Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-21 / 29. szám

kutyaurfiaknál tavaszonként szokott ez az ösztön jelentkezni — ; bizonyítottam, hogy a kínzás nyilvános is volt, botrányt is oko­zott, mert a csapdában vonító kutya föléb­resztette álmukból a lakókat; ezek a föléb­resztett lakók többen is voltak ; végül méltatlankodtam affelett, hogy a polgári vagyon védelmére hivatott rendőrség imént kimondott s megokolt Ítéletével mint­egy kitanítja a rosszindulata állatkínzókat, hogy akár az egész város kutyáit büntetlenül hogyan irthatják ki; mivel a város évenként kutyaadóbari kb. 1700 koronát vesz be, 5%­tel tőkésítve, 32000 kor. adóalap mint köz vagyon mehet így veszendőbe; a kutyáttartó gazdák károsodása pedig a kik az állatot hasznos szolgálataiért tartják, ki se számit ható. Nem használt semmit az én philoso­phálásom ; a pert másodfokon is elvesztet­tem ; a vmegyei alispán, három hónappal a följelentés után, 300 kih. 1912. sz, alatl meg­hozta ítéletét, mely szerint az első fokú bí­róság ítéletét, indokainál fogva, helyben hagyja. Mint alkotmányos érzelmű polgár, tar tom magamat a véglegesen helybenhagyott és megerősített ítélet rendelkezéséhez s le­vonom belőle a tanulságokat, magamnak is, másoknak is okulására, nehogy ezentúl nézet­eltérés lehessen még a sértett fél meg a rendőri büntető bíróság felfogása között az állatkínzásról. Két bírói fórum utasította el az én ér velésemet; ebből következik, hogy nincs igazam a) mikor embertelenségnek minősítem az állatok üldözését természeti ösztönük meg­nyilatkozásáért ; b) nincs igazam, mikor tiltakozom az állatoknak nyilvánosan botrányos megkinzá­sáért ; c) nincs igazam, mikor a köz- és ma gánvagyont képviselő hasznos állatok irtását oktalan vagyonpusztitásnak tekintem, mely­nek határt szabni a rendőri büntető bíróság magát hivatottnak nem érzi. Nincs pedig igazam ezekben, két bíró­ság egybehangzó ítélete szerint, sem mint sértett félnek, sem mint az állatvédő egye­sület tisztviselőjének, — mindkét minőségem­ben tettem t. i. panaszt. Kutyám elszenvedte a rá mért botokat; a csapda szorítását; ugy kell neki, a kutyá­nak ; minek kutya ? mért nem választott ma­gának külömb gazdát, mint én vagyok la, pl. legalább egy rendőrfiut. Lám, Kovács rendőrnek a ludja arisztokratikus gőggel gá­gogja, ha életben maradt, a vásártér akác­fájáról, hogy az ő behorpasztott mellkasáért, a melyen belől pákász zuzzája néhány sa­látafejet raktározott el a tanítóképző kertje­bői, fényes elégtételt kapott a gazdája ; fi zetett a tanitóképző-intézeti kertész 30, mondd harminc korona fájdalomdíjat, akarom mon­dani, bírságot, mert a ludat veteményében kárt tenni nem engedte, hanem elriasztásul belesujtott s az alélt állatot kertjéből kilökte ; a kilökött liba — repült, sebesülten is egy akácfáig, de erről leszállni már nem merész­kedett; — nyilván félt, hogy a fa alatt lesi a kertész egy doronggal, legalább is; igy ta­lált rá gazdája, Pázmán lovag, akarom mon­dani Kovács rendőr s kiütött zápfogáért, — a lud behorpasztott mellkasáért — kapott tarsolyába kutyabőrt három falura — 30 ko­ronára mérsékelt bírságot fizetett a kertész­tanító. Mért nem ütötte agyon a ludat egészen ? mért nem vagdalta azután darabokra, sütötte volna meg, — nem elevenen, mint Dózsát Szapolyay vajda — hanem piros ropogósra, a mint szokás a libapecsenyét