Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-10-06 / 40. szám
3SZXIX. é^-folya-m. ZPárpa, 1912. oDs:-b. Ö_ 40. szá~m ELÓF1ZETES1 ARAK: sz évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Közérdekű Iügyetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szabálytalanságok a közvágóhíd építésénél, Szép dolgok történnek a közvágóhíd építésével! Oly dolgok, melyek nemcsak hogy kötelességünkké teszi az építkezésnél történt szabálytalanságokat és visszaéléseket a nyilvánosság előtt szellőztetni, de egyben erélyes intézkedést kérünk ezek megszüntetésére. A közvágóhíd építésénél elkövetett szabálytalanságokról és visszaélésekről a városi mérnök következő jelentését reprodukáljuk egész terjedelmében : „Jelentem, hogy a közvágóhíd építési vállalkozója többszöri szóbeli és a munkanaplóba beirt figyelmeztetéseim dacára a vágóhídi területen az egyes épülek között homokot aknázlat. Ezáltal az egész terep süppedékessé fog válni, mert azt visszadönyölni idegen földdel már nem lehet, mint ahogy volt. Miután pedig a terep rendezés házilag fog az építés befejezte után eszközöltetni, kérem annak idején 1 évig emiatt 800 koronát a rendes óvadékon tul visszatartani, hogy az esetleges utántöltések foganatosíthatók legyenek vállalkozó ter hére. A homokaknázás azonnali beszüntetését kérem. Kérem egyben felhívni, amit a munkanaplóba is beírtam, hogy : 1. a vasbeton munka betonozását addig meg ne kezdje, mig a részlettervek és statisztikai számitások felülbírálva nem lesznek. Ennek beadására már egy hónappal ezelőtt felszólítottam a munkanaplóban, de hiába. 2. Itt csakis elsőrendű beocsini vagy legalább is Roon-féle czementet használjon, mert az olt levő Sátori féle cement nem I a minőségű. Emiatt ha saját felelősségére mégis azt használná, ugy kikötném, hogy amíg a próba terhelések meg nem történtek, ugy semmiféle előleget a vasbeton munkára és az ehhez ragasztandó menyezet szigetelésre fel ne vehessen. A próba terhelést pedig — dacára a kis fesztávolságnak — feltétlenül elrendelni méltóztassék. 3. Felhívandó még, amire a munkanaplóban több izben felhívtam, hogy több kőművest és általában nagyobb munkaerőt alkalmazzon, mert 16 kőművessel ezt a nagy munkát kellő időre be nem lehet fejezni s igy az esetlegesen fizetendő poenalé sehogy sem ér fel a tényleg bekövetkezendő veszteség gel, mely a várost éri". Eddig a mérnök jelentése. Ezen jelentésre a városi tanács a következő határozatot hozta: 1. „Tekintettel arra, hogy a városi mérnök a vágóhíd területén a homokaknázást eltiltotta s mindennek dacára vállalkozó tovább folytatja; a városi tanács az egész munka beszüntetésének terhe alatt eltiltja vállalkozót a homok akiiázástól, az eddigi homok aknázásból származható terep helyreállítási költségre pedig vállalkozó óvadékán kivül kereseti összegéből még 1 évig 800 kor.-át visszatart. 2. A vasbeton munka betonozásától vállalkozót mindaddig eltiltja, mig a városi mérnök a részlettervek és statisztikai számításokat felül nem bi O^ TÁR ez A. A győzelem, A nap megjelent a látóhatár alján. Öt óra mult. A repülőtér fölött foszladozni kezdett a ködfátyol. A középső hangár tetején a zászlócska telje3 szélcsendet jelzett. — Vonják ki a gépemet! — intett a szolgáknak Mády Erna, a pilóta-asszony. — Nem lesz még korán ? — kérdezte Frommer aviátor. — Várjunk egy negyedórácskát, akkor én is fölszállok. A pilóta-asszony lekapta szemét az égről s különös tekintetet vetett Frommerre. — Fölkelt a nap, szélcsend van, lássunk hozzá. Jön ? Sötétkék szemében kacér láng csillant meg s Frommer, az aviátor mosolygott: — Megyek. — Te most ne szállj föl, — mondta Frommerné, aki eddig hallgatagon állott mellettük. Szelid, őzikééhez hasonló szeme kérőn tapadt urára, aki éppen inteni akart a szolgáknak, hogy az ő gépét, a „Sirály"-t is hozzák ki a hangárból. — Miért ? — kérdezte mogorván a feleségétől. — Nem tudom, ugy félek, — felelte az igénytelen, barna asszonyka elíogódott hangon. A pompás, szőke asszonyka fölnevetett. Fogai ugy villogtak, mint egy szép, fehér macskáé. Erőltetett kedvességgel ragadta meg barátnője kezét. — Mitől félsz? — Nem tudom. No, de mégis! Guny rejtődzött nevetésében s Frommerné megértette, hogy mire czéloz. — No mondd, mitől félsz ? — biztatta az ura is, majd elfordult közönyösen és nézni kezdte a kolleganő gépét, mely nesztelenül surrant ki a hangárból. — Mindig kergetitek egymást a levegőben. És ez olyan különös. Mintha két lepke járna egymás nyomában és én . . . A szőke asszony elnevette magát. — Ez nem különös. Csak egy kis bravúr. — Jó, jó. De attól tartok, hogy egyszer majd igen közel mentek egymáshoz és szerencsétlenség támad belőle, — folytatta minden hangsúly nélkül, csak akkor vette észre, hogy milyen képletet mondott, amikor a szőke asszony fehér fogát ajkába vágta s azt mondta Frommernek: — Csakugyan ne szálljon föl velem egy időben. Még összeakadunk. Inkább kövessen az automobillal. Jelentős pillantást vetett rá, de ez a tekintet sem kerülte el Frommerné figyelmét. Elfogódott arca valamivel még haloványabb lett, mikor az ura bólintott. — Amint parancsolja. A pilóta-asszony kettősfödelü nagy gépjéhez lépett. — Várjon csak, hadd nézem meg, nincs e valamelyik csavar lazult állapotban, .•.koszíiimkeline uj doiiságamkra/. és legújabb di vatú kész nílikabátjainkra felhívjuk tisztelt vevőink szives figyelmét. KRAUSZ ÉS ÍCQREIN nagyáruháza.
