Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-11-05 / 45. szám

szenvezett, melyet a színtársulat teljes mér tékben kiérdemelt. A sziniévad anyagi ered ményét illetőleg ha nem is volt oly nagyon kedvező, de azt hisszük, hogy az igazgató, tekintettel arra, hogy milyen nehézségekbe ütközött a műsor összeállítása, — amennyiben uj darabok nem állottak rendelkezésére, — ugyszinte más egyébb körülmények közbenjötte, a szezon eredményével meg lehe tett elégedve. A színtársulat jövő tavasszal újra visszatér körünkbe és igy azzal bucsuzunk el tőlük, hogy „a viszontlátásra!" Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton egy dallamos zenéjü operett „Táncos huszárok" került bemutatóra. Az operette jó hírneve táblás házat csinált és a szereplőknek ugyancsak bőven kijutott a tapsokból, melyet ugy énekszámaikkal, valamint játékukkal méltán kiérdemeltek. Első sorban említjük Patahj Vilmát, ki ez estén elemében volt. Minden egyes énekszámait taps és ujrázás követte. Rónai Alicze ez estén beigazolta, hogy vezető énekpartikban is megállja a helyét. A suszteiinas szerepében valóban excellált és a közönség tüntető tapsokkal jutalmazta pajzán játékát és kellemes hanggal előadott énekszámait. Zilahy ez estén fényes tanúságot szolgáltatott arra nézve, hogy nélkülözhetlen tagja a társulatnak. Nemcsak mint szerelmes színész, de a herceg bonvivant énekes szerepét ugy énekelte, mintha erre a szerepkörre szerződött volna. Nyáray jóizü alakításával egész estén át derültséget okozott. Kisebb szerepeikben Miklóssy Margit, Benes Hona, Érckövy, Szántó az est fényes sikerét emel- j ték. A zenekart Fekete karmester vezetése alatt élvezettel hallgattuk. Vasárnap délután „Annuska" lett megismételve telt ház előtt. Sok tapsban részesült Fekete Irén a czimszerepben és Rónay Alicze a tanítónő szerepében. Az előadás preciz és összevágó volt. Este reprizként „Tánczos huszárok" ment kitűnő elődásban és telt ház előtt. A szereplők az előző est keretében mozogtak és a közönség kitűnő hangulatát számos tapsokkal illusztrálta. Hétfőn színtársulatunk két komikusának, Szántó Jenő és Nyáray Rezső játalomjátékául „A zsidó honvéd" került szilire szép számú közönség jelenlétben. Ugy látszik a darab amúgy elő lett rántva, mert az előadás nagyon is döcögősen ment. A címszerepet Szántó Jenő játszta, kinek tisztelői egy babérkoszorúval fejezték ki elösmérésükét. Nyáray a bankárt játszta, de i nagyon is meglátszott, hogy nem szerepkörébe vág és csak azért osztották reá, hogy játszón egy szerepet, mert jutalomjátéka lett hirdetve. Hatásos jelenetei voltak Zilahy, Déry ós Alapi nak. A női szerepeket Huzella Irén, Fekete Irén és Boris Bianka játszták, utóbbi egy dalával szép sikert aratott. Kedden a fővárosban oly nagy sikert aratott „Hit és haza" népdráma került bemutatóra. Értékes és hatásos darab, melynek minden egyes jelenete a közönség feszült figyelmét vonja maga után. Sajnos, igen kevés közönség élvezte a darabot, majdnem üres ház előtt ment a minden tekintetben fényesen sikerült előadás. Az est kimagasló alakjai Déry és Érckövy voltak, kik teljes tudásukat vitték szerepeikbe. Valósággal szuggerálták a közönségre a kínlódás és szenvedés minden árnyalatát. Minden egyes jelenetük hatásos volt és mind két szereplő nyilt színen is kiérdemelte az elismerést. Zilahy ez estén kiváló alakítást nyújtott a lovag szerepében, ugyszinte Alapi az öreg Rott szerepében. Harmos Ilona az igazságot hozta a színpadra a feleség szivetrázó szerepében. Hatásos haldoklási jelenete volt Benes Ilonának. Fekete Irén eleven volt a fiu szerepében. Kisebb szerepeikben Miklóssy Margit, Káldor, Szántó és Békefi kifogástalan játékukkal a minden tekintetben sikerült előadás keretébe beleilleszkedtek. Szerdán délután „Molnár és gyermeke" ment gyér közönség előtt. A vezető szerepeket Fekete Irén, Zilahy, Déry és Alapi játszták ós ezzel a darab sikeréről teszünk emlitést. Este az előző est fényesen sikerült „Hit és haza" előadását volt alkalmunk láthatni. Kz alkalommal is kevés közönség volt a színházban, de a kik ott voltak a legnagyobb elismerés hangján mondtak véleményt a darabról, valamint a szereplőkről, kik dacára a kevés közönségnek, a legnagyobb ambícióval játszták szerepeiket. Csütörtökön a fülbemászó zenéjü operette „Táncos huszárok" gyér közönséget vonzott a színházba. Kitűnő előadásban ment a darab és a szereplők a régi jók voltak. Sok tapsot kapott Fataki Vilma és Rónay Alice vezető szerepeikben, nemkülönben Zilahy a herceg szerepében. Pénteken az örök szép zenéjü „Lili" operette ment üres ház előtt. Dacára, hogy igen kevés közönség volt jelen, a szereplők a legnagyobb ambitioval játszták. A címszerepben Pataki Vilma jeleskedett és a „Lili" keringővel csengő hangját ragyog tatta. Partnere Érckövy a régi jó Plinchard volt. Déry a hagyományos férj szerepét játszta, mint anno dazumal. Szántó igen ügyes volt