Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-02-19 / 8. szám

•yXI. ó-vfolyam. Pápa, 1911. fe"bruár 19. 8. szám. L 0 Y V Közérdekű iüggeflen heitlap — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ARAK: évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A sok nagyfontosságú és általános érdekű ügy között, mely nálunk még rendezésre vár, s amelyekben időközönként lapunk sürgetően hallatja szavát, kétségtelenül egyik legfontosabb minden tekintetben városunk utcáinak rendezés ügye. Érijük a rendezés alatt azt, hogy végre elkészítessék az építési szabályrendelet, a város utcavonalainak jövendő irányát, fekvéséi szigorúan megszabó városi uj térkép. Nem egyszer köveleltük már e munkák mielőbb való keresztülvitelét, az építési szabályrendelet tervezetén évek hosszú sora óta dolgozgatnak s egy-két kivétellel csupa ahhoz mitsem értő emberek s közben ahány ház épül Pápán egy-egy utcában is annyifelé hajlik el annak a tengelye, hogy mindegyik kijebb és kijebb colja évtizedekkel is az utcaszabályozás lehetőségét, ha csak ugy nem képzeljük azt, hogy egykor tabula rasát csinálnak s a leborotvált területen hasogatják majdnem ki az uj utcavonalakat. Olykor-olykor tapasztalunk is némi nekibuzdulást a serkentésre. Hire kél, hogy a szabályrendelet nemsokára újra a közgyűlés elé kerül, sőt tényleg már ott feküdt ez a közigazgatás Lucaszéke a gyülésterem zöld asztalán, de egy vagy más ürüggyel megint visszakerült a bizottsághoz az_ elaborátum, de most várhalunk megint egy jó hosszú ideig, mig végre a sok sürge tésre előhozakodunk ezzel a dologgal a nyilvánosság előtt, mikor aztán az illetékesek megint ugy tesznek, mintha annak érdemében cselekednének, valójában azonban soha nem történik semmi lényeges, jobban mondva húzódik ez a dolog ad graecas calendas, ami sehogy sincs rendén való dolog. Igenis, határozottan állítjuk, hogy most midőn városunk a haladás korszakát éli, sürgősen, kövelelőleg lép fel ezen ügy aktualitása s ezen körülmény szolgáltatott okot is, hogy újra megsürgessük az utcák rendezését, mielőbb való megkezdését, az építési szabályrendelet —- annál inkább, mivel városunk térképe jelenleg készülőben van — haladéktalan elkészítését. De hogyan is halladbat egy város a korral, ha nincs építési szabályrendelete ? Jól tudjuk ugyan, hogy nálunk — eddig legalább — erősen tartotta magát a példabeszéd a mindig későn jövő jó gondolatról és vizpuskáról s hogy az erre illetékes hatóságok rendszerint akkor teszik csak meg az óvintézkedéseket, mikor egy-két nagvobbszabásu momentum megtörténte már kétségbevonhatatlan megállapította, hogy az intézkedésekre szükség van, de erős volt bennük a meggyőződés, hogy a városi közigazgatásunk vezetésében újonnan bekövetkezett változásokkal jobb irányban kell megváltoznia sok minden eddigi félszeg és ferde felfogásnak is, s hogy az uj erőkkel, uj egészségesebb széliéin is fog lábra kapni közigazgatásunk minden ágában. S ezen meggyőződésünkben nem c^ TÁKCZA. -so Dóriké. Estalkonyatkor kis szobácskájában, az amphithalamusban ült Dorike, Charatos szőke leánya és a negyvenhúru epigoneionon kisérve magát, Sappho dalokat énekelt. Szép, karcsú ujjai kecsesen siklottak a húrokon végig és kedvesen csengő hangja teli volt érzéssel, ahogy a „tizedik Múzsának" — igy nevezte Plató a dicső Sapp hót, — izzó dalait zengte. Mintha csak az ő szivének vad érzését tolmácsolta volna. Lesbos hires asszonya, Kleis leánya, mikor az ezerszínű írónőn ülő istennőhöz, a halhatatlan Aphroditéhez, Jupiter csalfa leányához könyörög, hogy ne sújtsa lelkét gyötrelmekkel és bánatokkal. Mert a Dorike szive is tele volt most gyötrelmekkel és bánatokkal. Kérő környékezte a házat. Az apja már említést tett neki róla, mostohaanyja pedig, Leaichis, szinte ellent mondást kizáró hangon adta tudtára, hogy neki okvetlenül Stesichoios feleségévé kell lennie, azé a léha léhütőé, aki egész nap az Agorán kóricáit és az asszonyok tunikája után futkosott. Holott ő már rég a szivébe fogadott egy más ifjút, akit Athena Parthenos templomában ismert meg egy évvel ezelőtt. A daliás, szép, csillagszemű Dilest, annyi verseny dicsőséges győztesét, szűzi leányos álmainak fényben sugárzó "hősét. Szinte zokogott az epigoneion mind a negyven húrja, amint Sappho dalával a saját^lázasan izzó bánatát elzengte: — Jer ide, ha valaha meghallottad szerelemtől vezetett hangomat, s elhagyva atyád hajlékát, leszáll tál befogott szekereden, akkor, midőn szép hattyúk könnyű repüléssel, gyors mozgással vittek téged a fold fekete pontja körül, szárnyaikat kiterjesztve a levegőben . . . — Jöjj ma ismét hozzám, oh istennő ! Szabadíts meg a kegyetlen gondoktól. Mind azt, amit szivem tenni óhajt, t dd meg értem, magad harcolva segítségemre . . . Olyan áhítatosan szólott a fiatal leányka imája, hogy nem is csuda, ha a szerelmes szivek olymposi fővédője az ezerszínű trónon ülő Aphrodité meghallgatta és vigaszt nyújtott szerelemtől pihegő kis szivecsk éjének. A vigaszt egy öreg rabszolganő, a ráncos képű Nossis hozta a kis szőke Dori kének. Még jóformán el sem haltak a dal zokogp hangjai és zengő hulláma még benne ringott az amphitalamus levegője ben, Nossis szinte észrevétlenül surrant be hozzá és óvatosan körültekintve, suttogta neki : — Tőle jövök ! Dorike kis szive szinte megpihegett. Ajakára szó nem jött. Az öreg asszony még közelebb lépett most hozzá ós egy kis tekercset nyújtott át neki : — Dilos küldi. Egy levélke volt. Basilikére írva, amely papirost a rómaiak charta regiának nevez tek. Gondosan össze volt hajtva, hogy idegen szem bele ne tekinthessen. A rabszolganő még hozzátette : — Nem jön rá válasz. Én tehát elsietek. Mert még gyanúba fognak. A triclinarius az imént is olyan különösen nézett reám, mikor a te szobád felé tartottam. — Hát csak menj, Nossis, te jó Nossis, vezéreljenek Himeros és Pothos, ra szerelmi vágynak és epedésnek istenei. És ha Dilost látod, mondd meg neki, hogy bízzon az ő Dorikéjében Aphroditére esküdtem meg neki, hogy lelkem és testem az övé és inkább pusztítson el Ares, semhogy más férfit szeressek. Aztán megölelte Nossist és az ablakhoz sietett, hogy szerelmesének levelét elolvassa. Szólott pedig ez a levél a következő • képpen : Az én forrón szeretett Dorikémnek ezer üdvözlet. Mindenek előtt azt kívánom neked, hogy jó dolgod legyen és hogy boldog légy. Ne ess kétségbe én drága szerelmes kis galambom. Eros megsegít bennüli-