Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-14 / 28. szám

XXII. ó-vfolyam. Fébjpsb, 19lí2- j-uLl±-a.s 14. 28. szárd l APAl JNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P 0 L L A T S E K FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A csatornázás kérdése. Mindazon városi képviselők, kik szorgos látogatói a képviselőtestületi közgyűléseknek, igazat fognak adni nekünk abban, hogy nincs azon üdvös intézmény, mely városunk haladását célozná, mindegyikénél a csatornázás kérdésébe ne ütközne és minden ily üdvös intézmény létesitése elodázást nyer mindaddig mig a csatornázás kérdése megoldást nyer. Ez tény, ehhez szó sem férhet s ezen körülmény kényszerit bennünket a csatornázás kérdésének sürgős napirendre való kitűzését. Városunk polgármestere a képviselőtestületi közgyűléseken több izben oly értelmű kifejezést tett, hogy a csa tornázás kérdését még ez év folyamán a képviselőtestület elé viszi. Amidőn a fenti kijelentés egyrészt megnyugvással tölt el bennünket, másrészt reményt nyújt nekünk arra, hogy a csatornázás ügye rövid idő alatt napirendre kerül. Nemcsak Pápa városa, de több város foglalkozik a csatornázás kérdésével, mert ezt közegészségügyük fejlesztése céljából el nem kerülhetik, azonban a megoldástól rendkivül fáznak, mert oly terheket ró a város lakosságára, ami az amugv is agyon préselt lakosságból csak a csatornázás el leni gyűlölet váltja ki, noha annak üd vös hasznáról még a legkorlátoltabb agy is meg van győződve. Minthogy a csatornázás elöl egy város sem térhet ki, mert a város sürü lakosságánál felgyülemlő szeny a talajt, a házat megfertőzteti, a betegségek tömkelegének valóságos melegágyaivá válnak. Már pedig az emberiség legdrágább kincse az egészség, azt megvédeni a vezető köröknek elsőrendű kötelessége. Éppen ezért a csatornázás megoldásánál a legnagyobb körültekintésre van szükség, nevezetesen ugy kell létesíteni, hogy a nagyközönség az eszmét örömmel fogadja s ellenállásra a képviselőtestületben ne találjon. Mi módon gondolja a polgármester e nagy horderejű lépést dűlőre juttatni, — ma még nem tudjuk, — de tudjuk azt, hogy erős kéz és vasmarokra lesz akkor szükség, amikor ezt a nehéz ételt megemésztés végett a képviselőtestületnek feltálalja. Polgármesterünk eddigi sikereit a képviselőtestületben nem vasmarokkal szokta kivívni, hanem inkább a meggyőző érveket szokta alkalmazni és ennek köszönheti a város eddigi haladását és fejlődését. Most azonban az a nézetünk, hogy a csatornázást meggyőző érvekkel nyélbe ütni nem lehet és ha a polgármester célt akar elérni, érvek helyett más eszközöket kell neki alkalmaznia. Távol áll tőlünk, hogy .a most emiitett „más eszközök" a kényszernek bizonyos nemét vélnénk alkalmazandónak. Nem ezt értjük alatta, mert olyan intelligens képviselőtestületet mint a mienk, semmiféle kényszerrel nem lehelne arra birni, hogy meggyőződése ellenére adja le valamely irányban szavazatát. Ezért jelentjük ki, hogy a kény1ÁKCZA OLYAN ÉDES . . . Olyan édes emlékeznem a múltra, Midőn szivem a szerelmet tanulta! Barna lány volt a tanitó-mesterem: Csókra csókot váltogattunk, Cserélgettünk hirtelen. Hej, de volt is egyetértés közöttünk I Zöld reményből koszorúkat kötöttünk. Hanem később, egyik nyári reggelén: Egy urfival odébb állott A tanitó-mesterem! SZÍNI PÉTER. A világtalan, Legelőször az Uxbridge uton láttam egy munkás kávéház előtt, amint hosszú, kopott kabátjában hegedült, világtalan, szo moru, ősz fejét hangszerére hajtva. Egy taxira vártam ós figyelmesen hallgattam játékát. A szive fájdalmas panasza sirt a húrokon s a sokat szenvedett ember érzésével játszott megdöbbentő kifejezéssel. A nyakán lógó táskába csúsztattam adományomat s ő továbbjátszott, mig hálásan mondta: — Köszönöm, barátom, nagyon köszönöm ! Hangja a nagy műveltségű ember benyomását tette rám. Később gyakrabban láttam, beszélgettem vele, megismert a hangomról, de teljesén közömbös feleleteket adott. Pár hétig nem találtam rendes helyén s hogy újra megpillantottam és beszédbe elegyedtem vele : elmondta, hogy beteg volt. Alakja még soványabbnak látszott és köhögött. Megkérdeztem hol lakik és felírtam cimét. Magam sem tudom, miért: tragédiát sejtettem sorsában és érdeklődtem iránta. Mikor sokáig nem láttam újra, kocsit fogadtam és Noting Daliba mentem, hogy fölkeressem. Ütött-kopott, régi, piszkos házban lakott s mikor fölkapaszkodtam a karfanélküli lépcsőn, zsebkendőmet az orromra szorítottam. Ajtaja előtt a botommal kopogtattam* Belülről sürgés forgás hallatszott, mint amikor valaki egy fiókot huz ki és csap vissza hirtelen. Beléptem. Szegényes, nyomorúságos kis lyuk volt az odúja, alig egy-két rozoga bútorral. De a falon művészi vázlat: egy női fej aranyozott rámában. Az öreg nem ismerte meg a hangomat. Hosszú, ősz haja a homlokán levő fekete selyem szemernyőre esett. Mikor elmondtam neki, hogy az aggodalom hozott ide^ abban a hitben, hátha beteg, megint csak nagyon kelletlenül felelt. Rajtam pedig csaknem a bizonyosság erejével vett erőt a hit az ő titokzatosan tragikus életében. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT m k csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeiirulia-sxabókuál lehet megrendelui. 'UxoUvWrtW STatoásJorma és VX&oVgorás \ ^á\así,UV 9a\6&'\ ax^oV és sVó\ovst,acyv VeWéVW \