Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-04 / 31. szám

határozatok tarthatatlanságát tárgyalja. Hiába­való fáradozás. A tanterveket itt is, mint mindenütt, kiadják, de sohasem kérdik, hogy mennyiben felel meg a kivihetőség tekinte­tében, célravezető-e stb. A többszólamú ének lés tanítását semmiféle énektanítás nem hagy­hatja figyelmen kivül, hiszen az igazi ének csak a karéneknél kezdődik, többszólamú ének nélkül nem fejlődik a zenei hallás, a zenei fegyelem, az összműködés, ami az ének­lés és zenélés nélkülözhetetlen kelléke. Kár hogy az alkalmazandó módszerről nem szól semmit, pedig erről érdemes lett volna bő­vebben értesíteni bennünket. A fenntartó és kormányzó testületek közlése után az értesitő a főiskola történetéhez szóló adatokat mutatja, melyből felemlitendőnek tartjuk kiemelni Faa Pál volt ifjúsági felügyelő és neje 2000 K-ás főiskolai, 1000 K-ás alumineum célját szol­gáló alapítványát és Csomasz Gyula és neje. 700 koronás alapítványát. Az államsegély 11000 koronával emelkedett, 200000 kor.-át kapott az intézet internátus czéljaira és az iskola kibővítésére. Az eddigi jótevők sem vonták meg segélyüket az iskolától. A theol. akadémián az idén életbe lép tetett uj „Tanulmányi Rendet"' alkalmazták, mely szerint a Nemzetgazdaságtan, Jogi is­meretek és az idegen német , angol-, francia nyelvek közül egyet kötelezővé tettek. Antal Géza dr.-t ez évben is Ponqrácz József he jettesitette nagy szakértelemmel, a jogi ismere teket Molnár Imre dr., helybeli ügyvéd taní­totta az egyházkerület megkeresésére. — A növendékek 5600 korona segélyt kaptak, de a káplán hiány miatt 8 ifjút bocsátottak ki segédlelkészül. A tanárok száma 10, a hall gatóké az I. évfolyamban 20, a II. évf. 10, a III. évf. 19, a IV. évf. 11. A theologiai önképzőkör nagy munkásságot fejtett ki, könyvtára kellően gyarapodott, pályatételeket is tűztek ki, melyekért nemesen versenyeztek a hallgatók. A főgimnáziumról szóló bevezető rész­ben az állandó tanári kar szükséges voltáról győzi meg az olvasót és megtudják, hogy az I.—IV. osztály ezután állandóan párhuzamos lesz. Futó Jenő német nyelvre, Tóth Lajos énekzenére rendes tanári minőségben mű­ködtek. A tanárok száma 22 volt, akik a ki­szabott tananyagot teljesen feldolgozták va­lamennyi osztályban. Rendkívüli tárgyként tanították az angol és francia nyelvet, cél lövészetet, gép- és gyorsírást, művészi rajzot, vivást, összhangzatos éneklést, zenét és a fontos német nyelv gyakorlására két társal­gási órát fordítottak hetenkint. A tanulók száma ez évben 644 rendes és magántanuló, kimaradt 18, meghalt 1. Helybeli volt 193, veszprémmegyei 100, más megyebeli 337. Előmenetel szerint jeles 8 nl 0, jó 22%, elég­séges 52%, elégtelen 18%, ami elég ked­vező eredmény, mert osztály ismétlésre csak 4% utasíttatott. Az elengedett tandij ösz­szege 7770, a kiosztott jutalom összege 500 koronát telt ki. Az érettségi vizsgálaton je­lesen felelt 5, jól 15, egyszerűen érett 21 tanuló, javító vizsgálatra utasitatott 7, va­gyis 14 százalék. A főiskola önképző, gyorsíró és zene­körei nagy munkásságot fejtettek ki, verse­nyeken több dijat is nyertek. A főiskolai könyvtár az intézet híréhez méltóan szapo­rodott. A köztartás dr. Kapossy Lucián ta­nár felügyelete alatt nagy aparálussal mű­ködött. Élelmezést nyert 435 egyén, reggeli­nél 201 tanuló. A főiskola ösztöndijait és alapitványainak kamatait az