Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-07-06 / 27. szám
és ezen élelmicikkeket az élelmiszerek osztói •— a kereskedők, a kofák — egészséges állapotban és ne tul drágán árulják. Régebben a városi magisztrátus ezen kérdést nagyon közvetlenül és kellő szigorral kezelte, amit a régi annalesek eléggé bizonyítanak, mert irva vagyon, hogy a túlságosan nyerészkedni vágyókat megbüntették. Azonban nemcsak a városi hatóságok ezen rapid és körültekintő intézkedése mindinkább háttérbe szorult, mivel a körülbelül a mult évtized elejéig a mezőgazdasági termények potom olcsók voltak s igy különösen a vidéki nagyobb városok élelmezése nagyobb gondot nem okozott a hatóságoknak, ebben leli ma gyarázatát az a körülmény, hogy a városok az ellenőrzés közvetlenségét és szigorúságát, valamint a környék mezőgazdasági szervezését és irányítását elfeledték. Körülbelül" 10 éve azonban a vidéki városok lakossága is mindinkább drágábban vásárol és ezen drágaságot még fokozza különösen a kicsinyben való vásárlásnál a közvetítő, aki a drágaság örve alatt ugy az eladót, mint különösen pedig a vevőt kiuzsorázza. A drágaságról és a drágasággal kapcsolatban hozható problémákról igen sokat írtak és igen helytelenül vélekedik az, aki csupán csak a kormány intézkedésétől várja a drágaság elviselhetőbbé tételét, mert a kormány hatásköre igen gyakran nemcsak korlátolt, hanem késedelmes is, mivel közvetett. A városok hatásköre e tekintetben sokkal tágabb és feltétlenül gyakorlatibb is, mivel közvetlen és igen sokoldalú, mint azt a régi magisztrátusok ténykedései is bizonyítják. A mai viszonyok között is a kellő szi goruságu és közvetlen ellenőrzés mellett az árak, ha nem is megszabhatok, de feltétlenül a méltányosságig leszállithatók lennének, ami különösen akkor keresztülvihető, ha a környék mezőgazdasági termesztése szerveztetnék és annak a városba irányi tása, ott nagyobb mennyiségben való rak t ár o z ás a megoldatnék. Ezen kérdést rendszerint néma fejbólintással és fölényes mosollyal szokták az arra hivatottak elintézni, mert azt tartják, hogy ha meglesz a vásárcsarnok, a termesztők terményeiket ugy is oda hozzák és igy a termesztés szervezése és a vásárcsarnok ellátása magától oldatik meg. A dolog nem egészen ugy van, mivel napról-napra tapasztalhatjuk, hogy a városok piacain elég magas ár érhető el és mégis a kapcsolat a falu és a város között nincs meg elegendő mértékben, mivel a gazdák igen sokszor a termesztvényüket a közvetítő utján a messze idegenben értékesitik és igy elő áll az az eset, hogy a tá voli idegen városokban egyenletes mennyiségben igy olcsóbban jutnak az élelmicikkekhez, mint a tulajdonképeni termesztési helyén. A ház úrnője döngette a pavillon ajtaját, amelyet Pierre belülről elreteszelt, mint később bevallotta, csak azért, hogy a hatást ezzel is fokozhassa. Végre megnyílt az ajtó. — Mit keresel itt, te elfajult leány, itt a sötétben, egy fiatal ember társaságában, aki elég gyáván visszaél: vendégszere tetünkkel ? Ilyen szégyen ! Hát nem (udod, nem érzed, hogy most örökre kompromittálva vagy ? A sötétségben hirtelen, meglepetésszerűen egy idegen hang szólalt meg : — Ne legyen ilyen kegyetlen gyermekével szemben, nagyságos asszonyom. És mindnyájunk ámulatára Raoul orvos alakja bontakozott ki az aszlai mögül, aki becsületére állította, hogy Sophie kisaszszony nincs kompromittálva, mert nem volt egyedül, a sötét szobában Pierre Dupont úrral. 0 is jelen volt, minden szót hallott; kiderült, hogy Dupont nem is tud fényképezni és ő — már mint' Raoul — kész minden hibát elnézni, ha Sophie jövendő boldogságát reá bíznák. Hogy azután mi történt, arról nem tudok beszámolni, mert jónak láttam a kellő időben kereket oldani, de azt sejtem, hogy a gyűlölt és ügyes vetélytárs megsejtette a dolgot és előre elrejtőzött a sötét kamarában. Az utczára érkezve, belebotlottam Dupontba, aki szintén fölhasználta az általános zűrzavart az észrevétlen eltűnésre. — Látja, kedves barátom, — igy szólt mély elkeseredéssel, — ilyen az én szerencsém 1 Ha az északi sarkra menekülnék, ez a hitvány ember ott is keresztezné utamat! Most is ő huz hasznot az én kitűnő ötletemből, mert fogadni mernék, hogy még ma el jegyzi az én imádottamat! Én pedig a jövőben olyan leányt keresek magamnak, akit nem kell előbb kompromittálni, hogy a feleségem lehessen ! A termesztőnek teljesen mellékes az, hogy terménye hol értékesül, neki csak az a fő, hogy terményét föltétlenül elhelyezhesse lehetőleg kevés utánjárással és az adott s szükséges esetben előre is. Az egyéni érdekeiket szem előtt tartó közvetítők a lehetőleg megadható módokat mind nyújtják a termesztőknek érdekében és ebben van erejük és beszerző képességük, tehát mint belátható, nem elegendő az elárusítóhelyek felállítása, hanem a piacrahozást elő is kell mozdítani. A vásárcsarnokot építtetőnek tehát csak ugy lehet teljes a munkája, ha a vásárcsarnok kellő ellátásáról is gondoskodik, ebbeli gondoskodása csak akkor szolgálhatja igazán a lakosság érdekeit, ha az ellátott vásárcsarnok terményeit nem exportra szánja, hanem arra, hogy azt a közfogyasztás érdekében oly módon raktározza és irányítsa a piacra, liogy az lehetőleg mindig megfelelő meny nyiségben ; minél hosszabb ideig egyenletessen kerülhessen eladásra. A környék mezőgazdasági termesztésének szervezése hivatalos, de képesített, kellő gyakorlati ember ki a népet, az életet és a gazdálkodást ismeri, tehát nem a rokoni kötelék messzevivő szálain kúszó — utján végezhető, ki érintkezésbe lépne a környék gazdáival, őket a kereslet és kínálat viszonylataira, mint a legjobb árszabályozóra kioktatná, figyelmüket a szükséges termesztvényekre felhívná és azok termesztéséhez nemcsak az átvételt, hanem az adható előleges pénzbeli segedelmet is szerződésileg biztosítaná. A városnak fogyasztóképessége számottevő és egy nagy körzet gazdáinak biztosithatja az állandó termesztésnek előfeltételeit és a város az érdekkörébe vont körzetre — kellő gazdasági vezetés mellett — vezető leg, irányitólag hathat. A helyes várospolitika alapja csakis az lehet, ha a lakosság eminens érdekei megvédetnek és előmozdittatnak, mert akkor a városok assimiláló ereje fokoztatni fog és igy fejlődésének még a kormányok szava sem vethet határt, mivel képessé tesszük magunkat nemFöldes és Tsa oki. mérnök Földméréseket, parcellázásokat, birtok- * és ópitósi irodája é s határrendezéseket, községi köz- és | , dülőut kitűzéseket és mindennemű y • PAPA, Széchenyi-iér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban. mérnöki munkálatokat.