elkészíteni s hívta volna meg reá — Kovács rendőri, hogy ették volna meg együtt a békapecsenyét ? Atreus az isteneket hivta meg ilyen vendég ségre, kiváncsiságból, hogy megismerrik e sülve az emberhúst, — ő t. i. a testvérét tálalta föl vendégeinek — s örökre nevezetes lesz a regevilágban; még talán Herostrotes se híresebb nála, — legföllebb az a modern büntető jogi elv, hogy szabad a kóbor állatot, saját portáján, bárkinek agyonütni, akár darabokra vagdalni, csak ne kínozza az állatot s nyilvános bot­rányt ne okozzon. Hát ugyan mire való akkor az állat­védelem hivatásos egyesülete? Kérem ezek­után, magyarázza ezt meg nekem, aki tudja, ! mert igen nagyon szeretném tudni; szüksé­| gem van reá, - tisztviselője vagyok t. i. ez ! egyesületnek. I Sarudy György. KARCZOLAT £b malfc Ixé fcx'öl ­Három nyári táncmulatság egy napon! Ez jellemzi a mult hetet. Kell ennél nagyobb rekord egy oly városban mint prodoms Pápa. Igy vagyunk mi heti krónikások! Egyszer hopp, máskor kopp. Téli időszakban meg megtörtént az ilyen kiváltságos eset, de nyári időszakban alig emlékszem reá. Hogy mégis történt, annak csak később, már a mulatsá­gok befejezte után tudtam meg a tulajdon­képeni nyitját. A magyarázatát ugy adom elő, amint azt egy bennfentes és érdekelt fél által in I formálva lettem. A három mulatságot a Pol­gári kör, a cipészmunkások és végül a ke- ' resztény szociálista egyesület rendezte. , Az információt a Polgári kör kertibe- , lyiségében megtartott mulatság közben nyer- j tem. Az eset igen jellemző. Azon kérdésemre, hogy miért rendezte a Polgári kör kertimu- , latságát ép azon napon, amidőn a cipészek I a szomszédos Kaszinó kertihelyiségben ren­dezi a szokásos nyári mulatságát és ugyan- ) csak a keresztény szociálisták saját kerti­helyiségükben, erre nézve a következő vá- j laszt kaptam : Hetek óta várja a gazdaközönség az esőt épugy, mint a zsidók a Messiást és bár­mennyire óhajtják és várják, Pluvius uram | nem könyörült meg a gazdaközönségen és nem eresztette meg az ég csatornáit. Egy régi tapasztalt uradalmi bérlő, ki egyúttal a Polgári kör belügyeivel is foglalkozott még anno dazumal, arra emlékezett vissza, hogy valahányszor a Polgár kör nyári mulatságát rendezte, a legtöbb esetben esett az eső és a mulatságot nemcsak egy ízben, de több ízben is el kellett halasztani. Ezt a mentőgondolatot alkalmazták ez esetben az eső kiforcirozására és ezért kér­ték fel a Polgári kör vezetőségét, hogy ren­dezzen már nyári mulatságot és bizton re­mélték, hogy ez a nyári mulatság meghozza a várva-várt üdvös esőt. Ez a históriája an­nak, hogy a Polgári kör a mult vasárnap tartotta meg nyári mulatságát, dacára, hogy még két mulatság volt estirendre kitűzve. Nagy csalódás érte azokat, kik ezzel a Polgári kör mulatságával az esőre pressziót akartak gyakorolni. Nem sikerült a csalafin­taság. Nemcsak, hogy nem hozott esőt, de oly remek idő kedvezett a mulatságnak, •— melyre egy polgári köri mulatság rendezősége sem emlékezik. De nemcsak az idő kedvezett, de látogatottság tekintetében is fényes rekor­dot ért el, ami nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi siker tekintetében is páratlanul áll a Polgári kör mulatságos évkönyvének sta­tisztikájában. Szóval a gazdaközönség trükkje nem vált be, de annál jobban bevált nemcsak a Polgári kör mulatsága, hanem a cipészmun­kások mulatsága is, melyet a szomszédos Kaszinó kertihelyiségében tartottak meg. Ele­inte arról volt szó, hogy a szomszédos kerti­mulatságok egymásnak ártalmára lesznek, de akik ezt hitték, azok nagyban csalódtak. A cipészmunkások elmondhatják erről a bálról, hogy reményükben nagyon csalatkoztak. Azt remélték, hogy nem igen fog sikerülni és vég­eredményben azt konstatálták, hogy még vá­rakozásukat messze túlhaladta volt, még az esetben is, ha normális sikerben reményked­tek volna. A harmadik nyári mulatságot a keresz­tény szocialisták rendezték házi kezelésben, jobban mondva saját kertihelyiségükben. Ök sem. panaszkodhatnak siker tekintetében -— sőt kitűnő hangulat uralkodott az egész mu­latság folyamán és ha tekintetbe vesszük, hogy itt még a hajnali órákban is akadt egy­egy elszánt legény, aki nótába eresztette szomorúságát. Talán azt mondhatnánk, hogy leghosszabb lére ez a mulatság lett eresztve. Rendes körülmények között, ha egy estére három mulatságról szólt a heti kró­nika ugy végeredményében azt lehetett kon­statálni, hogy egymás rovására ment az üz­let, de ez alkalommal valóban nem alkal­mazhatom erre vonatkozó jelszavamat, hogy: „Schlag soll die konkurenz betreffen!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az utó­nemzedéket is biztosítja az adósságok tör­lesztésére. AZ hirlik, hogy Pápa városa a jéggyár­ral bekapta egyelőre a legyet. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk mandátumára a múltkori vasár­napi népgyűlés zárlatot kért. Az hirlik, hogy a polgármestert most már kényszerítik a csatornázás kérdését ki­dörzsölni. Az hirlik, hogy a rendőrség részletek­ben lesz államosítva. Az hirlik, hogy a Sportegyletben nincs ugy, amint volt régen. Az hirlik, hogy a Polgári Kör kerti­mulatsága alkalmával kivételesen nem esett az eső. Az hirlik, hogy a Polgári Kör kerti­mulatságán a „szünóra után" nem tartott sokáig. Az hirlik, hogy a cipészek mulatságán sok talp alá valót húztak. Az hirlik, hogy a cipészek mulatsága után sok sarkot kellett megreperálni. Az hirlik, hogy a keresztyény szociá­listák táncmulatságán a jókedv tetőpontra hágott. Az hirlik, hogy a darutollas legények a régi legénységüket siratják. Az hirlik, hogy a libatollas legények nemsokára a dupla hólyagokhoz lesznek beosztva. Así hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok a nyári idény alatt az uri szalma­özvegyeket is befogadták körükbe. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok „hozoin a-ra is mulatnak. Az hirlik, hogy Pápán a potya-hólyagok támogatás hiányában le fognak teljesen törni. Az hirlik, hogy Pápán a patikusok nem antipatikusok. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben sokan jövedéki kihágást követnek el. . Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője két hétre héviz—elni ment. IEEE X ZE3 ZE2 IBE. — Felelős szerkesztőnk Hévizén. Lapunk felelős szerkesztője Pollatsek Frigyes két heti üdülésre Hévíz-fürdőre utazott. — Dr. Antal Géza s a városi al­tisztek ós szolgák. Mint a Városok Lapja legutóbbi számából olvassuk, a városi altisz­tek és szolgák illetményeik rendezése körül kifejtett tevékenységéért számos helyről hála feliratot intéztek dr. Antal Géza országgy. képviselőhöz, kifejezvén ugy iránta, mint a kormány iránt hálájukat, hogy végre sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom