Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-12-24 / 52. szám

ZSIXII. é-vfolya-m ­IPárpa, 1911. decem'ber 24=. 52. szám ONY Biözérdekü 't ügyetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos ós kiadó : POLLATSKK FRIGY E 8. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Karácsony ünnepén. Karácsony ünnepét üli holnap a keresztyén világ ; azon eszme születé­sének emlékünnepét, mely uj irányt adott az emberi gondolkodásnak, uj tápot az emberi érzésnek, mely az ó világ romjain uj világot teremtett. A világ teremtésének nagy müvét az >ember alkotása fejezte be, ki az embereket egy atya fiaivá, egy testve rekké, ki lerombolta az évezredek emelte válaszfalakat, melyek embert embertől, gyermeket, férfiakat egymástól elválasz­tottak ; ki a legnagyobb eszmét tette az emberi elme és szív központjává: a szeretet. Ünnep van. A gyárak zakatoló gé­pei megállanak ; műhelyek ajtajai zár­vák; még a szellemi munkások is le­teszik egy kis pihenőre a tollúkat; a gazdagok palotáiban ép ugy, mint a szegények kunyhóiban kigyullad a sze­retet világa; a templomok megtelnek hívőkkel, sziveik telve ünnepi hangu­lattal s áhítattal éneklik az angyali igé­ket : „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú em bereknek ! w Dicsőség és békéről zeng az ének ; de csak az ajkakon. A szivekből — sajnos — igen gyakran hiányzik. „Di­csőség Istennek !" Üres szavak, melyek érintetlenül hagyják az emberek nagy sokaságának szivét; mintha nem is ugyanazon örök és hatalmas Isten élne és uralkodnék már fölöttünk, mint a jámbor betlehemi pásztorok idejében ! S hogy állunk a békével ? Ez is csak frázis. A béke a szivböl hiányzik ; tet teink az ellenkezőt bizonyítják. — Hát a társadalmi élet milyen ? Szépen meg­tartjuk az illemszabályokat, bókolunk egymásnak szemébe és egymástól el­fordulva sárba tiporjuk embertársunk becsületét, hibáit fokozzuk, érdemeit kicsinyítjük. A társadalmi életben min­denütt bizonyos szellemi forrongás, sajátságos elégedetlenség, a békét meg­bénító torzsalkodás észlelhető. Ki tehet róla, hogy a világ a leg­magasztosabb tanítást is rosszul érti meg? Hogy a szeretet eszméjének szol­gálatába lépve gyűlölséget áraszt ? Hogy a földi érdek megvakítja s messze so dórja az eszmélytöl ? Sajnálattal kisérik az ily viszásságot azok, kik Krisztus szellemétől áthatva más fogalommal bírnak a felebaráti szeretetről. Nagy eltévedés akként bizonyítani a megváltónak köztünk létét, hogy e bizonyítással elő álljon az ö eljövetele előtti idők sötét képe, mely időkből kihangzott a panasz, hogy még nincsen itt . . . Elitéljük, mert el kell ítélnünk és kárhoztatjuk az egymás üldözésére és háborgatására irányuló minden igye­kezetet. Nem igazán vallásos az, ki másokkal szemben türelmetlen és ellen­séges indulatu. A vallásosság erények­kel ékesíti az embert: a gyűlölség pe­dig nincs ezek sorában. A keresztyénnek ép ugy, mint másnak szüksége van arra, hogy igazán vallásos legyen, saját egyházához hü lévén, nem fogja elitélni hasonló hű­ségéért más felebarátját. Ha megköve­I ARCZA. A tűzoltó, A szerkocsi baloldalán egykedvűen ült Domokos Balázs, a csővezető mester. Hos­szan nézett maga elé, mint aki valami nagy dolgot forgat a fejében. Mert nemcsak arra gondolt, hogy- ma nagy munka lesz a négy­emeletes házon, melynek füstje nagyhara­gosan és szürkésfehéren már ott terpeszke­dett az égen, hanem egyébre is, még pedig olyasmire, ami - rtíegsápífsztja az arcot, meg­feketiti a tekintetet - és megtölti a szivet bánattal és kínnal.. ; . ; • A lovak lábai alatt szikrázott a flaszter. A vészkürt riadtan harsogott'a kilenczedik kerület felé',' honnan va tüzet jelezték. Az utca kettényilt. A 3ép egyre növekvő gyor­sasággal rohant tova. A forgalom megsza­kadt, amerre elment. Ezer szem tapadt a sisakos legényekre, kik a szerkocsiról komor büszkeséggel nézegettek szanaszerte: ime, mi vagyunk azok, kiket csak akkor láttok, amikor baj van. — Tra ta ta ta . .. Tüz van ! Suhanva maradoztak el az utczák. A szerkocsi kifutott a nagykörútra. Domokos Balázs pedig arra gondolt, hogy vájjon mit csinál most odahaza az asszony ? — Tra-ta ta ta . . . Tüz van ! Néptömeg rohant a járdákon. Már lát szőtt az égő palota. Lángjai az eget ver­desték, de Domokos Balázs semmivel sem törődött. Még a fogait is összeszorította, ugy bámult magá elé, mert nagyobb tüzet érzett a lelkén, mint aminő tűzvész tombolt azon a négyemeletes házon 1 — Tra-ta ta ta ... Tüz van ! Tüz van a palotán. Tüz van a lelkén. Tüz van otthon is, kicsi hajlékában. Ott az emberi munka és törekvés gyümölcse lángol, itt a fájdalom a szivén, amott pedig a bu dai hegyek tövében, az ő kicsi hajlékában, most a szerelem lángja csillog az asszony szemében. íMert olyan bizonyos, mint az, hogy ég az a palota, vagy Isten van az égben, hogy most nála van régi kedvese, leánykori ismerőse, a fényes gavallér ! A szerkocsi megállott. És föltekintett Domokos Balázs az égő palotára, melynek falait mohón nyaldosták a lángok. Vak lárma ölelte körül. Megrázkódott, a belső izgalom megmerevedett az arczán. Ég a palota. A kötelesség az első. Néhány pillanat múlva már a csövet fogta. A rendőrség kordont vont s a kordonon belül munkához láttak a sisakos legények. A diadalmas vízsugár felröppent az égő fa­lakra és nyomában a magasba vágódott a hatalmas létra. A zaj egy pillanatra elhalt, csak a lángok sziszegtek, csak a vízsugár dörgött tompán, amint a falakra csapódott, hogy utat csináljon a bajtársaknak, kik a tolólétráu az őrjöngő tűzvészre rohantak. STEINBERGER M. UTÓDA BENEDEK OSZKÁR Pápa, Fő-utcza 13. — ÓRÁK, ÉKSZEREK, EZÜSTNEMÜEK, — CHINA-EZÜST DÍSZTÁRGYAK kizárólag finomabb minőségben gyári árakon kaphatók. — NAGY SZEMÜVEG RAKTÁR!

Next

/
Oldalképek
Tartalom