Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-04-07 / 14. szám
YX-II. ó-yfolyam. Pápa, 1912.. április 7_ 14. Szá»32CL ECözérdeltíi független hetilap. — fóSeyjeJenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- éa papirkereskedésében. Föltámadunk! Húsvétját ünnepli a keresztény világ. Az evangeliumi könyvek szabatosan magyarázzák e nap erkölcs ethikai jelentőségét, mely nem más, minthogy minden gonoszság fölött győzedelmeskedhetik a jó, minden sötétség fölött a világosság. Hengergessenek nehéz sziklakövet az igazságra s őrizzék koporsóját bár a zsarnokság zsoldosai, a kő szétnyílik s az igazság diadalmas, ragyogó, felér fényil szárnyon röppen ki. JEJrej^ől földre vágódnak, világosságtól megvakulnak a sirörző zsoldosok. Ig^ mondja az Evangélium és az apostolok igéje szent, döntbetetlen. Mióta a keresztrefeszitek, sziklasírba zárt Igazság föltámadt, a hosszú évszázadokon át az Evangélium tanítását igazolta minden pillanat. Az Igazság ereje nagy, földöntúli és valamikor bizton föltámad. De mikor? Az Evangélium igy irja : — És harmadnapon föR^mada ! Harmadnapon tehát. Ez a harmadnap, amely már annyiszor eljött és még el fog jönni számtalan sokszor, valameddig csak sirba zárják földön az Igazságot i Minden elnyomott igaz eszmének, minden sziklakővel lezárt igaz ügy nek elérkezik egyszer a föltámadása az a bizonyos harmadnap, amelyen klasszikus alakot ölt az Evangélium gyönyörű parabolája. Vájjon mikor jő el a mi harmadnapunk ? E nemzet, amelyen annyiszor zárták sziklasírba, mikor fog már véglegesen föltámadni? Ki tudná azt megmondani ? Hiszen talán az Igazság fiának sem kellett annyit szenvednie, annyit verejtékeznie a szenvedések olajfás hegyén, mint ennek a hányatott nemzetnek. Hányszor eladták, hányszor ko porsóba zárták ! Megjártuk a koponyák hegyét, amelyen véreink fejei hevertek, éreztük a keresztfeszités kínjait s Mohácsnál, Világosnál sirba zárták. Es élünk. Föltámadunk mindanynyiszor, mert mienk az Igazság. Evangeliumi sors ez. A születésünk jegyzett el a tenger szenvedéseknek, de ugyancsak a születésünknél váltottunk jogot az örökkön-örökké való föltámadásra. Mert nagyszerű születés volt az. Az a csodálatos és óriási lépés, amely a pogány oltárok mellől a magyart az egyedüli fejlődés képes, művelt keresztény világ szentegyházába vezette, volt létünk kezde^, születésünk pillanata. Most, egy elmúlt ezredévnek ködös távlatából nézve szinte káprázatnak tetszik ez a história valóság. Amirfttiogy csakugyan ragyogó káprázat, sejtelmes csoda. Ugyanaz a csoda, amely az Igazság fiának születésénél az egyszerű istálló felett megállította útjában a csillagot, amely a született gyermeket isteni külde tésre rendelte. Ki vitatná azt, hogy Ázsiából jött TÁRCZA. ^ Mária néni. — Te derék leány vagy — mondta Mária néni Elizabeth Bagshawenak. Sokszor azt gondolom, hogy túlságosan is derék erre a mai világra 1 A leány mosolygott és mig a virágtartókba virágokat rakott, a nénjének — aki egy diófa alatt ült kényelmes karosszékben — odaszólt: i — Valamit akar mondani a néni ? Látom rajta. Tessék csak bátran. Mária néni a térdére telt nagy sárga koczkás zsebkendőn nyugtatta kezét ós azt mondta : — Igen, Elizabeth, valami mondani valóm van. Holnap már elmegyek Woodlandsba s azután már nem lenne alkalmam beszélni erről, — Hallgatom, néni. — Miért nem keltek ti egybe Joel Hasiam mal ? Tiz év óta minden héten itt van vagy háromszor, az idő múlik s még minden a régiben. Elizabeth arcza kipirult s így igazán alig látszott húszévesnél Öregebbnek. — Nem tudom, — felelte — én rajtam nem múlik semmi sem. — Azt akarod mondani, hogy ő nem nyilatkozik ? — Igen. — Hát ez nincsen jól. Te már harminc éves vagy s családunkban egyetlen leány se maradt rajtad kivül huszonkét éven felül pártában. Fogadd meg tanácsomat, köss utilaput Joel ui talpára. Mihelyt üres lesz a helye, tizen is jelentkeznek ; te igen csinos, derék leány vagy és éppenséggel nem szegény . . . — Mária néni, nem bírom követni tanácsát. Joel és én úgyszólván együtt nőttünk fel. — De miért nem, kór meg ? — Nem tuclom. Én nem is panaszkodtam e miatt senkinek sem. Csak azt tudom, hogy Joel a föld legderekabb embere. Takarékos, szorgalmas, szerző ember, birtokát maga hozta rendbe ... És nem is tudnám nélküle elképzelni az életemet. Elizabeth hallgatagon tett-vett tovább, Mária néni pedig az ut felé figyelt. Egy jól öltözött, kissé zömök férfi, a szomszéd farm uj tulajdonosa közeledett — Bocsánatot kérek, — szólt a kert kerítésén át — Daffy vagyok és Bagshawe kisasszonyt keresem. Ugy hallottam, elsőrendű Plymouth-tojásokat lehet nála kapni, ezért jöttem. Mária néni szólította Élizabethet és nagy ünnepélyességgel mutatta be őket egymásnak. Mr. Daffy igen jó modorú férfiúnak bizonyult, dicsérte a tájat, a levegőt, aztán helyet foglalt s mig Elizabeth friss sort hozott, rá is gyújtott. Mária néni nem győzte élvezni a pipafüst illatát. Boldogult férje is ugyanilyen dohányt szívott. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT I) m in cs a^' s Fő-utca sz. alatt M, Hl HL JU (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabókuál leltet megrendelni. ^XoUvVeUWexv ST,a\>ás$om& és V\&o\cj<n,ás \ ax^oV és sVó\orsxácj\ Ve\méVW \
