Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-25 / 21. szám

nem építtessen becsületes ablakokat. Ismételjük, ez tisztán csak a nevelés kérdése. De vájjon ki nevelje erre a falu népét ? A papnak és a tanító­nak ezer más gondja van, a higiéniára az orvosnak kellene nevelni a köz­ségek lakóit, de hát nálunk vannak olyan vidékek, ahol napijárófoldre orvost találni nem lehet. Csak a közelmúltban olvastuk, hogy Biharvármegyében egész járás van orvos nélkül. A körorvosi állások egyrésze országszerte betöltetlen, mert az orvosok a megélhetési viszonyok mostobasága miatt kénytelenek be­menekülni a városokba, ahol mégis csak akad egy kis honorárium, akad beteg, aki megfizeti az orvosnak a vele való bajlódás tisztességes ellen­értékét, A községi és körorvosnak leg­több helyen nem nagyobb a fizetése, mint egy valamirevaló parádés ko­csisnak. Ráadásul ezért a csekély fi­zetésért körzetének szegény betegeit, ingyen tartozik gyógykezelni. Csoda-e tehát, ha ilyen körülmények között akárhány vármegyére akadunk az országban, amelyikben 8—10 község nek nincs orvosa. Ez az oka aztán annak, hogy ha ragályos betegség üt ki a falvakban, jobban megtizedeli az embereket, mint akármelyik egészségtelen város­ban. Vannak részei az országnak, hol a gyermekhalandóság nagyobb, mint pl. magában a fővárosban. Ez sem bizonyít más egyebet, minthogy a falvak közegészségügye nagyon el van hanyagolva. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány faluban, sőt tekintélyes lélek­számmal biró nagyközségben van kór­ház. Még azokban a községekben is, amelyek egy két orvossal eldicseked hetnek, a kórház fogalma ismeretlen. Vannak viszont olyan községek, ahol van ugyan u. n. kórház, de mentsen meg az Isten mindenkit attól, hogy valaha abba kerüljön. Korántsem irigyeljük a városi kórházakra fordított százezreket, mert nagyon jól tudjuk, hogy ennek da­cára, mégis kevés kórházunk van még városokban is. Színháza van minden városnak, de a modern kor követelményeinek megfelelő kórház, csakis kivételes városoknak képez­heti büszkeségét. A városoktól messze­messze eső falvakban pedig ez tel­jesen ismeretlen fogalom. Szabad ezt türnünk ? Szabad megengednünk, hogy a falusi közegészségügy ezentúl is olyannyira elhanyagolt maradjon ? Váj­jon nem nemzeti kötelesség e a fal­vak olyannyira értékes ember anya gát jövőre megóvni a pusztulástól ? Hogy mi módon lehet gyökeresen orvosolni a falvak elhanyagolt köz­egészségügyét, azon törjék a fejőket azok, akik erre illetékesek. Nekünk mindössze az a kötelességünk, hogy rámutassunk a mostani tulon-tul mos­toha helyzetre. Jöhet még olyan idő, amikor a falvak népe a mostaninál is becsesebb lesz, ki kell tehát ra­gadnunk a falvakat elmaradottságuk­ból s meg kell nekik is adni mind­azt, amiben a városi nép a humániz­mus jelszava alatt részesült. sok'próbálgatás folytán az én nevem, hogy a legelső alkalommal, amikor a saját nevét kellett volna aláírnia, öntudatlanul is az enyémet irta alá. Ez a nemesis! De most nyakoncsipem ! Az ajtóhoz lépett és kikiáltott: — Wampthon ! Wampthon ur belépett. — Csukja be, kérem az ajtót! — parancsolta a főnök. Wampthon teljesítette a parancsot, mire a nagykereskedő kiterítette eléje az okmányt. — Gratulálok ! — szólt, rámutatva a hamis „Bonnesen Emil" aláírásra. Wampthon összerezzent és arcza el­sápadt egy pillanatra. De születése óta szem­telen volt és nem ijedt meg egyhamar. — Nem értem, mit akar a főnök ur 1 — Nem érti ? Itt nem kell semmit megérteni. Az előbb felkértem önt, hogy irja ide a nevét és maga erre a saját neve helyett az enyémet irta le. És még hozzá olyan kitűnően irta le, mintha csak magam irtani volna. Nem lenne szíves megmagya­rázni, hogy miért állott érdekében olyan pontosan begyakarolni az én aláírásomat ? Nos? •— Ezt a nevet itt nem én irtain ide, — felelte a könyvelő, anélkül, hogy a szem­pillája megrezzent volna. — És nem is szólított, fel senki, hogy itt valamit aláírjak. Egyébként nem értem főnök ur gyanúsítását. Ezzel meghajlott és eltűnt az ajtóban. A nagybácsi és unokaöccse ostobán bámult.pk egymásra. És éppen abban a pillanatban, amikor Bonnesen a telefon után nyúlt, hogy a rend­őrségre telefonáljon, a könyvelő ismét be­lépett. — Nos? — fordult feléje a