Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-22 / 38. szám

sen igazolja ezen állításunkat, araennyiben dacára, hogy reprize és nálunk már teljesen lejátszott előadások voltak műsoron, telt, sőt táblás házak előtt folytak le az előadá sok. Határozottsággal állítjuk, hogy közönségünk már évek hosszú során át nem rokonszenvezett és nem is pártolt színtársulatot oly mértékben, mint a jelenlegit és ezt koncedáljuk is, mert ily művészi színvonalon álló előadásokban ritkán volt részünk. Emelte közönségünk érdeklődését az előadások iránt azon körülmény, hogy színtársulatunk drámai hősnője Zöldi Elza, kit eddig betegsége gátolt abban, hogy szerződési kötelezettségének eleget tegyen, a drámai műsort kiegészítette, melyre közönségünk annyira vágyakozott. Zöldi Elzának a színészet terén országos hírneve van és ezen hírnevet városunkban is fényesen beigazolta. A színtársulat igazgatójának gratulálhatunk, hogy társulatához Zöldi Elzát szerződtette, mert ezzel a drámai és szinműi előadások sikerét ugy nálunk, mint a téli győri színi évad alatt biztosította. Heti referádánkról a következőkben számolunk be : Szombaton a szép zenéjü operette „Az asszonyfaló" telt házat csinált. Mintaszerű előadás volt a régi szereposztásban. A kö zönség a legnagyobb elismeréssel adózott a szereplőknek, melyet méltán kiérdemeltek. A főbb szerepekben Albert Böske, Tihanyi, Sellő Renée és Sebestyén a régi jók voltak. A kar és zenekar Pados Rezső karmester mesteries vezetése alatt a legjobbat produ kálta. Vasárnap délután „Csitri" vígjáték telt házat csinált. A címszerepben Báthory Mici remekelt sláger szerepében partnerjével, Fodor Oszkárral együtt, kiről már ezen szerepkörükben a legnagyobb jelismerés hangján emlékeztünk meg. Kisebb szerepeikben Baróthyné, Sebestyén, Turay, Baróthy, Sorr a régi jók voltak. Az előadás preciz menetele különös elismerésbe részesült. Este az örökké szép zenéjü és vonzó daljáték „János vitéz" táblás ház előtt lett lejátszva. A címszerepben Albert Böske remekelt ugy érzésteljes játék, valamint ének tekintetében. Ugyanezt mondhatjuk Irányi Elláról, ki iskolázott koloratur hangjával szép sikert aratott. Bájos és kedves volt Sellő Renée az árva Iluska szerepében. Bagó trombitás szerepében Tihanyi a „rózsaszál" dalával szép sikert aratott. A gonosz mostoha szerepeben Zalay Irma, a király szerepében pedig Sebestyén az öszjáték sikerét emelték. A kar- és zenekar Pados Rezső karmester mesteries vezetése alatt a legjobbat produkálta. Hétfőn végre valahára egy drámát „A vörös talár" remek előadásában talált élvezetet közönségünk, mely teljesen megtöltötte a színházat. Ez alkalommal mutatkozott be Zöldi Elza a színtársulat drámai hősnője, ki Janetka szerepében országos hírnevét minden tekintetben beigazolta. Modern színésznő, ki nem pózol, hanem az igazságot hozza a színpadra. Közönségünk művészi játékát minden egyes jelenetében tüntető tapsokkal honorálta. Méltó partnerje volt Fodor Oszkár, kiről fenntartjuk azon véleményünket, hogy a társulatnak egyik oszlopos tagja. A vizsgáló szerepét Baróthy Antal kifogástalanul adta. Kisebb szerepeikben Fodor Andor, Sorr Jenő, Fodorné és Marton az összjáték sikerét emelték. Kedden táblás házunk volt „Lengyel menyecske" operette előadásával. A eímszerepet a mi közkedvelt direktornénk P. Bihari Böske játszta, ki ez estén is bájos játékával és kellemesen csengő hangjával sűrű tapsokra késztette a közönséget. A tapsokból ugyancsak bőven kijutott Tihanyi Bélának, ki Hekuba szerepében jeleskedett. Igen hercig és kedves volt Sellő René Ilike szerepében, Sebestyén nagy hatást keltett „Nem igaz" cimü betét kupiéval, melyet számtalanszor kellett megújráznia. Jóizü alakításban mutatta be Faludi a tanácsos és Tábori a lengyel gróf szerepét. Kisebb szerepeikben B. Aimásy Júlia, Turay és Sorr az összjáték sikerében osztozkodtak. Diszes jelmezek, díszletek, kifogástalan rendezés nemkülönben a kar- és zenekar preciz működése összegezték az előadás fényes sikerét. Szerdán Molnár Ferenc remek vígjátéka „Az ördög" telt ház előtt került színre. A címszerepben Fodor Oszkár oly alakítást nyújtóit, melyről csakis a leg nagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Nem tujzunk, ha azt álitjuk, hogy ezen szerep kreálója Hegedűs Gyula a Vígszínház művésze jelen lett, volna az előadáson gratulált volna Fodornak művészi alakításáért. Rendkívüli diszkrét és elegáns stylusban játszta meg Zöldi FJza a szerelmes asszony szerepét. Tetszetős volt Tihanyi . a festő szerepében, Sellő René (Elza) és Báthory Mici (Cinka) az utolsó felvonás párjelenetekben nagy sikert arattak. Kis szerepében Baróthi a mintaszerűen rendezett és preciz előadás sikerében osztozkodott. Csütörtökön „Casanova" operette mentDacára, hogy ebben az évadban harmadszor került színre, elég szép számú közönség nézte végig és élvezettel hallgatta a minden tekintetben kifogástalan előadást. A darab a régi szereposztással ment és a közönség egész estén át tüntető elismerésben részesítette a darab főszereplőit. A főbb szerepekben Albert Erzsi, Tihanyi, Sellő Renée, Faludy Károly, Irányi Ella és Sebestyén Jenő jeleskedtek. A Sellő Renée és Sebestyén Jenő által lejtett orosz tánc ez estén is zajos tapsokra késztette a közönséget. A kar és zenekar Pados Rezső karmester lelkiismeretes vezetése alatt excellált. Pénteken Bíró Lajos remek színműve „Rablólovag" ment kitűnő előadásban és szép számú közönség jelenlétében. Az est kimagasló alakja Zöldi Elza volt, ki Anna szerepében kiváló művészi allűrjeit érvé nyesitette. Elegáns, diszkrét és minden szava igaz volt. Méltó partnerje volt Fodor Oszkár a címszerepben és ezzel mindent mondtunk. Kabinet alakítást nyújtott Baróthi az öreg gróf és Tihanyi mint László gróf. Kisebb szerepeikben Sebestyén, Ahnássy Júlia, Zalai Irma, Turay, Tábori és Sorr a preciz és gördülékeny előadás sikerében osztozkodtak. Szombaton a szép zenéjü „Bocaccio" operette lett újból felelevenítve, melyről lapunk jövő számában referálunk. KARCZOLAT a, XHL vxl t _tLé bx*ő l_ Furcsa az eset! Ha valahol alkalmazható Ollendorf ezredesnek azon szállóigévé vált mondása, melyet „A koldus diák" ope rettben hangoztat, hogy „sok minden történt velem, de még ilyen sohasem", ugy az nálunk a jelenlegi helyzetünkre nagyon is aktuális. Mert hát tényleg sok minden történt már nálunk az eddigi sziniévadunk alatt, de ilyesmi még sohasem. Mintha ki volnánk forgatva a saját énjünkből. Sok mindénféle rossz helyzet adta már elő magát a sziniévadunk lefolyása alatt, de ilyen sóvár képre emberemlékezet óta nem emlékszem. Volt már olyan eset is, hogy el voltunk keseredve, de volt némi remény a helyzet javulására, de most az előjelek uián ítélve, még a reménységünk is ki van zárva arra nézve, hogy ebben az évadban az úgynevezett „formába jöhessünk". Lehet, hogy rekriminációba esek és oly közmondást citálok, melyre talán azt lehet mondani, hogy émelygős, de akarva nem akarva, kénytelen vagyok saját magamat piagizálni, amikor a helyzetre azt a kifejezést használom, hogy „megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom". Nem tehetek róla, de igy van. Nem appellálok ama bizonyos „aranjouzi szép napokra", melyek nálunk még csak nem is oly régen egy-egy sziniévadunk alatt lezajlottak, hisz az oly régen volt, hogy talán már nem is igaz, ha tekintjük a mostani helyzetet, de hogy annyira letörjünk, azt még válóban álmodni sem mertem volna. Összegezve az eddigi sziniévad lefolyásáról való megemlékezésünket „üres frázis" jelszóval lehet ellátni. Voltak ugyan a sziniévad alatt egyes mozzanatok, amelyek némi reményt nyújtottak arra, hogy talán mégis kibontakozásra kerül a helyzet, de sajnos, most már be kell látnunk, hogy füstbe ment reményünk, mert ami csekélység történt, annak komoly jelleget nem lehet tulajdonítani, nem lehet pedig azért, mert tényleg komoly dolgokról egyáltalában szó sincs. Volt már reá eset, hogy egy egy sziniévad alatt, mint mondani szokás, „eljátszottak kisded játékunkat" és kénytelenek voltunk a helyzet befolyása alatt a sötét háttérbe visszavonulni, de emberemlékezet óta az nem történt velünk, hogy még a verseny előtt „teljesen letörtünk" volna. Hát nem törtünk le ? Majdnem három hete időzik nálunk a társulat és még jóformán egy kedvező helyzetről sem számolhatok be a heti krónikában. Nem megyek messzire, de csak a legutóbbi őszi szezont veszem irányadóul. Az első héten nemcsak a szemezés, de már a kapcsolkodzás stádiumában tartottunk. Hát még a második hét végén? Eltekintve az erős kapcsolkodzást, de már a kibontakozás előjelei is mutatkoztak, sőt voltak esetek, amikor az ügy már „fait-a complit" volt. A mostani helyzet homlokegyenest ellenkezik az eddigi hagyományos szokásokhoz képest. Két hét után vagyunk és nemhogy még a szemezésnél nem tartunk, de szinésznyelven szólva, még a kacsinlásra sem került a sor. Tudja Isten, hogy és inikép van, de tényleg igy van. Nem hiszek a babonában, sem a kabalában, de ha a helyzet nem változik, akkor nolens volens kénytelen leszek a szemezésre hivatkozni, pedig mondhatom,, ez a leggyengébb oldalom, amennyiben bohém ember vagyok és az is szeretnék maradni. Elkeseredett a helyzet, de én még nem adom fel a helyzet javulását. Nálunk bohémeknél az a jelszó, hogy ami késik, az nem múlik. Optimista vagyok, mint minden bohém ember és minthogy a várandó helyzet javulása bohémekkel lesz még keresztülvihető, nem adom fel a reményt és azzal várom a további fejleményeket, hogy : „Noch ist Polen nicht verloren" ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az adósságcsinálásban már „megtelt". Az hírlik, hogy Pápa városa a vállalkozási szellemmel hadilábon áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a delegációban pótolni fog. Az hirlik, hogy -a polgármester néhány hétre kirepült a városházából. Az hirlik, hogy a rendőrök a város napszámosai. Az hirlik, hogy a Munkás Otthon szüreti mulatságán a falunépe pityókos volt. Az hirlik, hogy a kath. legényegylet szüreti mulatságára a bakteri állás pályázat utján lett betöltve. Az hirlik, hogy a mezőkövesdi Matyó dalárda az énekszámokra nálunk ráfizetett. Az hirlik, hogy a darutollas legények lassanként eljátszák kisded játékukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények Hosszunapon hosszú lére lettek eresztve. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok elvben gavallérok.