Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-04-13 / 15. szám
rac^PTTT. ó-vfol^ram. IPáirpa^ 1913. ébipJO±l.±s 13. 15. szám Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. KLOFIZETESI ARAK : Plgéssí évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S K K F R 1 ö Y E N. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- ós papirkereskedésében. A Éiániuli egyházkerület ünnepe. — Czike Lajos jubileuma — Bensőségteljes, igaz szeretettül áradó ünnepélyre készül városunk minden református intézete. A dunántúli református egyházkerület ugyanis a pápai református nőnevelő-intézet épületének felavatása és Czike Lajos kir. tanácsos, főiskolai egyházi gondnok 50 éves lelkészi jubileuma alkalmából a nönevelő-intézet dísztermében ünnepélyt tart. Néhány nap múlva tavaszi szélben lengő lobogók köszöntik a mindenfelöl egybesereglett vezérek és bölcsek őszinte háláját az igaznak, a bölcsnek, az alkotónak, a nemes szeretettel megteljesedett szivünek. De nemcsak a tudományok csarnokait, nemcsak Pápa város kálvinista lakosságát veri fel hangos örömzaj, — de ünnepre gyül Dunántul papja, népe, megmozdul a kálvinista parochiák palástos lakója, — az ország vezéregyéniségei, kultur harcosai, mind-mind jönnek — együtt szeretni egy galamb ősz papot. És Pápa város. Dunántul athénje, a tudományok kincsesbányája, a magyar kultúra, a magyar sziv, a magyar érzés tápláló anyja te nem serkensz-e, nem állsz-e az ünneplök közé, nem érzed e szivedben a hálát ez egyszerű pap alkotásai iránt ? Nem szórt-e, nem hintet e magszóró kezével a le termő földedbe ? Nem haladt-e az utolsó két évtizedben egy láthatatlan kéz alkotásai nyomán régi hired — a jövendő példány képéül? Nem szólok róla mint papról — mert ki tudna versenyre kelni az ószönyi imára hívogató harangszóval ? Nem említem mint esperest seim — a tatai egyházmegye virágzó gyülekezetei hirdetik, mint forgatta szerető kézzel a kormány pálcát, elhallgatom most azt is — mit köszönhet Dunántul kálvinizmusa munkás, gondozó kezének —- néma fenségében szól helyettem ama két kétemeletes épület — mondom ezt mind elhallgatom, hogy annál erösebben szólhassak, mily áldást fakasztott, mily kulturális forrásokat nyitott Pápán, s hogy mily tevékenységet fejtett ki, hogy e források élő vizeket buzogjanak. Minden kétséget kizár azon megállapítás, hogy Pápa nagyságát, virágzását iskoláitól nyeri, ez volt a múltban s ez lesz a jövendőben is karaktere. Ez a tény nemcsak szellemi nívóját határozza meg, de egyúttal gazdasági viszonyainak is egyik factora. Hogy Pápa kereskedő város az éppen a fenti tény követelménye. A régi fény és dicsőség a régi korviszonyok helyes felismeréséből sugárzott. De kérdezvén ma, midőn az ország számos intézete ugyan azon előnyöket nyújtja, amit a modern nevelés (ugy szellemi mint hygieniai szempontból) első tényezőül megkíván, mi az oka, hogy az öreg collegium a nemes versenyben, a nönevelő-intézet kiválóságban mégis az elsők, sőt a legelsők közt foglal helyet ? [ARCZA Etelka álmai, i. Sárosban, a buja Svinka völgy egyik mészkőhalmán, sudár jegenyefák között, már messziről tarkállik a Lipóczyék kastélya. Az ósdi fészek négy sarkához egy-egy donjonszerü torony támaszkodik. Az ablakokon rozsdás vaskosarak függnek. A kapu fölött czimerpajzs van. A kastélyt és elvadult kis parkját durva bástyafal övezi. A mohával, páfrányokkal és piros kárlhAuzi szegfűkkel be nőit bástya az épületnek bizonyos várszerű jelleget, tekintélyt ad. A lila égboltról a fenyőlombokon átszűrődő napsugarak pedig valami mithoszi hangulatba burkolják. — Egyébként már az első pillanatban meglátszik, hogy el van hanyagolva. Mintha a melanchólia ernyedt szárnyai csapkodnának fölötte. A belső berendezést, — Biedermayer bútorokat, — ujjnyi por lepi. A régi olajképek, — legtöbbje egy egy Lipiczyt ábrázol, — meg vannak repedezve. Csupa seb, csupa var mindegyik arcz. Egy öreg kulcsárnő és egy rokkant urasági hajdú gondviselésére bízták ezt a feudális időkből itt felejtett kúriát. A két öreget azonban annyira elnyűtte az élet, hogy már saját magukkal se törődnek. A kastélyhoz hatszáz hold fekvőség tartozott. Ez az ősiség a lipóczi parasztoknak volt bérbeadva. Az uradalom Lipóczy Belizáré volt. A könnyelmű dzsentri nem sokra becsülte a szigorúbb életesztétikát. Az esszeneiás élet czélokat nem ismerte. Budapesten lakott és mulatott. Ivott, és kártyázott és mint aféle ur, akinek ideje is van, pénze is van, szoknyák után járt. Azok a hölgyek, akik a szerelmet nem lirai, hanem üzleti alapokon kezelik, azok Belizár urat favoritnak tartották, mert néha nagyobb összegeket nyert a kártyán és a nyereség rendszerint a szoknyazsebben sülyedt el. Éppen a legjobb időben érte az a szerencse, hogy meghalt, mert a temetése napján árverezték a hatszáz holdacskát. Hát nincsen a véletlenségben is rendszer ? A sok hivatalos eljárás után a lipóci kastélyt örökségképpen egy, még egészen fiatal, alig húszéves árvaleánynak adták. Lipóczy Etelkának hivták azt a leányt, aki egy liptómegyei falucskában tanitolta betűre a kis tótokat. Az alacsony sorban, divatos hölgyek jótékonysági hóbortjából millió megalázás között fölnevelődött tanítónőt szinte megdöbbentette az a hivatalos ákom-bákom, a melyikkel értesítették, hogy kastélytulajdonos lett, A hír annyira felizgatta, hogy sehol se találta a helyét. A majdnem öntudattaFöldes és Tsa oki. mérnök ELVALLALi <J Földméréseket, parcellázásokat, birtok- á mé^cxfcx ós éx>±-bós± irodája é s határrendezéseket, községi köz- és | r dülőut kitűzéseket és mindennemű rf PAPA, Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban, mérnöki munkálatokat. 3
