Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-06 / 14. szám

XXIH. évfoly am. Pápa, 1913. átrp:t?±l±s e. 14. szám < \ V Közérdekű lüggetSevi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZET ESI ARAK : F,gész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K FRIGY E S. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. 1 városi polgárság erősítése. A városok évkönyvéből örömmel látjuk, hogy a városok mennyi üdvös, szép és hasznos intézményt valósítottak meg, amellyel iparkodtak kiemelkedni azokból az állapotokból, melyekbe őket a mult közönye taszította. De örömünk csak fokozódik, midőn észleljük, hogy a városfejlesztési kedv a közelmúlt alkotásai dacára nemcsak meg nem csappant, hanem még hatványozottabb mértékben tör elő s iparkodnak a méghiányzó intézményeket tető alá juttatni, noha már a multak alkotásai is sok város lakosságát oly pótadó viselésére kényszeritik, amelyet csak ugy képesek hordozni, ha mindent elkövetünk anyagi helyzetük erösbitésére. Kétségtelen tény az, hogy a közintézmények létesítése közvetve a polgárok vagyonosodására kedvező hatással van, mert a város forgalmát emelik, a forgalom élénksége pedig mindenütt érezteti áldásos hatását. Azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy csak annyi terhet szabad a lakosság vállaira rakni, amennyit a közintézmények által elért jövedelem folytán a lakosság meg is bir. Sok helyütt azonban a polgárság teherviselési képessége figyelembe nem jön, mert a város intézöség"ében olyanok vannak, akik a nép zömével, a polgársággal, az iparosokkal nem igen törődnek. Egyedül csak arra törekszenek, hogy az élet versenyében, a másik várost minden téren megelőzzék. Már pedig a hiúság sok eseíben megboszulta magát s megállította a városokat alkotásaikban különösen akkorra, mikor arra leginkább lelt volna szükség. Azért nem szabad szem elöl téveszteni soha alkotásaink terén a polgárság erejének mérlegelését. Inkább lassú léptekkel haladjunk, de biztosan, mert ugy a kitűzött célt elérjük, mig egyébként délibábot kergetünk. -- Ott azokban a városokban, ahol a polgárság áldozatkészsége és ereje többet már nem bir el, ott minden erőt a polgárság gyarapítására életerejének eme lésére kell fordítani. Sajnosan" tapasztaljuk, hogy ipa runk, kereskedelmünk pang, mert kellő és olcsó töke nem áll rendelkezésünkre, söt, ha állana is, akkor se fektetné bele a magyar ember a pénzét gyárvállalatokba, noha tudjuk, hogy mennyi millió értékű cikket importálunk be külföldről. Az ipar támogatását s annak hasznos voltát városaink be is látták, mert egész hajsza fejlődik ki a városok között 1—1 külföldi gyárért. De emellett megfeledkeznek a hazai, különösen a kisipar támogatásáról. Kisiparosainkkal szemben ezt szűkkeblű politikának tartom, mert első sorban minden erőnket arra kellene fordítani, hogy a meglevő kisiparainkból megfelelő támogatás mellett gyáripart fejlesszünk, ne támogassunk külföldi idegen elemeket, amelyekről igen jól tudjuk, hogy a jövedelmüket nem nálunk költik el és ruházzák be, hanem tőlünk távol idegenbe ; munkásainkból csak az életerőt préselik ki, hogy azt minél jobban kamatoztathassák a maguk javára. Ezen gyáripar politika azt eredményezte, hogy kisipari osztályunk, IARCZA Á házasélet művészete, Ha egy férfi boldog, az csendesen, benső örömmel nézi boldogságát; ha egy asszony boldog, az vesz egy hegyes karót és addig kavarja a boldogságot, mig erjedni nein kezd s közben folyton azon töpreng, vájjon nem érdemelne-e nagyobbacska boldogságot s vájjon nem kellene e valaminek egészen másképpen lennie. Sehol a világon nem volt megelégedettebb, boldogabb asszony, mint Maöeline Tremble Grant. Volt neki szép otthona, volt egy franczia doggeje, importált perzsa szőnyegje, kifogástalan plörőzje, egy minta szobalánya, volt pénze a bankban és folyó számlája, annyi ruhája, amennyit csak akart, kitűnő egészsége és ezenkívül még kellemes külseje is. És mindehhez még a férje is fiatal volt ós istenitette őt. Róbert — igy hivták Grant urat — minden reggel 8 óra 45 perezkor elment és 5 óra 45 perczig pénzt keresett. Aztán hazatért Madelinehez egy doboz kuglerrel, egy csokor virággal vagy egy uj könyvvel. Granték házaséletének ege tiszta, felhőtlen és ragyogó volt tehát, mint az azur. Egy vég/-etteljes délután azután látogatót kapott Madeline. Barátnője látogatta meg s egy uj könyvet hozott neki. A „Házasélet művészete" volt a könyv czime. — Madeline lázas érdeklődéssel olvasta, egész kikezdéseket tanult meg belőle kívülről, széljegyzeteket csinált benne és eldugta Róbert elől, mert félt, hogy az kineveti. Ez volt a gyász kezdete ebben az egykor boldog családi életben. Semmi hatáiozottat nem lehetett ugyan állítani, de Róbert észrevette, hogy Madeline nyugtalan. Amikor megkérdezte őt az oka felől, letagadta és igy maradt sokáig. Egy nyomasztó, forró délután Róbert egészen kimerülve, puhára izzadt gallérral jött haza a hivatalából, azzal a szándékkal, hogy egy hüs fürdővel csillapítja le idegeit. Belépett az ebédlőbe, de hirtelen megállott. Madeline az asztalnál ült és fejét a karjaira hajtva, görcsösen zokogott, ugy, hogy egész teste megremegett belé. — Mi bajod van ? — kérdezte Róbert. Madeline felelet nélkül csak tovább zokogott. Róbert odament hozzá, vállára tette a kezét és meg akarta simogatni az arczát, de Madeline nem engedte. Méltóságteljesen felállott, leszárította könnyeit és elnyomta zokogását. — Mi a bajod, édesem ? — ismételte Róbert növekvő csodálkozással. — Bizonyára tudod, hogy mi, — fe? lelte Madeline gyászos hangon. —• Én nem tudok semmit, —- felelte a férj — s éppen azért kérdezem, mert tudni szeretném. Megmérgezte talán valaki az aranyhalaidat? — Csak gúnyolódj, — szólt ő fagyo1 Földes és Tsa oki* mérnök Föídméré^t^l^í^okat, birtok-1 és határrendezéseket, községi köz- és | dülőut kitűzéseket és mindennemű mérnöki munkálatokat. és érp±-t©s± iztrocLág'ei , Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban,