Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-05-25 / 21. szám
nem építtessen becsületes ablakokat. Ismételjük, ez tisztán csak a nevelés kérdése. De vájjon ki nevelje erre a falu népét ? A papnak és a tanítónak ezer más gondja van, a higiéniára az orvosnak kellene nevelni a községek lakóit, de hát nálunk vannak olyan vidékek, ahol napijárófoldre orvost találni nem lehet. Csak a közelmúltban olvastuk, hogy Biharvármegyében egész járás van orvos nélkül. A körorvosi állások egyrésze országszerte betöltetlen, mert az orvosok a megélhetési viszonyok mostobasága miatt kénytelenek bemenekülni a városokba, ahol mégis csak akad egy kis honorárium, akad beteg, aki megfizeti az orvosnak a vele való bajlódás tisztességes ellenértékét, A községi és körorvosnak legtöbb helyen nem nagyobb a fizetése, mint egy valamirevaló parádés kocsisnak. Ráadásul ezért a csekély fizetésért körzetének szegény betegeit, ingyen tartozik gyógykezelni. Csoda-e tehát, ha ilyen körülmények között akárhány vármegyére akadunk az országban, amelyikben 8—10 község nek nincs orvosa. Ez az oka aztán annak, hogy ha ragályos betegség üt ki a falvakban, jobban megtizedeli az embereket, mint akármelyik egészségtelen városban. Vannak részei az országnak, hol a gyermekhalandóság nagyobb, mint pl. magában a fővárosban. Ez sem bizonyít más egyebet, minthogy a falvak közegészségügye nagyon el van hanyagolva. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány faluban, sőt tekintélyes lélekszámmal biró nagyközségben van kórház. Még azokban a községekben is, amelyek egy két orvossal eldicseked hetnek, a kórház fogalma ismeretlen. Vannak viszont olyan községek, ahol van ugyan u. n. kórház, de mentsen meg az Isten mindenkit attól, hogy valaha abba kerüljön. Korántsem irigyeljük a városi kórházakra fordított százezreket, mert nagyon jól tudjuk, hogy ennek dacára, mégis kevés kórházunk van még városokban is. Színháza van minden városnak, de a modern kor követelményeinek megfelelő kórház, csakis kivételes városoknak képezheti büszkeségét. A városoktól messzemessze eső falvakban pedig ez teljesen ismeretlen fogalom. Szabad ezt türnünk ? Szabad megengednünk, hogy a falusi közegészségügy ezentúl is olyannyira elhanyagolt maradjon ? Vájjon nem nemzeti kötelesség e a falvak olyannyira értékes ember anya gát jövőre megóvni a pusztulástól ? Hogy mi módon lehet gyökeresen orvosolni a falvak elhanyagolt közegészségügyét, azon törjék a fejőket azok, akik erre illetékesek. Nekünk mindössze az a kötelességünk, hogy rámutassunk a mostani tulon-tul mostoha helyzetre. Jöhet még olyan idő, amikor a falvak népe a mostaninál is becsesebb lesz, ki kell tehát ragadnunk a falvakat elmaradottságukból s meg kell nekik is adni mindazt, amiben a városi nép a humánizmus jelszava alatt részesült. sok'próbálgatás folytán az én nevem, hogy a legelső alkalommal, amikor a saját nevét kellett volna aláírnia, öntudatlanul is az enyémet irta alá. Ez a nemesis! De most nyakoncsipem ! Az ajtóhoz lépett és kikiáltott: — Wampthon ! Wampthon ur belépett. — Csukja be, kérem az ajtót! — parancsolta a főnök. Wampthon teljesítette a parancsot, mire a nagykereskedő kiterítette eléje az okmányt. — Gratulálok ! — szólt, rámutatva a hamis „Bonnesen Emil" aláírásra. Wampthon összerezzent és arcza elsápadt egy pillanatra. De születése óta szemtelen volt és nem ijedt meg egyhamar. — Nem értem, mit akar a főnök ur 1 — Nem érti ? Itt nem kell semmit megérteni. Az előbb felkértem önt, hogy irja ide a nevét és maga erre a saját neve helyett az enyémet irta le. És még hozzá olyan kitűnően irta le, mintha csak magam irtani volna. Nem lenne szíves megmagyarázni, hogy miért állott érdekében olyan pontosan begyakarolni az én aláírásomat ? Nos? •— Ezt a nevet itt nem én irtain ide, — felelte a könyvelő, anélkül, hogy a szempillája megrezzent volna. — És nem is szólított, fel senki, hogy itt valamit aláírjak. Egyébként nem értem főnök ur gyanúsítását. Ezzel meghajlott és eltűnt az ajtóban. A nagybácsi és unokaöccse ostobán bámult.pk egymásra. És éppen abban a pillanatban, amikor Bonnesen a telefon után nyúlt, hogy a rendőrségre telefonáljon, a könyvelő ismét belépett. — Nos? — fordult feléje a nagykereskedő oly hangon, mintha azt kérdezné : Bevallód már, ficzkó? Wampthon pedig nyugodtan elővette a tárczáját és a felhők közül lepottyanó főnök elé leolvasott öt darab ezrest és tetejébe négyszáz koronát. — Bocsásson meg, főnök ur, hogy ma reggel elfelejtettem átadni a tegnap beváltás végett átadott sekk összegét. Tessék, ötezernégyszáz korona! És mr. Wampthon ismét eltűnt. A nagybácsi és az unokaöccse most már mosolyogva néztek egymásra. — Ez aztán szemtelen ficzkó! És hidegvére van, annyi szent! De most legalább azt az elégtételt megszerzem magamnak, hogy elcsapom azonnal. A nagykereskedő felállt, de mielőtt elérte volna az ajtót, újból kopogtak és ismét mr. Wampthon lépett be: — Az előbb elfelejtettem megmondani a főnök umak, — szólt rendkívül udvarias és szerény hangon, — hogy elsején itthagyom az állásomat. Az engem ért gyanúsítás után természetesen tovább nem szol gálhatom főnök urat. Mr. Wampthon meghajolt és eltűnt. Színészet Pápán. Ha nem is számolhatunk be a lefolyt hét folyamán megtartott előadásokról táblás vagy telt házakról, de aránylag igen szép számú közönség látogatta a színházat. Annyi tény, hogy ha a közönség az első héten nagyobb pártfogásban részesítette volna a színtársulatot és csak oly számban látogatta volna a színházat, mint azt jelenleg konstatálhatjuk, ugy a színigazgató, ha nem is nagy anyagi eredménnyel, de nem deficittel fejezhette volna be a sziniévadot, de igy ezt az első heti veszteséget nagyon nehezen hozhatja be, hacsak a most következő utolsó héten a közönség kiköszörülve a csorbát és az előadások mindegyike telt házak előtt fognak lefolyni, amit a szintársulat valóban megérdemel. Ugy tudjuk, hogy a szinügyi bizottság legközelebb, a következő őszi és jövő tavaszi évadról fog gondoskodni és nincs okunk kétkedni, sőt biztosra veszszük, hogy kész örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy dr. Patek Béla színtársulatát újra biztosítani fogja magának. Ami a színigazgatót illeti, szinte reméljük, hogy bár ez évad nem valami jó eredményt biztosított részére, de a jövő reményében újra körünkbe fog érkezni. A társulat — mint értesülünk — junius hó 2-án fejezi be a tavaszi sziniévadot és az utolsó előadás „a viszonlátással" fog befejezést nyerni. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton premierünk volt „A mexikói leány" operette bemutatásával. Amily dallamos a zenéje, ép oly fogyatékos a librettója, telve sületlen élcekkel. Szép számú közönség nézte végig az előadást és a szereplőknek ugyancsak kijutott a tapsokból. Albert Böske a címszerepben és Tihanyi az atasé szerepében duette énekszámaikkal szép sikert arattak. Sok derültséget keltettek Faludy mint miniszter elnök és Szalay mint detektív főnök, kik jóizü humorukkal sokszor megkacagtatták a közönséget. Sellő Renéetől több elevenséget vártunk (Cora) szerepében. A többi szereplők Tábori, Turay, Marton ós Baróthi kisebb szerepeikben az összjáték sikerét nagyban emelték. A kar és zenekar Pados Rezső agilis vezetése alatt a legjobbat produkálta. Vasárnap délután „Quasimodó" színmű szép számú közönség jelenlétében és preciz előadásban ment. A főbb szerepeket Harsányi Gizi, Fodor, Baróthy, Baróthyné és Turay játszták, szép sikert aratva érzésteljes játékukkal. Este meg lett ismételve „A mexikói leány 1 1 telt ház előtt. A szereplők az előző est sikerét érték el és csak azt jegyezzük meg, hogy Sellő Renée a tőle megszokott kedvességgel ós elevenséggel játszta (Cora) szerepét. Hétfőn kitűnő előadásban láttuk „A tanítónő" Bródy Sándor remek életképét. Az est kimagasló alakja Harsányi Gizi volt, ki a címszerepben bravúros játékával nyilt színen is elismerést kapott. Igen hercig és kedves volt Bátory Mici a kántorkisasszony kis, de hálás szerepében. Fodor Oszkár helyes felfogással játszta meg a léha, de végül megkomolyodott fiatal földesúr szerepét. Markáns alakításban mutatták be Baróthy és Baróthyné az öreg, de gőgös szülőket. Élethűen adta Tábory a plébános, ugyszinte Sorr a tanító szerepét. Sikkes volt Csengery Stefi kis szerepében, nemkülönben Faludy, Turay és Erdélyi kisebb epizód szerepeikben. Az előadás ugy ment mint a karikacsapás. Az előadás végeztével Mister John