nagyke­reskedő oly hangon, mintha azt kérdezné : Bevallód már, ficzkó? Wampthon pedig nyugodtan elővette a tárczáját és a felhők közül lepottyanó főnök elé leolvasott öt darab ezrest és te­tejébe négyszáz koronát. — Bocsásson meg, főnök ur, hogy ma reggel elfelejtettem átadni a tegnap beváltás végett átadott sekk összegét. Tes­sék, ötezernégyszáz korona! És mr. Wampthon ismét eltűnt. A nagybácsi és az unokaöccse most már mosolyogva néztek egymásra. — Ez aztán szemtelen ficzkó! És hi­degvére van, annyi szent! De most legalább azt az elégtételt megszerzem magamnak, hogy elcsapom azonnal. A nagykereskedő felállt, de mielőtt elérte volna az ajtót, újból kopogtak és is­mét mr. Wampthon lépett be: — Az előbb elfelejtettem megmondani a főnök umak, — szólt rendkívül udvarias és szerény hangon, — hogy elsején ittha­gyom az állásomat. Az engem ért gyanú­sítás után természetesen tovább nem szol gálhatom főnök urat. Mr. Wampthon meghajolt és eltűnt. Színészet Pápán. Ha nem is számolhatunk be a lefolyt hét folyamán megtartott előadásokról táblás vagy telt házakról, de aránylag igen szép számú közönség látogatta a színházat. Annyi tény, hogy ha a közönség az első héten nagyobb pártfogásban részesítette volna a színtársulatot és csak oly számban látogatta volna a színházat, mint azt jelenleg konsta­tálhatjuk, ugy a színigazgató, ha nem is nagy anyagi eredménnyel, de nem deficit­tel fejezhette volna be a sziniévadot, de igy ezt az első heti veszteséget nagyon nehe­zen hozhatja be, hacsak a most következő utolsó héten a közönség kiköszörülve a csor­bát és az előadások mindegyike telt házak előtt fognak lefolyni, amit a szintársulat valóban megérdemel. Ugy tudjuk, hogy a szinügyi bizottság legközelebb, a következő őszi és jövő tavaszi évadról fog gondoskodni és nincs okunk kétkedni, sőt biztosra vesz­szük, hogy kész örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy dr. Patek Béla színtár­sulatát újra biztosítani fogja magának. Ami a színigazgatót illeti, szinte reméljük, hogy bár ez évad nem valami jó eredményt biz­tosított részére, de a jövő reményében újra körünkbe fog érkezni. A társulat — mint értesülünk — junius hó 2-án fejezi be a tavaszi sziniévadot és az utolsó előadás „a viszonlátással" fog befejezést nyerni. Heti referádánkat adjuk a követke­zőkben : Szombaton premierünk volt „A mexikói leány" operette bemutatásával. Amily dal­lamos a zenéje, ép oly fogyatékos a libret­tója, telve sületlen élcekkel. Szép számú közönség nézte végig az előadást és a sze­replőknek ugyancsak kijutott a tapsokból. Albert Böske a címszerepben és Tihanyi az atasé szerepében duette énekszámaikkal szép sikert arattak. Sok derültséget keltettek Fa­ludy mint miniszter elnök és Szalay mint detektív főnök, kik jóizü humorukkal sok­szor megkacagtatták a közönséget. Sellő Renéetől több elevenséget vártunk (Cora) szerepében. A többi szereplők Tábori, Tu­ray, Marton ós Baróthi kisebb szerepeikben az összjáték sikerét nagyban emelték. A kar és zenekar Pados Rezső agilis vezetése alatt a legjobbat produkálta. Vasárnap délután „Quasimodó" színmű szép számú közönség jelenlétében és preciz előadásban ment. A főbb szerepeket Har­sányi Gizi, Fodor, Baróthy, Baróthyné és Turay játszták, szép sikert aratva érzés­teljes játékukkal. Este meg lett ismételve „A mexikói leány 1 1 telt ház előtt. A szereplők az előző est sikerét érték el és csak azt jegyezzük meg, hogy Sellő Renée a tőle megszokott kedvességgel ós elevenséggel játszta (Cora) szerepét. Hétfőn kitűnő előadásban láttuk „A tanítónő" Bródy Sándor remek életképét. Az est kimagasló alakja Harsányi Gizi volt, ki a címszerepben bravúros játékával nyilt színen is elismerést kapott. Igen hercig és kedves volt Bátory Mici a kántorkisasszony kis, de hálás szerepében. Fodor Oszkár he­lyes felfogással játszta meg a léha, de vé­gül megkomolyodott fiatal földesúr szerepét. Markáns alakításban mutatták be Baróthy és Baróthyné az öreg, de gőgös szülőket. Élethűen adta Tábory a plébános, ugyszinte Sorr a tanító szerepét. Sikkes volt Csengery Stefi kis szerepében, nemkülönben Faludy, Turay és Erdélyi kisebb epizód szerepeik­ben. Az előadás ugy ment mint a karika­csapás. Az előadás végeztével Mister John

Next

/
Oldalképek
Tartalom