arra érdemesek­nek kiadták. A mindenre kiterjedő, nagy gonddal összeállított értesitő a jövő évre szükséges tudnivalókkal záródik, melyből fontos meg említeni azt, hogy a jövő tanévtől kezdve 48 tanuló részére 200 korona évi dij ellené­ben bentlakást, internátust szerveznek. A tankönyveken, igen helyesen csak kevés vál­toztatás történt. KARCZOLAT í=i m u.l b Ixé bnről­Héviz gyógyfürdőn vagyok ! Hogy miért vagyok itt, azt valóban magam sem tudom magamnak megmagyarázni, de annyi tény, hogy ide lettem internálva és itt „kell" el töltenem azt az időt, amelyet közszájon „üdülésinek szoktak nevezni. Azt hittem jó magam is, hogy ezt az időt üdülésre fogom használni, pedig hát ezt mindennek el lehet mondani, csak üdülésnek nem. Eltekintve, hogy a szó szoros értelmében unatkozom — ami már magában véve sem egyeztethető össze az üdülés fogalmával — még azt a megbízatást kaptam, hogy innen Hévízről Ír­jak lapunk számára heti krónikát. Szervusz, heti krónikát írni Hévízről! Hogy mit jelent ez reám nézve, arról csak annak lehet fogalma, aki Hévizén üdül, ha­nem unatkozik, ugy legjobb esetben gyógyít hatja magát az iszapfürdővel, ha ugyan erre szüksége van. Mert hát az igazat megvallva, az iszapfürdőnek kitlinő gyógyhatása van, de csak azokra nézve, akiknek erre szüksé gük van. Lehet, hogy elfogult vagyok saját egészségemmel szemben, de őszintén meg­vallva, nekem erre az iszapfürdőre olyan szükségem van, mint egészséges embernek a keserű orvosságra. Hogy miért kerültem hát én ép ide Hévízre, annak meg van a maga meséje. Már öt év óta folyton azt hangoztattam, hogy néhány hétre nekem is jó volna üdülni menni és minthogy hébe-hóba a kerekeim gyengén toltak előre, környezetem azt konstatálta, hogy kerekeim gyógyítására legalkalmasabb volna Hévízfürdő. És ezt főleg azok hangoz­tatták, kiknek Hévízre tényleg szükségük van. Négy esztendőn át csűrtem csvartam a dol­got, minden évben Ígértem, hogy velük tar­tok, de mindig csak elvben, mig végre az idén annyira sarokba szorítottak, hogy akarva nem akarva, kénytelen voltam ide Hévízre jönni. Hogy mit csinálok én Hévizén, azt csak a mesekönyvben lehetne megírni. Eleinte ma gam is bebeszéltem magamnak, hogy Hévízre szükségem van, de mikor ideérkeztem, akkor láttam csak, hogy én a „rokkantak orszá­gába"'jöttem. Az első napokban megijedtem magamtól és folton tapogattam a kereke­imet, de miután tapasztaltam, hogy „rendi­csek", hát valahogy belenyugodtam a változ­hatatlan sorsba. Arra a gondolatra is jöttem, hogy angolosan itt hagyom ezt a kiváltságos görbe társaságot, de szégyenletemben nem mertem Pápára visszakerülni addig, mig le nem töltöm a reám feloktroált két hetet. Szépen üdülök én ! Reggel még csak megjárja, mert este 10 órakor már ágyban vagyok, reggeli 5 óráig nem alszom - mint rendesen — és akkor megyek iszapulni ma­gamat. A látszat az, hogy milyen korán ke­lek, pedig ahelyett, hogy mint rendesen, a kávéházban töltöm az időmet, most az ágy­ban töltöm, de ébren. Iszapulás után jön az egyedüli élvezet. Ekkor fekszem le és al­szom mint rendesen délutánig — amint jól esik. Ami azután jön a szomorú! Séta una­lomból, újra fürdés, újra séta és vacsora. Vacsora után unatkozás 10 óráig, ezt követi az ágybani ébrenlét hajnalig és igy megy sablonosan napról napra. Itt abból áll a szó­rakozás, hogy ha valakinek jó étvágya van, jól tud sétálni és jól tud aludni. No hát ez nekem nem kórház ! Társa ság volna ugyan, de ezek a fentjelzett napi­és esti rendben kúrálják magukat. Nos hát én erre nem vagyok és nem leszek megkap­ható. Ugy számlálom az előjegyzett két he­tes terminus hátralevő napjait, mint a ka tona a leszerelés napok számát. Igy állok én itt Hévizén szerelem dolgában. Egy remé nyem van, hogy már nem tart sokáig. A szerkesztőség felhívott, hogy írjak valamit Hévízről, no hát ez az én : Heti krónikám a mult hétről! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa nagyzási mániában szenved. Az hirlik, hogy Pápa városa már sok bánatpénzt fizetett. Az hirlik hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a szeptemberi ülésszakra már erősen massziroztatja magát. AZ hirlik, hogy a polgármester a jövő évi költségvetés keretébe az „előre nem látható kiadás tételt" biztosítja magának. Az hirlik, hogy a rendőrök megélhetése nálunk igen gyengén van biztosítva. Az hirlik, hogy a Sportegylet egy nagyobb szabású nyári táncmulatságot tervez Szilveszter estére. Az hirlik, hogy a kereskedő ifjak mu­latságán néhány fiatal ember „hopp a-on maradt. Az hirlik, hogy a kereskedő ifjak mu latságán a kabarét többen csak eszköznek tartották. Az hirlik, hogy a kereskedő ifjak mu­latságán egy-két reményteljes a sötét hát­térben mozgott. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül néhányan az Öreghegyben sirva vi­gadnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények csak akkor tudnak mulatni, ha bevezetésül tojást pohárba isznak. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok nem tudnak lépést tartani az uri hólyagokkal. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok azzal vigasztalódnak, hogy „ha nincsen ló, akkor szamár is jó". Az hirlik, hogy Pápán a potya hólyagok ha nincsen más, hátgezenicét túróval isznak. Az hirlik, hogy az Érzsébetligetben minden bokor szállást ad. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben a közlekedő íelek a szunyogcsipéseket nem érzik. Az hirlik, hogy Pápán sok fiatal ember büszke arra, hogy őt „hólyag" cimmel titu­lálják. Az hirlik, hogy Pápán egy borbélyse­géd borral szappanozza be a vendégeket. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak a mozit hanem a mozi vendégeket is rendszabályoznj fogják. Az, hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője Hévizén már az első napon meg­unta a hévíz— élést. XH X 3=3 ZE3 JSZ — Felelős szerkesztőnk itthon Lapunk felelős szerkesztője, PollaisekFrigyes tegnap Hévizfürdőről visszaérkezett és át­vette lapunk vezetését. — A dunántuli ev. egyházkerület közgyülóse. A dunántuli ev. egyházkerü­let 1912 augusztus hó 28 án tartja rendes évi közgyűlését Győrben. Ezt megelőzik augusztus 26 án és 27 én a különféle bi­zottsági ülések. A közgyűlés legfontosabb tárgya az uj kerületi felügyelő: Egyházas­Berzsenyi dr. Berzsenyi Jenő beiktatása lesz. A nevezetes közgyűlésre a dunántul valamennyi vármegyéjéből nagy számmal sereglenek össze. — Huszárezredünk urlovasa. Sib­rifc Sándor főhadnagy, az idei urlovasok meetingjén eddig 32 győzelmet aratott. A bravouros urlovas championság tekintében eddig második helyen áll Follis J. főhad naggyal szemben, kinek 40 győzelme van. A meeting végeztéig még ezt a kis diffe­renciát kireperálhatja és akkor az idén az urlovasok championgja lesz, amit a legna­gyobb örömmel óhajtunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom