Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-12-31 / 53. szám

huszonötödik évfordulóját és ennek keretében Mészáros Károly városi polgármester iparhatósági biztosi tisztségének ncgyedszá zados jubileumát. A diszgyülésen Böhm Samu ipartestületi ügyvezető elnökölt, aki a gyűlés okát és czélját ismertetvén, vázolta a testület negyedszázados történetét, kiemelte ennek fontosabb mozzanatait, különösen a Hajnóchj Béla lemondott testületi elnök nevéhez és működéséhez fűződő alkotásokat és sikere ket és üdvözölvén a teljes számban megjelent testületi tagokat, a diszgyülést megnyitottnak nyilvánította. Egyben indítványozta, hogy Edelényi Tüssabó József vezetése alatt, Horváth József, Legény Ferenc, Pethö József, Ádám János, Stein Vilmos és Trauner Lipót testületi tagokból kijelölt küldöttség az ipar hatósági biztost, a gyűlésbe való megjelenésre hívja meg. A küldöttség kíséretében Mészáros Károly megjelenvén, riadó éljenzéssel fogadtatott, akihez Böhm Samu elnöklő a következő lendületes és hatásos üdvözlő beszédet intézte : Nagyságos Polgármester Ur! A pápai Ipartestület folyó évi március hó 26-ik napján tartott közgyűlése megemlékezett a testület fennállásának negyedszázados évfordulójáról és Nagyságod iparhatósági biztosi működésének 25 éves múltjáról és egyhangúlag elhatározta, miszerint Nagy Ságodat ez alkalomból tiszteletteljesen üdvözli. Tisztelettel kérjük, fogadja szívesen testületünk ezen őszinte gratulációját és legyen arról meggyőződve, hogy testületünk Nagyságod iránt, mint eddig, ugy ezentúl is őszinte nagyrabecsüléssel, ragaszkodással és tisztelettel fog viseltetni. Adja a magyarok Istene, hogy Nagyságod, aki sokoldalú elfoglaltságai közepette mindig tudott időt szakítani magának abban az elmúlt negyedszázadban, hogy szerény testületünket jóindulata minden jelével elhalmozza, amely jóindulatu érdeklődés sohasem csökkent, még akkor sem, midőn a magas királyi kitüntetés folytán messze kiemelkedett közülünk, ipartestületünk működését az uj negyedszázadban is ellenőrizhesse, támogathassa és céljait, ugy mint eddig jóindulatával és értékes szolgáltaival előmozdíthassa. Nincs forróbb óhajtásunk, mint az, hogy Nagyságod 50 éves biztosi ünnepélyét is egészségben és boldogságban megtarthassuk, Nagyságos Biztos Ur I Kénytelen vagyok kimondani, hogy testületünk minősíthetetlen indolenciában leledzik ; nincs benne magasabb felemelkedés, nincs megtisztult nemes fellángolás és lelkesedés, nincs közhangulat és nincs elevenítő buzgalom. Ez egy kóros állapot és előidézte ezt részben az ország kormányainak és törvényhozásának a kisiparosok iránt tanúsított mostohasága és részben azt a széthúzás és meghasonlás, amely testületünk kebelében észlelhető. Ezen állapotnak csak rendithetetlen akarattal vethetünk véget. Ha képesek leszünk tevékenységünkkel és törekvéseink kel erkölcsi hatást ébreszteni, akkor az ellenünk táplált balvélemény is ködként fog eloszolni. A jövő leményébe vetett biztos meggyőződéssel állithatom, hogy ha a mi rajtunk álló két tényezőn, az összetartozandóság érzetének komoly tudatán, tudniillik az együttérzésen és közös erős akaraton kivül Nagyságod eléggé meg nem becsülhető további lelkes támogatása is csatlakozik és példaadó munkásságával bennünket tettekre ragad, ugy iparkodásunk nem fog letűnni, eszméink és céljaink diadalt aratnak. A mai jubiláris ünnepély alkalmából külsőleg is felismerhető maradandó emlékről kivánt testületünk gondoskodni, ezen célból ezt az Ipart ábrázoló szobrot ajánljuk fel Nagyságodnak emlékül, fogadja Nagyságod oly szívesen, mint amilyen szívesen és örömmel adjuk és ha erre a szoborra tekint, ugy gondoljon Ipartestületünknek és minden I egyes tagjának hálájára, rendithetetlen rokonszenvére és tiszteletére. Midőn még arra kérjük Nagyságodat, hogy eddig tapasztalt bölcs tapintattal ve zessen bennünket ezután is a haladás utján, szivünk egész melegével és lelkünkből ki vánjuk, hogy éljen sokáig városunk javára és a pápai Ipartestület örömére. Szívből fakadt éljenzés kisérte a beszédet, amelyre Mészáros Károly válaszolt. Ennek során hálás köszönetét fejezte ki azért a megtiszteltetésért, amelyben az emléktárgy átnyújtása által őt részesítették, megköszönte a testület érzelmeinek és kívánságainak szeretetteljes tolmácsolását, kijelentven, hogy valamint eddig is a tiszteletnek, őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak erős szálai és kapcsai kötötték őt a testülethez. ezután is, bárniikép megváltozandó viszonyok közt is megtartja a testület és annak minden tagja iránti legszívesebb jóakaratát. Bensőséggel és idealismussal magáévá teszi a testületnek, mint közérdekű intézménynek törekvéseit és lelkes támogatója akar maradni annak a nagy erős és megfeszítő munkásságának, amellyel iparos barátai, a kisipar érdekeinek érvényesüléséért életharczot vívnak. Amidőn még kijelenti, hogy nem az ő érdemeinek tulajdonítja azt a megtiszteltetést, amellyel kitüntették, mert ezt ő ugy fogadja és fogja fel, mint a munka iránti elismerést, a munka emberei részéről. A legnagyobb bensőséggel, barátsággal és szeretettel élteti a munka em i béreit 1 Az elnöklő záróbeszéde után, az ünnepély véget ért. !< ARCZOLA T Ét m al b In é bx-ól. Végeztünk a karácsonyi ünnepekkel 1 Mint előre jeleztem a krisztkindli ez idén gyengén fog ereszteni és előrelátásomban ! nem is csalatkoztam, Eltekintve néhány küI löhleges esettől, a családok túlnyomó, réI szénéi meg volt az ünnepi hangulat, amenynyiben a karácsonyfa fel lett állítva, de l annál gyengébben voltak a krisztkindlik ki! állítva. Szóval igen igen gyengén állottunk : krisztkindlik dolgában. Voltak egyes szokott helyeken karácsonyfa ünnepélyek, melyek igen megható jelenetekre adtak alkalmat, de legmeghatóbb volt azon ünnepély, melyet huszárezredünk tisztikara rendezett a lej génység részére. Az ünnepély a kaszárnya fedett lo! vardájában folyt le. A tágas lovardahelyiség j kellő közepén volt a karácsonyfa felállítva. I Az impozáns magasságba nyúló karácsonyfa ' telve volt csecse becsékkel és a szokásos karácsonyi diszletezéssel. Midőn a fát teljes fénnyel kivilágították a lovarda mesés fényben úszott és ezen fény keretében vonultak I be az egyes századok szolgálattevő altisztjeik | élén a lovardába, ahol már a tisztikar szá] mos tagja sőt egyes tisztek családjaikkal is | megjelentek. A szokásos katonai tisztelgések és jelentések után a rangban legmagasabb tiszt az ünnepély jelentőségét kiemelve, szép beszéd kíséretében buzdította a legénységet | testvéri szeretetre és hazafiságra, melynek bevégzése után minden század legénysége j csinos ajándéktárgyakat kapva, eltekintve a karácsonyfán levő holmiktól, melyek szinte j századonként szétosztásra kerültek. A ki j osztás után minden egyes század legényságe a saját legénységi szobájába vonult. | És most kezdődött azután a valódi j öröm a legénység részére. Minden század legénységi szobában bankettszerüleg asztalok voltak terítve és minden teríték mellett a tegény neve, hogy tudja, hová kell kerülnie. Mesés egy látványosság! Minden legény előtt egy fél liter bor, karácsonyi kalács, mákos kifli, két darab szivar és menüként egy nagy tányér borjupörkölt krumlisterccel. Aki ezt a legénységi szobajelenetet nem látta, személyesen, az nem is tudja elképzelni, hogy mi az öröm és mi az élvezet? Eltekintve ettől az esti ünneptől, még a két karácsonyi napon is kijutott bőven extra dolgokból a legénységnek. Mindkét napon délben pecsenyés és boros külön extra menázsi és nagyrészt megkapta a legeny^ég az „über die zeit"-ot. Még csak azt kellene felemlítenem, hogy ki rendezte szűkebb határok között ezen ünnepélyeket, de nevet k. t. folytán nem nem említek, annyit azonban jelzek arra, hogy méltó minden huszár hálájára. így ünneplik nálunk a kaszárnyában karácsony előestéjét. Karácsony első estélyen mulatságunk is volt, melyet a vízen dolgozó molnársegédek rendeztek a Jókai kör volt helyiségében, jelenleg a Schwartz féle sörödé tánctermében. A vízen dolgozó molnársegédek mulatságát majdnem a viz mosta el, mert folyton esett az eső, de azért az a társaság, mely megjelent és köztünk legyen mondva elég szép számban voltak, igen jól mulattak hajnali 5 óráig. Jelenleg a Szilveszter estélyekre készülünk, még pedig az előjelek után Ítélve, sok, de nagyon sok helyen. Ezekről a hivatalos és nem hivatalos estélyekről legközelebb számolok be, addig pedig a kedves olvasóközönségemnek nem marad más hátra, mint: „Boldog újévet kívánok!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának az idei államsegély ujabb terheket akaszt a nyakába. Az hirlik, hogy Pápa városa nem kifelé, hanem befelé halad. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnknek szabadidejét mások foglalják le. Az hirlik. hogy a polgármesternek a csatornázás kérdésében még sok rágni valója lesz. Az hirlik, hogy a rendőröknek az államsegélyből még fütyülőre sem jut. Az hirlik, hogy a vízen dolgozó molnársegédek mulatságát részben az esővíz mosta el. Az hirlik, hogy a vízen dolgozó molnársegédek mulatságáról a mesterek a vízen maradtak. Az hirlik, hogy a huszárlegénység karácsonyfaünnepélyén a karácsonyfát kivételesen nem rohammal támadták meg. az hirlik, hogy az éjféli miséről sokan siettek haza diózni. Az hirlik, hogy az éjféli mise után sokan meggondolták magukat. Az hirlik, hogy a darutollas legények kijelentették, hogy újév után más nótát fújnak. Az hirlik. hogy a libatollas legények újév után a „Jaj nadrágom" társaság mintájára fognak szervezkedni. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok gyengén eresztenek. Az hirlik, hogy Pápán az uri holyagok Szilveszter-estélyt rendeznek. Az hirlik, hogy Pápán libamájjal csak kivételes esetekben lehet házalni. Az hirlik, hogy az Erzsébet ligetben újév után az érintkezés meg lesz nehezítve. Az hirlik, hogy a vasúti vendéglőben a családias jellegű mulatságokat gramofon mellett rendezik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője nem Szilveszter-estélyét, hanem az újév hajnalát ünnepli meg. II 1E E IEC. Boldog újévet kívánunk lapunk t. előfizetőinek és olvasóközönségének.