Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-01-29 / 5. szám

XXI. évfolyam. IPórpEL, 1911. j azCLTxá/itr 29. 5. szám. 0 \ 1 Közérdekű t ücggetlegi hetilap- — Siegjjeienik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Mell Városaink nehezen hódolnak be azon külföldön igen. elterjedt állategészségügyi intézménynek, melyet termochémiai telep néven ismerünk. A dolog újszerűségén kívül része van ebben annak,,..hogy az ily telepek berendezése -külföldi mintára aránylag nagy • befektetést •>/ igényel és annak, hogy. hazánkban a már létesített telepek nem feleltek meg teljesen a kitűzött célnak. Elég e tekintetben a főváros telepére utalni, amely a nagy, negyedmilliós befektetés ellenére sem képes feladatát teljesíteni, ugy hogy a főváros a terinochémiai telep mellett kénytelen a gyepmesteri telepei, fenntartani és a hullák nagyrészét elásni. Utalhatunk továbbá a makói példára, ahol a város a létesített digestor teleppel nincs megelégedve és 'ellene számos kifogást emel. Szembeötlő dolog, hogy mig az inkább ipari jellegű külföldön az ilyen termochemiai telepek egyre terjednek, addig az agrárius Magyarországon, a hol pedig intenzivebb az állattenyésztés és igy sok az állati hulla, nehezen terjednek az ily telepek. A makói esetben pl. a mely sok várost visszatartott a digestor telep létesítésétől, tisztán az a hiba, hogy a telep kezelése nem hozzáértőre, hanem a régi cigánygyepmesterre bízatott, már pedig ily kezelés mellett a telep nemcsak hogy a megfelelő gazdasági előnyöket nem hozta meg, hanem ugy köztisztasági, mint közegészségügyi szempontból számos jogos felszólalásra és panaszra adott okot. Makó város ujabban a telep kezelését a Digestor r. t.-ra bizta és a vállalkozó kötelezte magát nemcsak a telep köz- és állategészségügyi szempontból való megfelelő kezelésére, hanem arra is, hogy a város és a gazdaközönség anyagi érdekeit is megfelelő módon kielégíti a teleppel szemben. E tényből magából nyilvánvaló, hogy a makói telep hibái legnagyobbrészt a kezelés helytelenségéből származtak. Alkalmunk volt nemrégiben a budapesti digestor telepet megtekinteni és láttuk, hogy a lényegében egyszerű berendezés a behelyezett állati hullákból kétféle terméket produkál. A telepen termelt s hordókba rakott technikai zsiradék állandóan kelendő áru, a melynek elég magas piaci ára mm-ként 60—80 kor. között változik. Az előállított huspor főleg külföldi vevőkre talál és értéke mm.-ként 10—16 kor. Ezekből az adatokból látszik, hogy az állati hullák termochémiai feldolgozása nemcsak az állategészségügyre hasznos, hanem helyes kezelés mellett különösen olyan városokban, melyek nagy állattenyésztő körzettel birnak, vállalkozásnak is számbavehetö. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy az ily telepek létesítése leveszi a városokról a gyepmesteri telepek fenntartási költségeit is — mert hiszen az ily telepek az összes állategészségügyi feladatokat teljesitik — csakis az intézmény újszerűségének tudhatjuk be városaink idegenkedését. I ÁK CZA Az álom vege, Viharthozó, korai hóval fenyegető novemberi éjszaka lepte meg az erdő közepén a cirkáló csendőr-járőrt. A kézilámpa gyönge fénye alig pár lépésnyire táncolt előre a fölfelé törő szük ösvényen. Az őrmester — aradmegyei oláh fia lévén — felváltva magyarul és oláhul káromkodott, amint megbotlott valamelyik leálló gyökérben, vagy arcába 'csapott,, a száraz ág. — Hangját elnyelte a .széltől,.rázott . fasuclarak recségó.

