Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-03 / 44. szám

XIXIII- ó-vfolyam. Pápa, 1Q12. nrLO-v-- 3. 44=. szárm. Közérdekű független heííiap. — legjebnsk Eiünden vasárnap, ELOFIZETESI ARAK : Rgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T B E K FRIGYES. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Felső kereskedelmi iskola Pápán. Valóságos megdöbbenéssel olvasom e lapok mult heti vezércikkében, hogy a felső kereskedelmi iskola felállítása városunkban szinte elhatározott dolog. Benne van az ismertetésben a kérdés egész története, a mely oly rohamlépés­ben száguldott befejezéshez, a tervezet­nek a közgyűlés szentesitése alá bo­csátásához, hogy csak a japán had­vezérek mandzsúriai rohamait tudom hozzáhasonlitani. Felszólalt egy városi képviselő a költségvetés tárgyalásakor, felső keresk. iskola létesítése érdekében ; a polgár mester tudakozódott a közoktatási és kereskedelmi minisztériumban s onnan államsegéllyel megbiztatva, tervezetet kért Jiáez Lajos alsókubini áll. közép­iskolai tanártól; e tervezet szerint csak az első három évben kívánna az iskola nagyobb áldozatot, aztán maga magát fizetné ki. A városi tanács tehát ajánlja a közgyűlésnek a felső kereskedelmi iskola felállítását már az 1913—14. is­kolai évre ; 5500 K beállítását a költ­ségvetésbe, az első évre; az iparos­tanonciskola rendelkezésre bocsátását; Rácz Lajosnak igazgatóul megbízatását, a nyilvánossági jog megszerzésének s nőnövendékek felvételének kikötésével. Nem keresem a felsorolt tények összefüggésétmért ment a polgár­mester Alsókubinba — tanácsért. Hogy lehet egy Pápa városi keresk. iskola igazgatója alsókubini középiskolai ren­des tanár ? Hogy fogja magát a felső kereskedelmi iskola a harmadik évtől kezdve kifizetni ? stb. Csak azt szeret­ném tudni, mi szükség van most erre a nagy sietségre ? miért kell olyan meg­lepetésszerűen a város nyakába varrni egy olyan drága szakiskolát, melyet az állam fellállitani nem akar ? melyet a város fenntartani nem bir ? melyre, a sablonos typas szerint, se Pápának, se vidékének, se az egész országnak semmi szüksége nincs, -— hisz az orrunk előtt van három felső kereskedelmi iskola, Szombathelyen, Győrött és Veszprém­ben ; végre amely a kereskedelmi pá­lyán határozott túltermelésre vezetvén, a tervezett iránybarí, csak a meglevő ke­reskedők versenyét fokozná, a mely nem alapulván intenzív termelésen az ipari és mezőgazdasági foglalkozásban, csak ezen osztálynak, a kereskedőknek proleíárizáiását készítené elő. A felső kereskedelmi iskolák száma Magyarországon 40 ; a háromszor né­pesebb, százszor gazdagabb Német­országban kielégíti a közgazdasági élet szükségleteit 30 ily szakiskola. Vájjon azt hiszi a t. városi tanács, hogy a f. kereskedelmi iskola felállításától váro­sunk minden szatócsüzlete egyszerre nagykereskedő áruház lesz ? Nem ért rá meglátni, hogy a 12—13 év előtt nagy erőfeszítéssel megszervezett föld­inivesiskola haldoklik, mivel elvágták élet­gyökereit, melyekkel a népiskolába ka­paszkodott ; megnyesték ágait, hogy a polgári s egyéb középiskolával össze ne érjenek? Nem fájlalja a nemes tanács, hogy egy év előtt elszalasztott egy műszaki iskola felállítására olyan kedvező alkal­I l\ R CJ Z- A den gyilkoló szerszámot, ami a házban volt. Az ura vadászfegyvereit, a pisztolyokat a A kelepcze. puskamüveshez vitette. A tőröket elrejtette, Nem a félelem miatt. Attól tartott, hogy a néma harcz erőszakos küzdelemben csúcso­sodnék ki, Asztalos Fülöp, a vele született alattomosság következéseképpen nem szem tői szembe kerülne vele. Az orvtámadás lehetősége borzongatta meg az asszonyt. Az időnként kisértő és nyugtalanító rémképe­ket igy könnyebben el tudta "isehii, mert számított az önvédelem lehetőségére. Kifejezhetetlen kéjesnek találta ezt az állapotot. Együtt élni egy emberrel, akinek minden pillanatban meg vau a joga, hogy vérrel kérje számon a hűtlenséget. Egy fö­dél alatt, egy szobában. Hallani éjjelenként, hogyan hánykolódik ágyában s hinni, — amikor karja végigsiklik a selyempapianon, — hogy talán most nyul titokban a párnája alá, most mar a testébe, most jött el a végső pillanat. A férj ijesztő nyugalommal járt-kelt. Ajka két szélén állandó fagyos mosoly. Dü­Közel három hónap óta tartott a néma harc. A nő az asszonyok speciális szimat­jával kikombinálta, hogy a férje mindent sejt. Az ura lelki pozic/Jóját a sejtés és a tudás mesg> éjére, helyezte. Tul van a — talán beigazolt — sejtésen, de még innen a biztos tudáson. Asztalos Fülöp idegesítő hidegsége, kiélezett iróniája mögött egy fi­gyelő, tettenérésre vágyó férfi támadási készsége rejlett. Mikor Adél lehunyt szemmel maga elé idézte a leleplezés következményeinek eshetőségeit, az urát rideg mosolyra nyúlt ábrázatával olyannak látta, mint eey szikla meredek peremén leselkedő párducot, amely a levegőbe bámul, csak hogy palástolja, hogy ugrani, fojtani kész. S ettől a képtől nem tudott szabadulni. Titkolt egymásutánban eltüntetett min­A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Főutca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) C& Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeuriika-szabókuál leltet megreiideliti. C\J^o\év\vö\e\W s7,a\>ás^0vma és Vv&oXtjo^ás \ ^á\asT,\éV. 9a\ó^\ atvgoV és sVó\orsxacj\ VeWéV\>eti \ höngött magában, mert meddő volt minden óvatos szimatolása. Nem tudott bizonyságot szerezni. El kellett viselni kifakadás nélkül a felesége jelenlétét. Nem vonhatta felelős­ségre, holott letagadhatatlan szimptómák szóltak amellett, hogy az asszony majdnem minden nap találkozik Boránd Tiborral. Fi­gyelte őketegyütt, figyelte.külön külön. Hiába. Be kellett ismernie, hogy nagyszerűen ki­játsszák. S minthogy Asztalos Fülöp irtózott a nyilvános botránytól, nem akart egy ne­gyedik személyt beleavatni. Várt. Amig csak egyszer kérdezte az ura kereste e valaki, addig nem tünt föl Asz talos Fülöp szemének különös felcsillanása. A második, a harmadik kérdés után kissé megremegett az asszony orrcimbája, mint az őzé, amikor a vadásznak neszét veszi. — Mit akar? Kit várhat? — tépelő­dött magában. — Tibort semmiesetre sem. O mit sem tud a néma barczról Ré­szint gyöngédségből titkolta, részint rettegett attól, hogy Tibor gyávasagból vagy becsü­letesség! rohamában szakítani fog vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom