Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-29 / 39. szám

é-vfolya-m. Fébjpa,, 1Q12- szept. 2939. szá-m PAP ŐNY Közérdekű lüggeilen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. RLOFJZBTESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLAT S E K FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Két hete, szept. 15-én folyt le az építőiparosok mnnkaadó országos szervezetének VI. vándorgyűlése Győrött, mint a napi lapok tudósításából olvasom (Pesti Hirlap szept. 17-i száma), majd 400 kiküldölt jelenlétében. 72 szövetség kiküldöttjei, miniszterek, iparkamarák képviselői, munkaadók készítették elő a gyűlés tárgysorozatát s az érdeklődés nem hiányzott, mint szinte a tudósításból tűnik ki; Győrt fellobogózták a vendégek tiszteletére ; a vendégek soraiban képviselője volt a hadseregnek is stb. Ám akármilyen theatralis volt is a beállítás, — a kereskedelmi miniszter képviselője a tárgysorozat főpontjának minősítette az építőipar gyakorlá sát szabályozó törvényjavaslatot — csalódást hozott ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása, a mit én előre megsejtettem, bár nem vagyok babonás ember, egy jelentéktelen kis esetből. Érdeklődvén az épitöiparoktatási törvényjavaslat iránt, — én csak igy nevezem, — kivágtam és eltettem a P. Hirlap valamelyik augusztusi számából a vándorgyűlés tárgysorozatát; szept. 22 re volt a gyűlés kitűzve. Részt akartam venni a törvényjavaslat megvitatásában ; annak rendje-módja szerint jelentkeztem írásban Hlatky-Schlichter Lajos építész, orszgyülési képviselő urnái, mint a győri szövetség elnökénél; kifejtettem, hogy miért kívánok részt venni a törvényjavaslat megvitatásában; maga a bírálat, hozzászólás nem lehet kárára a tervezetnek ; szavazati jogot természetesen nem igényeltem magamnak ; elvégre az építőiparosok hivatvák határozni abban, mi az ő véleményük a tervezett törvényről. Levelemre választ nem kaptam. Mivel hát késett a válasz, — sőt végkép elmaradt, a mire számítottam, gondoskodtam róla, hogy a helyi építőiparosok egyik képviselöjekép jelenhessek meg ; 14-én kellett volna a meghatalmazást megkapnom; elmentem az illetékes elnök ur lakására, — de, szombat lévén, a heti kifizetések ideje, — nem találtam otthon; jeleztem, hogy estére megint elmegyek ; esett az eső, sár volt, — ráérek még, gondoltam, kivárni a jó időt szept. 22-ig, hiszen még csak 14 e van ! 15-én, vasárnap, harmadszori séta után végre otthon találtam Cz. Horváth építőmester urat. Első kérdésem volt hozzá, honnan tudja, hogy 15 én van a győri gyűlés, hiszen — 22 re van ime a P. Hírlapban meghirdetve. Hivatalosan értesítettek, úgymond, hogy a zsidó ünnepek miatt egy héttel előbbre kellett tenni a gyűlést. No, ez derék ; igy itthon maradtunk ; de az elnökség még sem ért célt, nem kerülte ki a zsidó ünnepeket, hiszen a zsidók nagyböjtje után vagyunk most is, a mi nagy ünnepjük. Ezt balkezes ember találta ki, — mert ki se hirdették ott, a hol a tárgysorozat megjelent, hogy a gyűlés, ezen s ezen okból egy héttel előbb, szept. hó 15 én lesz. S eszembe jutott, hogy ép egy esztendővel ezelőtt tréfáltak meg, hasonlómódon; hogy ki, most még IÁKCZA A galambok. Amikor Joanna, -- aki a hosszú éjszakát álmátlanul töltötte beteg kis gyermeke ágyánál, — megtörten a ház küszöbén megjelent, rai. Tibureio mozdulatlanul állt és nyugtalanul tekintgetett a galambdúc felé. A nap felkelőben volt és sugaraival felszárította az éjjel leszállt harmatot a fűszálakról. A p.itak partján galambok röpködtek és a fák ágain vígan énekelgettek az erdő madarai. Tibureio mozdulatlanul állt és le nem vette szemét a galambdúcról, amely egy gazdag lombozatú mangófa ár nyékában állott. Olykor összeránczolta izzó homlokát, mintha a lelkében háborgó érzelmeket akarta volna lecsillapítani. A galambok zajos szárnycsattogással röpködtek ide s tova, majd a dúcba, majd az udvar körül, azután letelepedtek a fákra, a ház szalma födelére, ahol szerelmesen búgtak és csó kolództak egymással. Némelyikük távolabbra is elszállt, hogy tájékozhassa magát a követendő ut irányáról. Ukos szemeikkel fürkészték a széles szemhatárt, nagy ivekben körülröpködték és fáradtan, kimerülten tértek vissza a galambdúcra. Tibureio mozdulatlanul állt a helyén és szemeit az égre függesztette. Szentül meg volt győződve babonás hitében, hogy fia élete forog kockán és hogy a gyermek meggyógyulása egyenesen agalamboktól függ. — Ha a galambok útra kelnek, ránk nehezedik az Ur keze ! Amikor Joanna férjét meglátta és nagy izgatottságát észrevette, részvéttel kérdezte : — Mi bajod, Tibureio ? — Csak a galambok itt maradnának! Joanna szomorúan, bágyadtan mosoly gott feléje. — Ugyan ne légy babonás, öregem ! Rá se gondolj, menj nyugodtan munkádra. Tibureio vállára vette az ásót és lassan tovább haladt a gyalogúton, a harmatos pázsit között, amelyből bóditó illat özönlött felé. Lehorgasztott fejjel, gondoktól terhelten, nehézkesen haladt csak előre, lázasan lüktető agyával folyton a távozó galambokra gondolva. Rossz jelnek tekintette a galambok menekülését ; éjféltájban a bagoly huhogását is hallotta, pedig máskülönben a kis üu elég nyugodtan töltötte az éjszakát. De most a galambok hűtlensége mégis megrendítette. Ő maga nevelte fel valamennyit pelyhedző koruktól és most mégis elmennek, mert érzik a halál leheletét. Felemelte tekintetét az égre. A galambok széles körben ott röpködtek a ház felett. Joanna az ajtófélfahoz támaszkodva a küszöbön állt és arcát a tenyerébe rejtette, mintha sírna. — Szegény asszony! — sóhajtotta magában Tibureio és lelkében mélységes gyűlölet támadt a hálátlan galambok ellen. Sohase volt hozzá szive, hogy csak egyet is 11$ 71 újdonságainkra/, és Uü£l legujabb diyatiikész noikabátjainkra felhívjuk tisztelt vevőink szives figyelmét. KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza. k építőiparosok győri vándorgyűlése.