: zügása, ipigíá csak áikkoi'- ..hagyott fel á különböző szentéknek, tarka giédiba való szedésével, rajkor, egy raoíiás sziklalöm'egen ..ütődött .meg. l'ám.pásán.ak fénye. Lesz;'Hi.ár éjjeli, szállja,' .elérték a Géczy

:.várromjaiC,''- . Megvárta hátrább jövő társát s óvatosan kúsztak előre a kövek között, keresve az épen maradt pincébe levezető lépcsőt, A fény elől nagy, kövér baglyok rebbentek föl ijedt huhogással s össze vissza szárnyaló denevérektől kellett elhóditaniok a tágas, boltozatos pinceüregeket. Rendes, szinte tisztán tartott helyiség volt. Az erdőőrök gondozták, akiket gyakran szorított ide a hirtelen kerekedő vihar. Egyik sarokban frissen hordott széna kínálkozott pompás fekhelyül. A. pince elején felhalmozott száraz galvcsomónak csak éppen alá kellett gyújtani. — Csakhamar lobogó tüznyelvek fantasztikus árnya táncolt a hideg fénnyel csillogó kőfalon. A csendőrök a tüz köré telepedtek. A szalonna a hegyes nyárson kellemes sistergéssel pirult ; az őrmester nagy szakértelemmel s odaadó gonddal forgatta. A másik csendőr, a kétcsillagos, nem sokat törődött a szalonnapiritással. Szép, barna fiu volt, piros, gyermekded arccal. Mozdulatlanul tartotta a nyársat a tüz fölött. Nagy, fekete szeme nyugtalanul követte a lángok; izgalmas árnyjátékát a kőkockás falon. Észre sem vette, hogy a vacsorája nagy füstöléssel a tűzbe fordult az alattomosan kiégett nyársról. Az őrmester rárivalt, de már késő volt. —. Hallja,.-Nyiri, ha szolgálatban van és szalonnát süt, a szalonnasütésre gondoljon s ne a kislétai virágszálakra. Mert ha a szalonnája odaég, éhesen marad. Ha pedig éhes, nem végezhet pontos szolgálatot. Hogy a szolgálat hátrányt ne szenvedjen, most az egyszer megosztom magával az enyimet. Dorgáló, kioktató beszédével igen meg volt elégedve az őrmester ur. Szép, I rózsásra sült szalonnadarabját kettévágta s egyik felét rákén.yszeritette a fiúra. Szóti lanul ettek s nagyokat hu/iak a tüzes, me i legitő pulkával telt butykosból. Megtörülték a bicskát és cigarettát sodortak. Az őrmester valami tréfás dalt dúdolgatott a betegen is felkelő és urának vacsorát főző menyecskéről. A kis káplár derülten, mindjobban fölragyogó szemmel hallgatta, a dal végén csöndesen megszólalt: — Őrmester urnák alásan jelentem, kevés kis-napig maradok a csendőrségnél. — Csak nem bolondult meg ? — kérdezte őszinte meggyőződéssel az őrmester. Nyíri buzgón piszkálta a tüzei és sűrűn köhécselt, mint aki nyilatkozatra készül. Arcán valami ártatlan, gyerekesen ravasz öröm árulta el, hogy számit szavainak meglepő hatására. — Bocsásson meg az őrmester ur, de kutyának való az ilyen szolgálat s nem urnák — kezdte szinte kumikusan ágáló hangon. — Én pedig ur leszek. Tekintetes irnok ur a telekkönyvnél. Ha előbb nem, ujesztendőre egész bizonyosan. így igérte Juliskának a keresztapja, aki nagy ur, méltóságos ur Budapesten. — Hát akkor mi a ragyogó istennyila ütött téged közénk kutyáskodni ? — méltatlankodott az őrmester. — A méltóságos ur akarta, ő pedig csak tudja, mit tesz, — büszkélkedett a : legény. — Azt mondta, hogy innen könynyebben megy a kinevezés. Meg nem is ülök otthon az özvegy anyám nyakán. Aztán meg nem is hozom hírbe a kis Juliskát. Az őrmester széles mosolyt rejtegetve