Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-21 / 29. szám

0 \ Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSE K FRIGYE S. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedé seben. Szomorú jelenségek. Városunk képviselőtestületének legutóbb megtartott közgyűlésén lefolyt kinos és ,feltűnő jelenetek hatása alatt állunk amidőn ezen cikk megírására elhatároztuk magunkat. Ha nem a közéi lek rovására menne, ugy szívesen szemet hunynánk és napirendre térnénk ezen kvalifikálbatatlan jelenetek felett, de sajnos, utóbbi időben nagyon is veszélyessé látjuk közállapotainkat ezen kinövések befolyása alatt és igy kötelességszerűig szólalunk fel és intő szavunkkal meggátolni kívánjuk ezen veszedelmes áramlatnak további terjedését. Városunkban ugyanis utóbbi időben az emberi sajátságok egy egészen uj és különös jelensége az u. n. „demagóg stréberek" mind jobban és jobban növekedő s különböző alakjai vergődnek felszínre. Demagógok, stréberek és alakok tűnnek föl a társadalomban és szerepet követeinek. Hát hiszen, ha csak a fiatal törekvők sorából kerülnének ki ezen alakok azok sorából, akik alig az éleibe kilépve,, ambíciótól hajtva reformátori ideákkal megterhelteti eget kérnek, nem volna nagy baj. Ámbátor a régibb idők nem ismerték vagy inkább ha kiismerték a strébereket és a régi időkben az érdemes csizmadia céhbe is csak az jutott be önálló mesternek, aki sok évi segédkezés után remekbe tudott varrni, a legrégibb mesterek kritikáját állták ki. A városi institúciók élére a százak közé és a közérdeket szolgáló testületek vezetőségébe meg éppen a legrégibb polgárok elejét helyezte a közbizalom, akik megelőzőleg tettekkel állották ki az arravalóság, az okosság és a higgadtság tüzpróbáját. Szóvá! a majdra semmit sem adtak. De ma olyan alakokat is látunk tolakodni helyért a fórum körül, akik nagy tudásssal nem dicsekedhetnek, vagyoni exisztencziájuk sincs olyan szilárd alapon, hogy kezességi garanciát nyújthatna, sőt nem ritkán az etikai alap is nagyon ingadozó. De hangos szavakkal frapirozzák a közönségei, a mely eleinte a meglepetéstől nem jut szóhoz, később a jó ízlés tartja vissza ; csak a feltűnt lármás urat nem tartja vissza semmi, mert szerencsésen átkiabálván magát e két kapun, tovább építi vakmerő elszántsággal lefoglalt torritoriumán az öt meg nem illető hajlékot, a melyen lábát megvetve, terrorizálja környezetét. Ezek a demagogok és félmüveitek kellemetlenek, de megjelennek és veszedelmesek, ha szerephez jutnak. Veszedelmesek azért is, mert ott, a hol a helyi közélet lüktetését ez elemek és alakok befolyásolják, nyomukból elmaradhatatlan a burján fajok sokasága. Szóval minden lében kanalak akarnak lenni. Beteg annak a helynek társadalmi élete, ahol ilyen „minden lében kanál" és alakok akarnak dominálni, gyökeret akarnak vetni és uralni akarják a helyzetet. — Mert megdöbbentően gyenge erkölcsi alapot árul el az a tény, ha egyesek és testületek ez alakoktól magukat elszigetelni nem képesek. A „minden lében kanál alakok" magasan hordják a fejüket, igyekeznek minél nagyobbnak látszani, arrogantia, fen héj ázás jellemzi őket s e tulajdonságaikat igen jól tudják felhasználni. Kiaknáznak minden legcsekélyebbnek látszó alkalmat, megragadnak minden eszközt, hogy önzö hiuságukat kielégíthessék. Igazságot, emberszeretetet, méltányosságot színlelnek, csakhogy minden oldalról szép színben tűnjenek fel, népszerűséget hajhásznak, a humaniwm c^ I ÁKCZA Az óra. Sebestyén Kálmán óraember volt. Az agyveleje, az egész szervezete, mintha csupa rugóból, srófból, kerékből állott volna, olyan kimérten mozgott, olyan kimért, pontos és pedáns volt minden cselekvése, gondolata. Az órát, ezt a pompás, okos kis mechanizmust választotta ideálul, az életét is a mutatók szerint osztotta be. Reggel hét óra négy perckor keltette föl a vekker, nyolczkor reggelizett, délután egy óra ötvenötkor ment ebédelni, huszonöt perczet sétált ebéd után és igy tovább. A zsebeiben mindig volt egy tuczat kronométer. Állandóan ellenőrizte őket, hogy egy másodpercznyi differenczia se lehessen köztük s ha valamelyik késett vagy sietett egy perczet, el volt rontva a íiapja. Nagyon szerettem Sebestyén Kálmánt, mert nekem sohasem volt tisztességes órára és mindig róla olvastam le a nap állását. Ha reggel felszaladt a függöny a hálószobája ablakában, tudtam, hogy hét az óra, ha délután, szájában a papirszipkás médiával elsétált az ablak előtt, tudtam, hogy félőt, ha befordult a kávéházba háromnegyedhat. Ilyenkor aztán odaült az asztalomhoz és szabad előadást tartott nekem az órákról. Ezek után. igazán senki sem gondolná az én barátomról, hogy a polgári életben nem órás, nem vasutas, még csak nem is katonatiszt, hanem állatorvos. Pedig az és ha már igy lelepleztem, azt is elmondom róla, hogy nem sokra tartotta a nőket. Egy ideig csak járt utánuk, hagyta magát randevúkra bolonditani, de merthogy szomorúan tapasztalta, hogy pontosságra a egnagyobb türelemmel sem lehet raegtani;ani őket, hogy legjobb esetben sem járnak . jobban, mint egy ötkoronás nikkelóra vagy egy háromkoronás vekker: végképpen elvesztették előtte a hitelüket. Végezett velük. Az utczán nem fordult meg utánuk, beszüntette a muzeumkerti légyottokat, életének hibátlan szerkezetéből kiküszöbölte ezt az utolsó zavaró körülményt is." Igy ment ez körülbelül négy esztendeig, ezért lépett meg különösen, mikor néhány nappal ezelőtt nővel láttam az utczán. Valami francia guvernántféle lehetett, nem is igen szépecske, nem is egész fiatalka, ösztövér, hasonlatos azokhoz a viseltes, vékonydongájú esernyőkhöz, amiket a vendéglőben cserébe kap az ember. A nyakából hosszú, gyöngyös zsinóron óra fityegett az övéig, csontos, ficamodott csuklóján ugyancsak egy óra bőr karkötővel. Ahá, az óraember megtalálta az óraasszonyt. Ez a hegyesorru, kiszáradt nő bizonyára éppen olyan kereken járó, rugóra gondolkozó gépteremtés lesz, mint az én barátom. Eleinte nem kérdezősködtem róla, bár Sebestyén, közlékeny ember létére, nem vette rossz néven az ilyesmit, tegnap azonA FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruka-szabókiisH leliet megrendelni. C\iteUr\ve\eWeti sxa^ás^orma és V\&o\tjoxas \ ^á\ast,\éV. atup\- és sVóXoxsx^x VeWéVtoetv \