Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-12-15 / 50. szám

elem a törvényhatóságban csak egész j kis számmal van képviselve, nem lehet várni ettől, hogy a városi érdekeket előmozdítsa. Különösen, mi kor annak horderejét fel sem tudja j fogni. A vármegyének feladata a kis j és nagyközségek életét irányítani, el- j lenőrizni, tekintve, liogy ezek néikü- | lözik azt az intellektuális erőt, amely j a városokban megvan. BI kell tehát : hárítani a városok útjából mindazokat ; az akadályokat, melyek a szellemi erőt lenyűgözik s kifejlődésüket megbénitják. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a városokat egy keretben tömöritjük s kivesszük az ólomlábakon járó vármegyék felügyelete alól. Az izr. nőegylet tea-estélye. ! — 1912. december 8. — Várakozáson felüli sikert aratott az ! izr. nőegylet által mult vasárnap a „Griff"- i szálló nagytermében rendezett tea estély. 1 Heteken át folyt a készülődés ezen i estélyre és a rendezőséget valóban elismerés ' illeti meg, hogy a megjelent közönséget ily i kedélyes est élvezetében részesítette. j Az estély 8 órára volt jelezve és 9 ' órakor már zsúfolásig megtelt 'a Griff terme. | A teremben asztalok voltak elhelyezve, ugy- j szinte sátrak, ahol az egylet választmányi tagjai teasüteményt áruigattak. A teát fiatal hölgyek szolgálták ki. Ugy 10 óra tájban asztalbontás volt és akkor kitűnő hangulatban kezdetét vette a tánc. Az első négyest 32 pár tánczolta. Fesztelen és kitűnő hangulatban hajnali 3 órakor ért véget a kedélyes mulatság. Az estélyen a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok : Altstadter Jakabné, Appelfeld Gézáné, Berger Elemérné, Billitz Fe renczné, Braun Dezsőné, dr. Baös Ernőné, dr. Bernstein Béláné (Nyíregyháza), Breuer Lázárné, Baldauf Gusztávné, Blau Henrikné, Deutsch Dávidné, Ehrlich Ignáczné (Nagy Megyer), Engel Lipótné, dr. Fürst Sándorné, dr. Fehér Dezsőné, özv. Fischer Adolfné, Goldberg Gyuláné, Gersfc! Leóné, Grünbaum Samuné, dr. Györké Sándorné, Gránitz Vilmosné, Grűn Ignácné, dr. Hirsch Vilmosné, Havas Ernőné, Hirsch Móriczné, Heimler Edéné, özv. Krausz Vilmosné, dr. Kóródi Simonné, dr. Kövi Józsefné, Klein Józsefné (Mátyusháza), Klein Vilmosné, Kerpel Gusztávné, Kohn M. Mihályné, Kemény Béláné, Koréin Vilmosné, Krausz Gyuláné, Krausz Elekné, Krausz Dávidné, Koréin Ernőné, Koréin I. L.-né, Lengyel Kálmánné (Dáka), Lázár Ádámné, dr. Lusztig Sámuelné, Lőwy Kálmánné, Lang Móricné, Lukács Lajosné, özv. Lázár Józsefné, Özv. Lang Ignáczné, Lázár Jakabné, Pollák Józsefné, Pfeiffer Józsefné, Rechnitz Béláné, Rechnitz Henrikné, Révész Arnoldné, Schőnfeld Károlyné, Sági Sománé, dr. Steiner Józsefné, Saudek Miksáné, Schwartz Vilmosné, dr. Scheiber Jenőné, özv. Singer Jakabné, Schlesinger Rezsőné, Selinko Jakabné, özv. Schlesinger Zsigmondné, Steiner Árpádné, özv. Török Jakabné, Ungár Mihályné, Weisz Hermanné, Weisz Józsefné, özv. Wallenstein Dánielné, dr. Weltner Sándorné, Wittmann Ignáczné, özv. Weisz Paulin, Weltner Miksáné, Zoli ner Dezsőné (Jánosháza), Zollner Izidorné. Leányok ; A belesz Bözsi, Breuer Ilonka, Eibenschütz Etelka, Engel Ilona, Fischer Vilma, Grűn Matyó, Hirsch Margit, Hirsch Piroska, Koréin Margit (Bpest), Koréin Ady és Flóra, Klein Jolán (Mátyusháza), Kolm Olga, Krausz Irénke, Kálmán Szera, Kohn Franciska, Krausz Sári és Rózsi, Lnzár Boriska, Lang Flóra, Lang Margit, Pfeiffer Jolán,.Pollák Janka, Pfeiffer Fridit, Reisinger Paula (Jánosháza), Szűcs Olga, Schőnfeld Edit, Selinko Aranka, Schar Jersa, Wallenstein Helén és Ilona, Wittmann Rózsi, Weisz Edit, Weisz Franciska. Az izr. nőegylet ezen fényesen sikerült S estélyére valóban büszke lehet és a rendezőség élén özv. Krausz Vilmosné elnök i és dr. Lukács Vilmos titkárral egyetemben j méltó jutalmat nyertek a heteken át buzgó és fáradhatatlan tevékenységükért. KARCZOLA T. Levél a tea-estélyről. Miről a mamám nagy busán szólt, Hogy itt hajdan szebb élet volt, már t. t. a Griff nagytermének falai között a minapában én is ott valék. Istenem, az én bakfisch lelkem mily örömrepesve várta a pilla natot, hogy fehér cipőm vékony talpa végig csússzék a kedélyesség e tanyájának sima parkettjén. Ruhácskám már kora reggel óta. ott feküdt „puha fehér ágyam hullámos redőin", hogy egész napon a szemem előtt legyen és gyönyörködjem abban a mezben, melyben először lépek ki a társasélet porondjára. Végre is a nap nyugovóra tért és be csengetett a fodrásznő, hogy hajamat rendezze, i Jaj, a nagy izgatottságomban majd el- j felejtem megmondani, hogy a pápai izraelita nőegylet tea-estélyére készültem. Istenkém, istenkém, micsoda nagyszerű, micsoda fényes estély lehet az, amit oly sok tanácskozás j ülés, gyűlés, értekezlet, megbeszélés előz meg. j Este nyolc óra lehetett, amikor kocsink berobogott a Griff kapualjába. Felsiettünk az ! emeletre. Mindjárt a terembe való belépés- I nél olyan hangulatot észleltem, melyet igazán i csak a kedélyesség produkálhat. A bejárónál jobbról is balról volt egy j pénztár. Előttünk egy ur lépett a terembe nejével, a ki a jobb oldali pénztárnál váltott j jegyet. Húzzák ki a fogát — mondja a bal oldalon egyik hölgy, miért nem itt váltotta ! . meg a jegyét. Mikor én ezt meghallottam, Bőrömből majd kiugrottam, És majdnem kezdtem kiabálni: Milyen kedves ez a néni. Mennyi gyengédség és jó kívánsággal van teli a szive. Bizonyára nekünk is hasonló jókal kívánt, mert véletlenül az én mamám is a jobboldalon váltott jegyet. Fogkáromló néni kérem maga rossz helyen ült, mindenki csak jobbra tart szivesebben, mert a — ballépés veszedelmes dolog különösen — jegyváltás előtt. A bejárónál mindjárt azt tapasztaltam, hogy ez a legdemokratikusabb hely a világon, itt a bejárónál belépés előtt mindenki letette — a koronáját. A terem baloldalán egy virággal díszített és virágsátornak nevezett pult állott. Ez csak ugy görnyedt a sok teasütemény alatt. E mögött állotiak a nőegylet hölgyei, hogy a süleményeket árusítsák. Amikor már a sátorban minden hely el volt foglalva, egy kis menyecske kívánkozott még oda, a ki mikor megmondták neki, hogy nincs hely, azt vágta a hölgyek felé szerényen, „ugy e félnek, hogy konkurrenciát csinálok maguknak." Node fátyolt — a pultra. Egyszerre csak nagy sürgés forgás, sikoltozás, ujjongás és a felkért leányok szerepe következett. A leányok ugyanis a tea felszolgálására lettek felkérve. A felkért leányok két pártra oszoltak. Az egyik párt lelkesedéssel szolgálta a jó ügyet. A jó ügy alatt ne a teát tessék érteni, mert ez minden volt, csak jó nem. A másik párt pedig j az volt, amelynek derogált a felszolgálás. ' Ezek fölényes mosollyal néztek amazokra. Szóval megkezdődött a tea-estély. A tea lötyögött, a kanál, sütemény potyogott, egyíkrnásik fiatal ur egy-egy leányka mellett totyogott. valamit a fülébe kotyogott, vagy egy hizelgő bókot motyogott, hogy alatta apadió rotyogott. Nagysád keverje meg kérem ujjacská jávai a teámat — mondja a szomszédom. Nem én, hátha megégetném a kezemet — mondom én. Nézze nekem se kanalam se cukrom nincs a teához, ha ujjacskájával keverén a teámat, az cukor nélkül is édes lenne — mondja ő igazi udvarias elegánciával. Jaj a lábam — szisszen fel csakhamar udvarias szomszédom, amint egy kövér hölgy kaucsuk sarkával lábának egyik érzékeny pontján keresztül siet tova. No no, hiszen öntől magától hallottam egyszer, hogy a nőket a tenyerén szereti hordozni — mond a nő. A tenyeremen igen, de nem a lábamon — válaszol szomszédom kevésbé udvariasan. Gratulálok mai felolvasásához asszonyom. Mindig örvendek ha egy szellemes nőt látok a felolvasó asztalnál — bókol az én szomszédom megint egy másik hölgynek. Hja ő nagysága sokoldalú — lendit szellemén egy zsenge ifju. Ne erőltesse meg barátom az eszét. őnagysága oly szépen nőtt nő, hogy róla még legnagyobb ellenségei sem mondhatnák, hogy — egyoldalú — volt szomszédom válasza. No de amint már ez régi szokás, tea után jön a — boston. No hát ez a boston düh valóságos komédia. Az a szegény cigány akár csárdást, akár német nótát huz, mindegy, a táncnak nevezett kavarodás egyforma. Egyik ide, a másik oda, ez föl, az alá, itt valaki jobbra, amott balra, emez előre amaz hátra ugrál, megy, robotol és minden áron el akarja velünk hitetni, hogy táncol. A táncnál itt uj divatot találtam. Képzeld csak itt a négyes közepette narancscsal labdázik egynémely pár, agy másik meg a nyelvét öltögeti a maga vagy a szomszéd párjára táncközben. Szóval jó ízlés és szép képekkel találkoztam ez első estélyemen. Az estnek teás része volt a legrövidebb, pedig kár volt. Oly gusztusos teáscsészékét, (?) oly ízléses felszerelést, (!) oly tiszta edényfélét (!?) nem láttam még sehol, mint itt. Ezek ugvhiszem valamilyen muzeumból származhattak' mert findzsán és kanálon még a régiség pora díszelgett. Hja kedvesem, itt még van érzékük az embereknek a régiségek iránt. Az én kanalammal valami nyugalmazott katona tiszt ehetett valamikor eierspeizt, mert egy tojás sárgájába fulladt ősz bajuszszál díszelgett rajta. De ez voltaképen nem is teaestély, hanem teasütemény estély volt. Mert három boltban sem találni annyi teasüteményt, mint e teaestélyen a Griffben. Voltak, akik örültek, hogy a megmaradó süteményt másnap, a népkonyha és ápolda szegényei kapják; majd meg. De pem, ami megmaradt, pedig; sok, majdnem az egész rengeteg készlet megmaradt, megvételre kináltatott és olcsó árban elkótyavetéltetett. Szóval sütemény volt elég, ha rossz szójátékot akarnék csinálni, azt mondhatnám, lepény az volt sok, de legény az kevés volt, pedig még Budapestről is voltak itt egyen, ezekkel beszéltem és mélabúsan mondtak ^ alig jöttem, már is elmegyek. A táncnak nevezett kavarodásból vacsorára mentünk az étterembe. Ott volt ám még csak a hadd el hadd. Egyik asztalnál durrogott a pezsgős palack és mig a férfiak a poharakat fogalmazták, a leányok fennhangon indítványozták - ex 1 Itt az egyik asztalnál váltig azt hangoztatta a fülünkbe egyik ur: „az én szoknyám sárga piké, sárga piké!" A másik asztalnál meg ugyancsak hangosan adta tudtára mindeneknek a kiket érdekelt: „szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok 1" Most tessék elképzelni ezt a két nótát