közönnyel. — Igen 1 A premiérre érkezett ide és én mindjárt elmondtam neki, hogy „A fal" czifnü újdonságot egyik jó barátom irta. — A nevemet is emiitetted? — Csak az álnevedet. Lindstret helyeslőleg bólintott. — Ennek igazán örvendek. Fontos okaim vannak, hogy valódi nevem nyilvá­nosságra ne kerüljön. — Biztos vagy a darabod sikerében ? kérdezte Wernov. Miután Lindstret szerényen hallgatott, Wernov tovább folytatta: — Semmi okod sincs az aggodalomra. A darab olyan hatalmas alkotás, hogy sike­rét már előre is bátran meg lehet jósolni! Ugyanazon napnak délutánján Yvonne, az ünnepelt énekesnő, kimerülten ült pam­lagján, kényelmesen berendezett nyári la­kásában. Egy barátnője volt nála látogató­ban, egy fiatal színésznő, aki csak most kezdett híressé válni. Yvonne hirtelen te­nyerébe hajtotta érdekes fejét: — Hogy miért öltöztem ma gyászba, azt kérdezed ? Mert ma emlékezetes évfor­dulót gyászolok. Öt év előtt ezen a napon választottam férjem ós hivatásom közt és azóta már rég megbántam elhatározásomat! — Megbántad ? Miért ? — Mert az élet olyan szegény! A férfi még öt év multán is hiányzik mellő­lem ! A siker nem pótolhat mindent; ha jól emlékszem, ezt te is mondtad. A kis színésznő sóhajtott. 0 is felál­dozta szerelmét hivatásának. Yvonne könnyázott szemekkel meredt a kandalló lobogó lángjára és mély sóhaj­tással susogta: — A világ minden dicsősége sem pó­tolhatja a férfi szerelmét! — Hát miért nem térsz hözzá vissza, kedvesem ? Yvonne bánatosan ingatta szép fejét: — Nem leheti Akkor vak voltam! Kezembe kaptam az első fényes szerződóst, amely elkápráztatott és olyasmit mondtam, amit az önérzetes férfi még öt év múlva sem felejthet el. — Pedig milyen szánalomramóltő te­remtések vagyunk, ha egyedül állunk, — sóhajtotta a kis barátnő. — Látszólag meg­hódítjuk a világot, uralkodunk a sziveken és a szeretett; férfi egy ujjával mégis le­győzhet bennünket. Büszkeségünk nem en­gedi az igazságot bevallani. Mikor barátnője távozott, Yvonne még sokáig elgondolkozott magában és lelki szemei előtt felvonultak az utolsó évek összes eseményei. Zajos sikerben, fényes ünneplésekben elég része volt, de a boldog­ság és megelégedés nem jelentkezett. A lelkében -olyan ür támadt, melyet a legna­gyobb sikerek sem tudják betölteni. „A fal" premiérjére a színház minden zuga megtelt előkelő körönséggel. Lindstreet egy pillanatra megjelen*; a vegyészeti ruhatisztító - intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént bíztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását ^^ ^ kérve, maradtam tisztelettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom