Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-02-05 / 6. szám

szabadban töltik, mig az ipari, gyári munkások egész munkanapjukat zárt helyiségben rójják le. Ez utóbbiak lakásviszonyainak a javítása mellett tehát sokkal több érv hozható fel, mint a mezőgazdasági munkásoké mellett. Ha a kormány pénzügyi erejének nagy igénybevétele miatt nem képes segélyére jönni az iparos és gyári munkásainknak, maguknak a városoknak kell a kezdeményező lépést megtenni. Közegészségi és szociális szempontok teszik ezt kö telességükké. Építtetni kellene tehát a váró soknak munkásházakat, arra alkalmas, egészséges helyen, melyekért a munkások többet ne fizessenek amortizációképen 25—30 évig, mint amennyit most lakbér fejében fizetnek, de anélkül, hogy a lakásuk egészséges és a saját tulajdonuk volna. Ha meggondoljuk, hogy most egy munkáscsalád a lakásáért 140— 160 korona évi lakbért fizet, ugy kétségtelen, hogy ennek megfelelő 5°/o os lökéért 1 szoba, konyha, éléskamarából álló lakást lehet részükre építtetni különösen akkor, amidőn Edison a saját rendszere szerint 4 lakásból álló emeletes házat 2 4 óra alatt 4000 dollárból felépíttet. Mielőtt a városok a munkásházak építésére elhatároznák magukat a kereskedelmi kormánynak válna kötelességevé, hogy Amerikában tanulmányoztassa az Edison rendszerű házakat s amennyiben megfelelnek az egészségügyi s egyébb biztonsági követelményeknek, ugy a vasházakat 1 szobás, 2 szobás és 3 szobás lakásokhoz neki kellene elkészíttetni, hogy azok felhasználásával itthon tömegesen építtetni lehessen. Ha ez az épitési mód Amerikában bevállott, ugy azt hiszem nálunk is be fog válni. Ez esetben a munkások akkora összeget sem lesznek kénytelenek házuk törlesztése fejében fizetui évenként, mint amennyit most házbérbe fizetnek. Ily egészséges, modern lakásra nemcsak az ipnri munkásoknak, — hanem a kisiparosok, kereskedők és a kishivatalnoki osztálynak is szüksége volna, mert a lakbéréért ez idős/érint megfelelő egészséges lar kást nem nyerhet. Éppen ezért kivá natos volna az 1, 2, 3 szobából álló lakházak vasvázáját is megszerezni. A tömeges építkezésekkel a városok egészségügyi viszonyai is javulnának s oly élet pezsdülne meg bennük, mely minden vonalon érez tetné üdvös hatását. Már pedig arra kell törekedni minden városnak, hogy lakosai egész sége minél kifogástalanabb legyen; ennek pedig előfeltétele az egészséges lakás. Mert mit ér az, ha a va gyonosabbak modern lakásokban lakhatnak is, őket sem menti meg az egészségtelen lakásokból öldöklő útjára kiáradó epidemia. Maguk a városok mit sem kockáztatnának a vállalkozásnál, mert az épitési költség az épületeken jelzálogilag biztosíttatnék, a munkás pedig a lakbér fizetése helyet azt könnyű szerrel törleszthetné. Karoljuk fel az eszmét, hogy közegészségügyünk fejlesztése mellett erőteljes ipari és gyári munkásokat nevelhessünk őket a kivándorlástól visszatarthassuk s az elsatnyulástól megmenthessük. Dr. Koritschoner Lipót 1851—1911. Mély fájdalmas és igaz részvétet keltett országszerte a legszélesebb körökben az a megdöbbentő hír, hogy dr. Koritschoner Lipót örökre elszenderült, de Pápa város polgárságát különösen sújtotta leverőleg a a halálhír, mivel benne legjobbjaink egyike hunyt el. — Valamennyien, akik ismerték, megegyeznek abban, hogy a társadalomra nézve, nagy, pótolhatlan veszteség az ő elhunyta. Évek hosszú során át vezérszerepe volt a városban, nemcsak tekintélyének súlyánál, mindinkább a szeretet mindenható erejénél fogva. Dr. Koritschoner Lipótot a tüntetési viszketeg soha sem bántotta, de azért a közügy, Pápa városának és felekezetének közügyéért igazán élt, lángolt, Pápa városa szellemi fejlődéséért küzdött, nem — felelte Bili udvariasan. Egy ur azt mondta, hogy Night riding Ned itt fog bennünket megtámadni. Azért jött Newburyból, hogy bennünket figyelmeztessen ; a lovát is holtra hajszolta. — Ur? Micsoda ur? — Itt mellettem. No? Elment? Még mielőtt ezt mondta, az idegen észrevétlenül lesiklott az ülésről és mint a nyal, tünt el a fák árnyékában. — Maga átkozott bolond, — ordított a rendőrtiszt — hiszen ez Ned, maga Ned volt! Ridingíől kezdve hajszoljuk. Megtaláltuk a felfordult lovát is K sarkon. — Hó I Állj ! Megállj, mert lövök ! — kiáltott. De Night riding Ned sehol nem volt már látható. Valahol az egyik fa védelmé ben egy álarcos ember várta lóháton, mig egy másik lovat kan táránál fogva tartott. A rabló felpattant a készen tartott lóra, elhelyezkedett a nyeregben és egy vidám „Jó éjszakát Jack!" felkiáltással elvágtatott, a holdvilág fénye mellett. Valóságos sortűz fütyült a háta mögött, de ő fürge lovával már tul volt a domb gerincén, mielőtt a zsandárok összeszedték magukat, hogy kövessék. Azután folytatták a hajszát és az elképedt utasokat a kocsival a mély uton hagyták. A domb taraján tul simán szaladt az ut és Ned galoppban haladt tovább. Kinyi totta a pisztolytokot és egy pálinkásüveget vett ki belőle, aztán a töltött pisztolyát. Az üldözők lovainak dobogása mindig tompább és mindig gyengébb lett, végre egészen el is halt. Ned azt hitte, most már olyan nagy előnyt nyert fölöttük, hogy lul van a veszedelmen. Lovát lassúbb lépésre fogta. Az ut egy erős domb alján vezetett, amit vastagon borított a hó. Nem volt könnyű dolog magát keresztül szántani rajta. A ló lépte mindig lassúbb lett, hiába nógatta. Majdnem aíszügyéig gázolt a hóban és éppen ugy, mint a másik, ez is nehezen kezdett lihegni. A zsandárok az alatt a domb baloldalán előre törtettek és vad hajsza kezdődött. Az üldözők torony iránt vágtattak keresztül az erdős dombon s igy hasonlíthatatlanul nagy előnyt nyertek. — Előre ! Előre ! — kiáltott Ned és megsarkantyúzta lovát. Az egyik tiszt lova megbotlott és ropogva, recsegve hempergett lefelé. Lovasa fejjel gurult utána. De a többiek minden percben közelebb értek, alakjuk minden percben láthatóbb lett. Ned kihúzta pisztolyát a nyeregből. A lova egészen kinyújtózkodott, feje előre, hosszú farka csak ugy lengett utána. Az ut jobb lett és Ned ki akarta használni. Ugy nyargalt, mint a villám. Ez alatt a zsandárok is az útra tértek, mögötte vagy száz méternyire. Ned a lova nyakára hajolt, a zsandárok újra tüzelni kezdtek. A golyók csak ugy íöpködtek a bandita feje körül. Egyik a kalapját lukasztotta át, a másik a kantárszárát érte. És ami mindenekfelett a legrosszabb, lova lankadni kezdett. Csak csikó volt és a nehéz suly megtörte izmait. Üldözői lépésről lépésre tért nyertek. Egy éles sarok körül megsarkantyúzta Ned a csikót, aztán hirtelen kiugrott a nyeregből. — Nesze, lovacskám — és a pisztolyokból kivette a pálinkásüveget, tartalmát pedig a ló szájába öntötte. A pálinka hatása mára következő pillanatban jelentkezett; alig maradt ideje az üveget eltenni s újra nyeregbe ülni, a csikó máris mint a szélvész rohant tova. A zsandárokat még nem lehetett megpillantani a láthatáron, noha lovaik dobogását tisztán hallotta. Igy száguldtak tovább, mígnem egy kis hídhoz értek, amely egy befagyott patak felett vezetett. Ned odairányitotta a csikót, a patak partján aztán lekúszott a nyeregből a jégre s megsimogatva lova nyakát, tovább küldte. Azután a bokrok árnyékában a parton tartott és gyorsan fölfelé igyekezett. + Egy pár mértfölddel odébb a zsandárok a patkónyomot követve, egy lovas nélküli lovat értek utói, amely éppen az utolsó kimerüléssel küzdött. Visszasiettek az uton, de a sima jég nem mutatott semmi nyomot. Night riding Ned eltűnt. * " Az ellenkező irányban, a patak mentén egy sötét alak rohant a jégen az öreg malom felé, ahol meleg világosság fénylett barátságosan az ablakból. Kinyitotta az ajtót és födetlen fővel, kuszált hajjal lépett be. Egy kis leány szaladt feléje és^örömteljesen sikongta : — Apuskám ! Drága apuskára 1 És egy asszony, barna, mosolygószemü, házias, fiatal, fonta nyaka körül a karjait és a megkönnyebbülés hálás zokogásával tört ki : — Mondtam, hogy hazajövök karácsony estére. Ugy e, hogy hazajöttem Margót, édes? Melegen, gyöngéden csengett a hangja.