a vicomte szerepében. Zilahy kis szerepében elegáns volt. Szombaton premierünk volt a „Kis gróf" operette előadással, melyről lapunk jövő számában referálunk. még néhány napot városunkban időz és ez" alatt még néhány „vigasz versenyt" lehet megtartani, de az előjelek után itélve aligha van reményünk, hogy ezekre komoly nevezések jelentessenek be. A komoly versenyzők ha végleg nem is törtek le, de nincsenek formában és igy aligha van kilátásunk, hogy starthoz álljanak, sőt mint halljuk azok is, kik még nevezve is vannak ezen vigasz és többrendbeli nyeretlen versenyekre, kis bánatot akarnak jelenteni. Igy áll a helyzet a versenytéren jobban mondva a főhadiszálláson. Ugy értesültem bennfentes helyről, hogy a helybeli, esetleg „bucsu handicap" ban részt vesznek ugyan, de semmi eséllyel nem indulnak, sőt visszatartják magukat. Ezt azért teszik, mert a szé« kesfehérvári versenyekben még részt akarnak venni és nem akarják, hogy esetleg erősen súlyozva legyenek. Losonczra mint hallom, aligha lesz nevezés — habár — ki tudhatja ezt előre ? Szóval a színtársulattal a versenyt egyesek nem akarják feladni, hanem igenis újra trainigbe mennek és mint hallom már egyesek neveztek is a székesfehérvári szezonra. Igy áll az ügy! Ha a folytatólagos székesfehérvári, esetleg losonci versenyeken nem lesz hamis start és erős konkurenczia, ugy még helyre lehet pótolni a dolgot. Különben sokkal okosabb volna a télen nyugodni és frissen tartani magát : A tavaszi étadra ! Frici. Az hirlik . . . KARCZOLAT a> xn vxl b Jzló bjről. Még csak néhány napig időz városunk ban színtársulatunk és ezen körülmény eléggé indokolja, hogy összegezve az eseményeket, a helyzetről a krónikának beszámoljak. Röviden szólva és az utóbbi időben divatba jött, sportnyelven kifejezve, elmondhatjuk, hogy „doppolva" lettünk. Ez ugy ér telmezendő, hogy erősen indultunk el a starttól és amidőn a célhoz erősen iparkodtunk, egyszerre el nem képzelhető okból a futóképességünk felmondta a szolgálatot, szóval versenyképtelenné lettünk. Pedig nagy esélyekkel indultunk a start hoz és mondhatni favoritok voltunk sőt győt zelmüket 'holtbizonyosra vettük. Kitiinő starszámunk volt, a belső pályán futottunk, kitűnő konditióban voltunk és mégis végeredménykép amidőn a czélhoz közeledtünk bizonyos tekintetben .letörtünk" ós fel kellett adnunk a versenyt. Hogy mi volt oka ezen előre nem látott és képzelt letörésnek annak bizony sok okozója volt. A stewardok azt állítják, hogy lehet, miszerint „doppolva" lettek, de a legfőbb oka az volt, hogy a versenyben erős volt az iram és nagy volt a távolság. Értem ezalatt a kapcsalkodzást a színtársulattal. Nagy hévvel kezdődött és fokozódott mérték ben lelohadt úgyannyira, hogy jóformán aligha leszünk képesek újra formát kapni. Mert tényleg teljesen kijöttünk a for- j mából. Eddig minden szinévadban a legkiasz- | szikussabb versenyekben nemcsak favoritok ' voltunk, de amint szokás mondani canterben értünk a célhoz és most letörve még „platz"-ra sem tudtunk bejönni. Igy igazán még nem , jött ki és ha tekintetbe vesszük, hogy nem- j csak a probagalopp remekül sikerült és hogy i fogadásokat sem mertek fogadni a biztos j győzelemre, valóban nem okozhatunk mást j ezen váratlan eseményért, mint azt, hogy el voltunk bizakodva és nem becsültük meg a j versenytársakat sőt a tapasztalt eredmény után itélve kicsinyeltük őket. j Szóval a klasszikus versenyektől egye- ' lőre elestünk. Az igaz, hogy a színtársulat Az hirlik, hogy Pápa város elfelejtette Halottak napján az eltemetett artézi kut helyére koszorút helyezni. Az hirlik, hogy Pápa városa folyton alkot, de csak szabályrendeleteket. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. gyűlési képviselőnket a képviselőházi emelvényre akarják feltolni. Az hirlik, hogy a polgármester az utóbbi időben a csatornázással fekszik le és azzal ébred. Az hirlik, hogy a rendörök közül többen az „az hirlik" re ügyelnek. Az hirlik, hogy a Sportegylet már felvette magára a téli bundát. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben egy rakás kaktusz elszáradt. Az hirlik, hogy a darutollas legények csak a „sárga piké" nóta mellett találnak élvezetet. Az hirlik, hogy a libatollas legények a disznósajtot is megeszik. Az hirlik, hogy az Otthon-kávéház föpinczére a sziniévad befejezése előtt néhány bucsulátogatást fog tenni. Az hirlik, hogy a szinházban a lefolyt héten sok nyitott páholy volt. Az hirlik, hogy a színtársulat subrette primadonnája jól van értesülve. Az hirlik, hogy a színtársulat koloratur primadonnája az igényeit titokban tartja. Az hirlik, hogy a színtársulat drámai szendéje megváltoztatta a menetrendet. Az hirlik, hogy a színtársulat naivája nehezen tudja szerepkörét megállapítani. Az hirlik, hogy a színtársulat anyaszínésznője késve fogta fel a helyzetet. Az hirlik, hogy a színtársulat komikája egyet sóhajt és nyugodt lesz*