Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-03-24 / 12. szám

ÖNY Közérdekű független hetilap. — megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK íelvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A legdrágább város. Több izben rámutattunk arra a horribilis drágaságra, amely városunk­ban uralkodik s amely a megélhetést nemcsak megnehezíti, hanem hova-tova szinte lehetetlené teszi. Az általános drágaságból eredő bajokat lapunk ed­digelé általánosságban pertrak tállá. Most ama társadalmi osztály helyzetével fog­lalkozunk, amely leginkább megsínyli a drágaságot. Ez az osztály a közép osztály. Ez az általános drágaság legna­gyobb mértékben Pápán észlelhető/Sta­tisztikai adatok igazolják, hogy a fő­város után Pápa az ország egyik leg­drágább városa, hogy a megélhetési viszonyok Pápán igen kedvezőtlenek. Különösen áll ez a középosztályra, a melyhez a kisfizetési köz- és magán­hivatalnokok tartoznak. A hivatalnokok túlnyomó többsé­gét azok az állami, városi, bank, ke­reskedelmi és tisztviselők képezik, akik­nek évi lizetése 2000 koronánál kisebb. TÁRCZA. A szamaritánus, Bryand magas, karcsú alakja feltűnt a mirtusokkal szegett uton. Ahogy meglátta a ház előtt az asszony fehér íuháját, széles mozdulattal megemelte a kalapját és amíg ezt cselekedte, magában talán másodszor konstatálta, hogy William Trade felesége a legszebb asszony a gyarmatokban és mr. Trude vagy túlságosan elbizakodott, vagy korlátolt ember. Sőt egyenesen gonoszság, hogy magával cipeli ezt a gyönyörű terem­tést még ide is, erre az elhagyott, vesze­delmes vidékre. Valaminthogy nemcsak az becstelen ember, aki lop, de kegyetlen és komisz ember az is, aki a kincseit kihordja a háza elé és őrizetlenül hagyja. Mi öröme lehet itt az őserdők között egy szép és fiatal asszonynak, aki szereti a társaságot és tudja, hogy nemcsak a férje Ezeknek a tisztviselőknek jórésze fele­séges, családos ember, másik része idős szüleit, testvéreit tartja ki. Minthogy azonban a sok tanító, irnok és díjnok, kereskedelmi alkalmazott, ipari és for­galmi tisztviselő javarészének 800— 1200 korona között ingadozik a fize­tése, vegyünk föl egy átlagos, 1400 koronás fizetést. És most vizsgáljuk meg, hogyan jön ki egy hivatalnok eb bői a fizetésből. Ebből az összegből mindenek előtt fizetnie kell a kétszobás lakást, amely 400 korona, az élelme zés — havi 60 koronát véve alapul — 720 koronát, ruházkodásra 200 koro­nát. Ez évente 1320 koronát tesz ki. Marad még 80 korona, amiből műve­lődésre, szórakozásra és egyéb kiadá­sokra vajmi kevés jut. Érdekes lesz szétboncolni, hogy a 60 korona havi konybapénzböl a mai árak mellett hogyan él és mire költ egy háromtagú hivatalnok család. Sta­tisztikai kimutatás szerint az élelmezés a következő : Havonta szükséges 20 kg. liszt 5 korona értékben, 20 kg. főzelék 6 ko­rona, 12 kg. különféle hús 20 korona, cukor, kávé, só és fűszerek 10 korona, világítási anyagok 5 korona, 4 kg. zsir 6 korona, 30 darab tojás 2 korona 50 fillér, tüzelőfa csak főzéshez 7 korona. Ez összesen 61 korona 50 fillér. Ezek csak a legnélkülözhetetlenebb szükségletek. Ebből az összegből nem telnek ki az élelmezés lukszuriózusabb részei. Minthogy azonban az ilyen fi­zetésű tisztviselők általánosságban nem a fönti kimutatás szerint élelmezik ma gukat, hanem sokkal nagyobb konyha­büdzsét csinálnak, a túlkiadások nem futják a fizetésből, nincsen rájuk fe­dezet, jön a hitelbe való vásárlás, a könyvadósság, amelyből minden hónap­ban kifizetetlen marad valami. Ez azu­tán tetemes összeggé szaporodik és megkezdődik az anyagi zavar, amely a tisztviselői kart nyomja. A jelenlegi élelmi, ruházati és la­kásdrágaság mellett hasonló sorsuk van a 2400—4000 korona fizetésű hivatal­nokoknak, tanároknak, bíráknak, mér­tartja különbnek a többi asszonynál? A férje, ez a szótlan, komoly ember, naphosszat az uj vonalat járja, eáte hazamegy és csönde­sen elüldögél a ház előtt és ilyenkor sincs mit mondania. A szeme olyan közönyös és átlátszó, mint a libella vizcsöppje és ez a szerű örökösen vízszinteset mutat. William Trude képtelen nagy lelki emóciókra, forró érzésekre, a tropikus tájak buja szinei, ká­bító pompája éppen ugy hidegen hagyja, mint a felesége vakítóan fehér bőre, a lyonz vörös hajának csillogása, a finom nyakának puha vonalai. Bryand magában sajnálta is néha Tru det. Amikor esténkint elbeszélgettek az asz­szonnyal és a férj hallgatva ült közöttük, mintha csak vendég volna itt, megérezte, hogy Willam Trude szívesen látja őt. Leg­alább szórakoztatja az asszonyt. A fiatal mérnök minden este ott volt náluk. De elment délben Í3, amikor Trude valamelyik sátor alatt aludt egy két órát, hogy ne veszítsen időt a hazamenetellel. Egy férfi és egy asszony, akik rokon­szenvesek egymásnak és naponkint órákat tölthetnek ketten együtt, — nos, ez a régi história. Bryand két lépéssel a terraszon termett és kegyetlen gyönyörűséggel adta vissza az asszony mohó csókjait. Az asszony olyan volt, mint egy szilaj kis gyerek. Vakmerő és elővigyázatlan, mintha kedve telnék a furcsa játékban. Bryand volt az első sze­relme és ez a csillagszemű, nagyranőtt gye­rek szinte belekábult, ugy becézte, simogatta, csókolta. Bryand az ilyen találkozások után borzasztóan küzdött önmagával. Az asszony ezer kedvessége ugy meghatotta, hogy mi­kor egyedül maradt, sírni szeretett volna, vagy meghalni érte. Máskor meg kellemetlen érzéssel gondolt arra, hogy ez az öröm lo­pott, hogy gyalázatosan megcsal egy csön­des, jámbor embert, aki becsületes, derék fiu és barátjának hiszi őt. — William még nem jött haza? — kérdezte az asszonytól. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT l csakis Fő-utca 6S sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeuruha-Nzabókuál lehet megreiideliii. C\i\o\éY\ie\e\W swtaás^ovma és Vx&oXcjorás \ ^áVas^éV 9a\ó&\ axujoV és sVóHorsxá^x VoWéWjexv \

Next

/
Oldalképek
Tartalom