Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-01-07 / 1. szám

IXIIXIXI. évfolyam. _ őanixár 7. 1. SzáíXCL ONY Közérdekű lüggetlen tieiSlap. — MeyjeBenik tnindefi vosárnap. K LŐ FIZETÉSI ARAK : Kgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes száin óra 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 Ii L A T S E K FRIGY E 8. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Évi beszámolónk. — 22 ik évfolyam. — Lapunk jelenlegi számával a 22-ik évfolyamba lépünk ! Minden embernek, minden intézménynek vannak ócsái;lói, k

(riíikusai.. De senkinek sincs annyi bitója, el lenség, mint egy hírlapnak. És ezek a bírálók, még a leghiggadtabbak is, türelmetlenek, elfogultak, igazságtalanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha ellenkező véleményben vannak azzal, amit az újság ir, akkor a szegény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a czikk véletlenül az olvasó anyagi, vagy mis egyéb érdekeit érinti, akkor az írója legalább is máglyára való. Alább nem adják a t. kritikus urak, már t. i. a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, ugy hozzávehetőlegesen leg alább is annyi, mint a mennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy egy lap helyzete az olvasókkal szemben nagyon kényes. A hírlapíró. nagyon jól tudja, hogy örökös Scyilla és Charibdis között „ka Csázik", hogy vagy ezért, vagy más ért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran, nem hírlapíró az, aki irtában csak azt nézi, hogy népszerű legyen, vagy kegyeket hajhász szon. Minden hírlapíró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért küzd, buzdít, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, eszményeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebb, a hírlapíró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ő jót akar, — nem törődik vele. És e félszeg helyzet viszásságait hatványozott mértékben érezzük a vidéken, ahol a közelség, a közvetlen érintkezés egyaránt kisebbiti ugy az olvasót, mint a hírlapírót. Ahol a gyarlóságok jobban szembeötlenek és bántóbbak is. Bizonyos perspektívára van szükség, hogy fesztelenül írhassunk és éppen e perspektíva az oka, hogy a vidéki hírlapíró a centrumban csak nehezen válik be, másrészt azonban bizonyos, hogy a fővárosi hírlapíró sem való a vidékre. Mióía lapunk pályafutását megkezdte, egyetlen törekvése volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az írót, jogosult személyi ambicziót épen ugy, mint az anyagi bc^ ^jjjás követelményeit, mert él bennüi^p. tudat, hogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekeinek vagyunk szószólói, lakosságunknak öntudatosan működő szervei. Soha egy percre nem tévesztet tük szem elől, hogy mi a „Pápa Közlöny* munkásai nem magán emberek vagyunk, akik saját szeren cséjüknek kovácsai, hanem a közélet | férfiai, a közügyek napszámosai és hogy jól dolgoztunk, mutatja munkánk eredménye, mutatja a tény, hogy a „Pápai Közlöny" utat tört magának TÁRCZA. Melyik ? A szürkésfehér reggeli ködben elmosódtak a léghajók apróbb és nagyobb érczpikkelyeinek körvonalai. Néhány beavatott egyén az éj folyamán már a repülőtérre sietett. Automobiljaik tompa kattogással robogtak végig a mező piszkos területén. — Forró kávét kérek, Fran'Cois-apó !Gondolja, hogy ma fölszállaitak ? >• — Meglehet. A szél alig V^om mé' ternyi magasságban,'Róma' irányában lengedez. — Milyen irányban van innen Róma? — Ott az egyenes vonalban, — válaszolta Francois apó, ujjával a láthatár egyik pontjára mutatva. A nap hirtelen eloszlatja a sürii ködfályolt és vérvörös korongja diadalmasan tör magának utat az ég boltozatán. A nagy ünnepély megkezdődik. Vidáman kacagó és élénken vitatkozó fiatal emberek, elegánsan öltözött nők jelennek meg a téren ; imitt-amott egy szorgoskodó, piszkos, bohóchoz hasonlító mechanikus siet át a folyton sűrűsödő csoportokon. — Itt van Müller! — Melyik az? — Az a simára borotvált arcú ember. A másik, kis szőkészakállas meg Bréga, a Müller útitársa. És azplc as. azszonyok ? — A feleségeik I Mert mind a kettő nős. — Aki léghajón Parisból-Rómába akar repülni, annak tulajdonképpen nem is volna Szabad megnősülni! A fényképészek elfoglalják helyüket. Néháijy munkásember kitolja a vitorlás léghajót, mely nemsokára majd csodás re püléssel szeli át, a levegőt. Eközben bővebb értesüléseket szerzek a nőkről. — Az a szürkekalapos nő, a Müller felesége, aki mint láthatja, a mellette álló, fekete bundába burkolt Brégánét bátorítja. Bréga felesége halálsápadt az izgatottságtól. A két asszony most elhallgat. Nem lehet tndni, hogy férjeik vakmerősége szomorúsággal, vagy büszkeséggel tölti-e el lelküket. Könny nem nedvesiti szemeiket, de testük reszket. Elképzelhetem szivük szorongását, mert érzem a saját szivem hangosabb dobogását, mikor érzékeny bucsuzásuknak néma tanuja vagyok. Az asszonyok erőltetett nevetéssel átölelik férjeiket, aztán nyugodtan nyújtják egymás férjének bucsuzásul kezüket. A két egyenlően öltözött léghajós most fölteszi fejére egyforma bőrsisakját, ugy, hogy most már alig lehet őket egymástól Alapíttatott 1864 ben. -A. -viciels: leg'j^égvilD 'D és legnag^ro b b cipo-íizlete. Alapíttatott 1864-ben' Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "Üzle-be m_©-b a postapalotával szemfoem. ójp-üLl-t saját íuázain "ba Ixelyez-bexrx árb. \