Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-15 / 37. szám

dományosan gyilkolja; oly szereket, amelyekföl keveset tud, belejuttat olyan szervezetekbe, amelyeket még kevésbbé ismer. A másik fiút kereskedőnek adják, holott egész lexikon van a tekintetében, vagy pedig védbeszédek és keresetek rinak le az arcáról. Kitűnő szőrszálhasogató, vi tatkozik, szónokol, méterrel a kezében az áruasztal mellett. — Világos, hogy az Úristen is ügyvédnek teremtette. A kereskedő pályán találkozunk a legtöbb bukással. Mert a legelső bajnál kétségbeesnek, mert nem becsületesek, mert másokat, végre ma gukat csalják meg, mert egy-egy fényes eredmény után mindent kockára tesznek, mert kis nyereség után márványpalotáról, versenylovakról ál modoznak. A legnogyobb hiba pedig mindebben az, hogy kereskedők lettek, kereskedői agy nélkül. Hány hivatalnok, pap, tanár, bíró, mérnök, kereskedő üli gyámoltalanul meg azt a széket, melyre legyömöszölték. Mennyi igazságtalanságot követnek el a fejsze, pöröly és eke ellen azok a szülők, akik a Ferencz Józsefkabátot többre becsülik a munkászubbonynál, a bőrköténynél s azt sem tudják miért? A tucatemberek légiója nyomorog, nyöszörög át az életen s él gyöngeségeinek alárendelt morzsáin, nem pedig önérzetes, egészséges tudásának duzzadó erejéből. Nincsen alacsony vagy magas hivatás. A jelentéktelenebbnek látszó pályát is megnemesiti az a , modor, mellyel azon kötelességünket végezzük. Jellemükhöz, hajlamukhoz illő minden pályán szerezhetünk megelégedést, tiszteletet, érdemet azok részéről, akiknek kedvező véleménye ér valamit, Azok az idők rég elmultak már, amelyben szégyenleni kellene bármely tisztességes és hasznos foglalkozást. Nem az állás teszi naggyá, nemessé az embert, hanem az ember szerez becsülést hivatásának. Ezeket gondoltuk el akkor, mikor ott állottunk gyermekeinkkel sokan az iskola nyitott kapuja előtt. Színészet Pápán. Mint örvendetes tényt konstatáljuk, hogy a lefolyt héten közönségünk fényes bizonyítékát adta annak, hogy a körünkben időző színtársulattal rokonszenvez és minden alkalmat felhasznál ezen rokonszenvének tüntető módon való kifejezésére. Az elmúlt héten telt sőt táblás házak előtt folytak le az előadások, kivéve egy-két előadást, amikor a zuhogó e'ső miatt kevésbbé volt látogatott a színház. A közönség ilyetén való pártolására — mint már jeleztük — a színtársulat reászolgál.. Oly mintaszerű előadásokat produkálnak, melyejí bármely elsőrangú színtársulat díszére válnának. Minden egyes előadás oly keretben és oly miiliőben mozog, raeljről csakis a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg és közönségünknek azon tüntető elismerésére — mely minden estén ; fokozottabb mértékben észlelhető — mit a színtársulat méltán kiérdemel. Közönség és színtársulat között oly rokonszenv nyilvánul meg, melyet városunkban ritkán volt alkalmunk tapasztalni. Heti referádánkat adjuk a következőkben: Szombaton premierünk volt „Az asszonyfaló" opereUe előadásával. A szinház teljesen megtelt és a közönség a legnagyobb élvezettel hallgatta a szép melódiákkal telt és érdekes szövegű operettet. Ez estén Albert Böske- és Tihanyi művészetüket teljes fényében ragyogtatták. Albert Böske ez estén is bebizonyította, hogy a vidék egyik legkiválóbb subrette primadonnája, ki ugy bájos játékával valamint bámulatosan csengő hangjával és pazar toilletjeivel a közönség dédelgetett kedvencévé vált, melyet közönségünk azzal igazolt, hogy egész estén át tüntető ovációkban részesítette. Partnerje Tihanyi nemcsak rokonszenves játékával, de remek baritonjával fényes sikert aratott. Tihanyiról tulzottsággal elmondhatjuk, hogy ő a társulat férfi primadonnája. Rendkívüli hercig és sikkes volt Sellő Remié a fiatal leányka szerepében, ugyszinte partnerje Sebestyén, mint Kamillő, kivel a közönség rendkívül rokonszenvez és méltán, mert rendkívül ambiciós színésznek igazolja magát minden szerepében. Kabinet alakításban mutatta be Marton a báró szerepét. Élethűen és markáns vonásokkal ábrázolta a szenvedélyes sportsmant. Az inas- szerepét Tábori játszta, ki jóizü mókáival egész estén át derültségbe tartotta a közönséget. Rendezés és díszlet, mintaszerű volt. A kar- és zenekar mint rendesen a legjobbat produkálta. Vasárnap délután „Leányvásár" operette telt házat csinált. Bessy szerepét P. Bihari Böske játszta- a már tőle megszokott bájjal és kedvességgel. Dsiolo duett táncot, melyet Sebestyén Jenővel lejtett hosszas tapsok után meg kellett újrázni. Lucy szerepében Irányi Ella. szép kolorat.uráját érvényesítette. Tom szerepét Fodor Andor elég ügyesen játszta meg. Kis hangja van, de azzal bánni tud. Kisebb szerepekben Faludy (Harison) és Turay az összjáték sikerét emelték. Este reprizként „Az asszonyfaló" operette táblás ház előtt ment, Nem a premier rovására mondjuk, de ez estén sokkal biztosabbak voltak a szereplők énekszámaik rendkívüli szerencséjéhez 1 Képzelheted meg lepetésemet ós kínos helyzetemet! Egy rendőr felveszi a jegyzökönyvet, Mikor kénytelen voltam nevemet megismételni, megmentőm és vetélytársam gyanús tekintetet vetett rám, azután elvegyült a sokadalomban, hogy a zajos ovácziókat, elkerülhesse, a tömeg pedig zúgolódva kemény bírálat tárgyává teszi az én inkorrekt viselkedésemet és eféle megjegyzések röpködtek felém : — A hálátlan, még meg sem köszöni, hogy életét megmentették ! — Ugy látszik, taplóból van a szive ! — Megérdemelte volna, hogy elpusztuljon ! Ennek hallatára én is eltűntem és izgatottan, halálsápadtan vánszorogtam haza. Így áll az ügy a mai napig, kedves barátom ! Feleségemnek, a hűtelen kígyónak még nem szóltam semmit, de viselkedéséből gyanítom, hogy már mindent tud. Magam pedig a leg kritikusabb helyzetbe jutottam ! Tudod, hogy egész életemben korrekt, kifogástalan jellem voltam és most nem tudom, hogy mit tegyek? Loupiot megmentette az életemet, tehát köszönettel tartozom neki! Meglopta a becsületemet és ezt a szégyent csak a halálával moshatja le nevemről ! Ha érdekből pártoskodom, megszűntem gentleman lenni. Ha hallgatagon liirök, ez kettős inkorrektség lenne. Oh, Lanchois, én nagyon szerencsétlen vagyok! Lehorgasztofta fejét és sürü könnycseppek hullottak alá, gondosan ápolt, fekete szakállára. — Szinte megfejthetlen dilemma ! — mondtam én, nemileg vigasztalva. — Lehetetlen, hogy Loupíotnak egyidejűleg köszönetet mondj és az élete ellen törj 1 Verduret arca hirtelen kiderült. Erősen megszorította kezemet és határozott hangon igy szólt: — Köszönöm barátom, te eltalaltad a helyes utat; az egyetlen korrekt megoldás az, ha mind a két becsületbeli kötelességemnek egyidejűleg megfelelek. Előbb meg köszönöm neki a szívességét, azután szétzúzom a fejét. — Tudtam, hogy Verduret olyan korrekt ember, aki képes szándékát habozás nélkül végrehajtani és épp ezért kénytelen voltam más útra téríteni. — Nincs igazad, öregem ! Az az ur előbb rabolta el a becsületedet és csak aztán mentette meg öntudatlanul az életedet, tej hát most az lenne a kötelességed. — Hogy előbb szétzúzzam a fejét és csak azután fejezzem ki neki hálámat ? — Igazad van, igy fogok cselekedni! Én elmosolyodtam bárgyuságán, azután meleg kézszorítással bucsut vettünk egymástól. Másnap reggel a hírlapokban olvastam, hogy Verduret, a nyílt utcán hat lövést tett revolveréből Loupiotra és mikor ez ügyesen kikerülve a golyókat, ájultan esett a kövezetre, akkor Verduret zokogva ráborult, ünnepélyesen bocsánatot kért tőle, átölelte, élete megmentőjének nevezte és örökös há Iájáról biztosította. Ez a megható jelenet, — így végzi az ügyes riporter — az összecsődült tömeget ámulatba ejtette és a vizsgálóbíró sem tudta kibogozni a rejtélyes eset titokzatos indokait. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt jÉkFtMlII? ®f§ ^Éli? 18ÖL Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. C\i,\oWVie\e\W s^atoasjoma és V\&o\goT,ás \ axvcjoV és sVó\ovsróg\ Ve\méY\>exv \