Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-11 / 6. szám

Egyetlen épitöipariskolán^ szervezete sem alapszik ezen a min. rendeleien, mert az iskola 2 évvel az ipartörvény előtt kapta szervezetét s állandóan meg is tartotta — a mai napig, csak az a hátránya, hogy rém zsúfolt s kétféle typust egyesit, rendes tanfo lyamon (30 hó) oly tanulókat, kik 4 középiskolát végeztek és téli tanfolyamon (20 hó) épitömunkásokat. Egészen fölösleges a 21 országos vizsgálóbizottság— iskola nélkül; meg kell valamennyit szüntetni, — hisz az államépitészet alkalmazottai tisztviselők, hivatásuk szerint, nem vizsgálóbiztosok, annál kevésbé tanárok; állitani pedig országosan annyi épitöipariskolát, amennyi a viszonyoknak megfelel; a téli és rendes tanfolyam különválasztásának sincs értelme, ha már elvben ugy is elfogadtuk a recompensatiót (aki négy középiskolát végzett, annak 30 hó elrné leti tanulás mellett, tizenhárom havi gyakorlat kell ; aki épitömunkás, t. i. felszabadult segéd, annak 20 havi elmélet elég). Ha már van különböző tagozat, szervezet, ezek egymáshoz való viszonyát kell inkább rendezni, egyikből a másikba lépést szabályozni. Nekünk ahány ipariskolánk van, jóformán annyiféle szervezetű s egymáshoz való viszonyuk rendezetlen; pl. a kassai felső ipariskola három évfolyamú s csak gépészeti szakosztálya van ; a vele egyenlő rangú szegedinek négy évfolyamán van gépészet, (I. II. év); fa és fémipar (III. IV. év), ugy mint az alsófoku ipariskolán (pl. Győr, Pozsony stb.); a budapesti felső ipar iskolának ismét csak 3 éve, de négy szakosztálya van, (gépészet, vegyészet, fémipar, faipar; az épitészet 1898 ban kivált; 1912-ben kiválik a vegyészet is). A budapesti mechanikai szakiskola ismét 4 éves, négy középiskoláról újoncoz, de nem biztosit önkénytességi jogot. Teljesen rendezetlen, kiforratlan az iparművészeti szakiskola, a reá forditott óriási költségek ellenére ; hivatása j lenne igazi középfokú szakiskolává lenni, amely több szakmát egyesit magában. Sokat tanulhatnánk az annektált tartományok műszaki iskoláiból, különösen a szervezet logikus berendezését i illetőleg ; ott pl. Van országos kézmüvesiskola Sze' rajevóban, 1893. óta ; célja : ipartech nikai értelemben ügyes mesteremberek nevelése, akik műhelyüket a legszeré1 nyebb körülmények közt is sikeresen | vezetik ; van mühelyi gyakorlat, szakmák szerint elkülönítve és elmélet (rajz, [ üzletvezetés stb.), közösen valamennyi szakmának. Tart a tanulás, mint nálunk az alsófokon (Győr, Pozsony stb.) 4 évig ; ebből előkészítésre esik 8 hó, a műhelyben ; az itt észlelt hajlamok szerint osztják be a növendékeket asztalos, lakaíos, kovács vagy bognár mű helybe véglegesen. (Nálunk ezt a négy iparágat fém és faipar elnevezés alatt vonják össze). A felvétel és tanulás ingyenes, beleértve a szerszám, anyag és tanszer használatát is. Sarudy György. Alakuló és városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete a múlt hét folyamán két ízben lett a közgyűlési terembe egybehiva. Első izben alakuló közgyűlésre, amelyen az újonnan megválasztott í képviselőkkel kiegészített képviselőtestület megalakítását mondotta ki vármegyénk al ispánja, másodízben pedig a már megalakult képviselőtestület érdemleges tárgyalásra lett egybehiva. Ugy az alakuló, valamint a városi közgyűlésről a következőkben számolunk be: Alakuló köiyyíifés. — 1912. január 5. — Az alakuló közgyűlésen Koller Sándor vármegyénk alispánja elnökölt, kit a terembe lépésekor zajos éljennéssel fogadták a szép 3zámban egybegyűlt képviselőtestületi tagok. Koller Sándor elnöklő alispán üdvözli a megjelenteket, magas szárnyalási beszéd kíséretében mondotta ki megalakultnak az uj képviselőtestületet. Beszédében hangsúlyozta, hogy mily kötelességet ró a mandátum a megválasztott képviselőre. Egy város haladása, fejlődése csakis a városi képviselők agilitásától függ, kiknek elsősorban kötelességük a közérdeket megvédeni. Beszédében utalt arra, hogy Pápa városa ezelőtt 25—30 évvel falusi jelleggel bírt és a városi jelieget a ref. kollégium kölcsönözte, ahol a növendékek messze vidékről sereglettek össze. Ezen intézetnek élén oly tanári kar állott, mely magas nivóju szellemével a város fejlődését is irányította. Pápa városa oly rohamosan fejlődött, hogy az ország legelső r. t. városai között méltó helyet foglal el, mely fejlődés csakis a képviselőtestület érdeme. Kéri továbbá a képviselőket, hogy amidőn a tanácsterembe lépnek, ne hozzák be a politikát, vallást, önérdeket és pajtáskodást, hanem egyedül csakis a város közérdeke lebegjen szemük előtt. "" Ebben a reményben üdvözii az uj és a régi képviselőket, kívánva működésükhöz Isten áldását és ezzel a kepviselőtestüietea törvény értelmében megalakitottnak nyilt vánitja. A nagy hutást keltő beszédet a képviselőtestület hosszantartó éljenzéssel fogadta és ezzel az alakuló közgyűlés befejezést nyert. Vás*osi közgyűlés. — 1912, február 8. — Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az üléat megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Herczog Manó, Barcsi József, Löivenstein Adolf, Keresztes Gyula és Kolera Károly képviselőket felkéri. Polgármester jelzi, hogy számos fontos ügy kerül a legközelebbi időben napirendre, kéri a képviselőtestület támogatását. A múlt üiés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnök bejelenti, hogy Vághó László városunk veterán városi képviselője elhunyt Indítványozza, hogy emléke jkvileg örökítessék meg és családjához részvétirat intéztessék. Julié ösztönszerű izgalommal megragadta férje karját aki az egyhangú naptól megperzselt mezőkre bámult kedélytelenül. — Vannak pillanatok, — sóhajtotta az asszonyka, amelyekben azt óhajtom, hogy bár ne volnál ilyen híres és nagy férfiú. Le Brugnon felpattant. — Bár ne volnék ilyen hires ? Ez a megjegyzés annyira bántotta, hogy megfeledkezett költői méltóságáról és erős hangon tiltakozott neje oktalan kívánsága ellen. Hiúsága fellázadt, mert éppen felesége áhítatos bámulata volt egyik főfeltétele életének. — Kedves barátnőm, — sóhajtotta lehangoltan, nem is képzeled, milyen mély bánatot okoztál meggondolatlan szavaiddal! Miután vagyontalan vagyok, egybekelésünknél boldogított a tudat, hogy dicsőségem és hírnevem kiegyenlíti a vagyontalan különbözetet. Én megosztom veled dicsőségem minden előnyét, viszont neked segédkezned kell annak terheit rám nézve elviselhetővé tenni. — Leo, — hebegte a szerencsétlen asszonyka, — hiszen nekem nincs forróbb vágyam, mint tetszésedet megnyerni. Büszke vagyok reád és fájdalommal tapasztalom, hogy szellemi tekintetben milyen mélyen állok alattad. — Édesem, ez csak azért* tetszik neked ugy, mert én olyan magasan állok. — Nyugodjál meg! Te túlhaladod a nők középmértékét ! Azonban kötelességem téged egyre másra figyelmeztetni! Ijy például: mi költők, nem utazhatunk teljes inkognitóban. Bárhol megjelenünk a legkínosabb kíváncsiság áldozatai vagyunk 1 — Alig melegszünk meg a hotelben, a legelőkelőbb hölgyek már hozzánk küldik emlékkönyveiket és kérik sajátkezű névaláírásainkat, vagy emléksorainkat 1 Ez a nagyság átka! A fény árnyoldala! — Milyen mulatságos, ujjongott Julié, tenyereit, — mint a gyermek — összecsapva. Azután mély szomorúsággal és tudatlansága feletti elkeseredéssel folytatta: — Csak attól félek, hogy az előkelő hölgyek mellett én nagyon eltörpülök I Leo tőle telhetőleg igyekezett megvigasztalni és amint megérkeztek, átengedte nejét az átöltözködés műveletének, ő maga pedig elmélyedt a szállodai idegenek jegyzékébe, amelyből néhány előkelő nevet kijegyzett és azután a szobaleányhoz sietett. — Intelligens leányka maga? — Tud hallgatni ? Beszél francziául ? — Qui, monsieur. — Akkor hát figye'jen rám. Ict feljegyeztem néhány nevet. Valahányszor reggel a kávét szobánkba hozza, kiválaszt egyet, a nevek közül, például mindjárt az elsőt: Pulverini grófné és szobánkba lépve, igy fazól: „Pulverini grófné ő méltósága kéreti a nagyságos urat, hogy írjon valamit saj.UKezüleg emlékkönyvébe". Megértette? Tudnii illik, meg akarom egy kicsit tréfálni a feleségecskémet. Ezért a szolgálatért naponként két frankot fog tőlem kapni. És másnap reggel, mikor a szobaleány a kávét feltálalta, szóról szóra megismételte : — Pulverini grófné ő méltósága kéreti a nagyságos urat, hogy írjon valamit sajátkezüleg az emlékkönyvébe. Julié azt hitte, hogy elájul meglepetésében. És ez a jelenet naponként megismétlődött ugy, hogy a szerencsétlen asszonyka már attól tartott, hogy egy szép napon valamelyik előkelő hölgy megszökteti tőle hírneves férjét. Szinte irigyelte Leonie nővére sorsát, aki egy sörfőző felesége lett. Igaz, hogy a sörfőző óriási termetű, közönséges férfi, de legalább megvan a békés családi nyugalmuk. Eközben a nagy férfiú büszke önérzettel irta az emlékkönyvbe szellemes axiómáit. Julié, — aki a háta mögött állt, — elfojtott sikoltásban tört ki és mikor a szobaleány eltávozott, neheztelő sóhajtással igy szólt:— Azt irtad, hogy: „Minden műremek eltörpül a természet remekműve mellett", — ugyanazt, amit ajánlatul a nekem ajándékozott első költemény kötetedre írtál. — Édesem, most nászutazáson vagyok, — válaszolta a költő és nem erőltethetem meg agyamat elgondolatlan gondolatokkal. A grófné talán ven is, ruí is. — Mond csak te rossz csont, beszélni is szándékozol vele ?