Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-22 / 43. szám

cekig tartó tapssal és 5 virágállvány átadásával fogadta őt közönségünk. Minden egyes énekszáma tapsviharral lett honorálva, melyet bájos játékával és énekével méltán kiérdemelt. Rozalinda szerepében Juhos Mar git jeleskedett és a második felvonásban előadott magyar dalával ragyogtatta koloraturáját. Igen kedves jelenség volt Boris Bianka mint Orloffszky és az átnyújtott mek virágállványt eleven játékával méltán kiérdemelt. Tetszetősen és hatásosan játszta meg Eisensteint Érckövi, ugysziivte ezt mondhatjuk Zilahy (Falke) és Déry (Frank) alakításával, kik elegáns modorban játszták meg szerepüket. Igen ügyes volt Káldor mint énekmester. Sok derültséget keltett Nyáray mint börtönőr. Igen tetszett Fekete Irén és Rónai Alice kettős lengyelke tán cuk, melyet tüntető tapsokra meg kellett ismételniök. Kisebb szerepeikben^ enes Ilona és Szántó az előadás fényes sikerét emelték. A zenekar Fekete karmester vezetése alatt remekelt. Vásarnap délután „Az ezred apja" telt házat csinált. Az előadás igen jól ment, a közönség kitűnően mulatott és a szereplőknek bőven kijutott a tapsból. Este meg lett ismételve az örökké szép zenéjü „Bőregér" operette. Ez estén is szorongásig megtelt a szinház és mintegy folytatása volt az előző esti tüntető ovátioknak. Pataky Vilma ez estén is brillírozott és a közönség ez estén is valósággal tüntetett mellette és ünnepelte. A tapsokból ugyancsak bőven kijutott Juhos Margitnak is, ki ez estén is bámulatot keltett magyar dalával. A többi szereplők Érckövy, Zilahy, Déry, Nyáray és Boris Bianka az előző est méltó keretében mozogtak és a közönség elismerésére teljesen méltók voltak. Az elő adás preciz ós összevágó volt, melyhez a zenekar is hozzájárult. Hétfőn közkívánatra „A bolond" lett előadva és dacára, hogy rövid időn belül negyedszer lett előadva, az operette telt házat csinált. Az est két kimagasló alakja Pataki Vilma és Érckövy volt, kik hatásos játékukkal a közönség tüntető tapsaira méltók voltak. A többi szereplők a régi jók voltak. Kedden társulatunk egy ambitiozus tagjának, Káldor Dezsőnek volt jutalomjátéka, mely alkalommal egy régi, de még mindig vonzó népszínmű „Az árendás zsidó" került színre zsúfolt ház előtt. A jutalmazandó egy remek babérkoszorút és egy virágcsokrot kapott, melyet ez estén is ambitiozus játékával és énekével kiérdemelt. Nem a jutalmazandó rovására említjük, de az előadás központja Pataki Vilma volt, ki Betti szerepében elragadó volt. Minden egyes dalával gyújtott és eleven játékával rendkívüli hatást ért el, melyet a közönség egész estén át zajos tapsokkal honorált. Markánsul alakította Kovács az árendás zsidót, úgyszintén Miklóssy Margit a javasasszonyt. A zsidó- vőlegény szerepében Szántó jóizü volt, de mint kupiéénekes még mindig nem bir hatást kelteni. Kisebb szerepeikben Benes Ilona, Déryné, Déry és Alapi kifogástalan jók voltak. Szerdán délután ifjúsági előadásul „A falu rossza" zsúfolt ház előtt játszódott le. A közönség kitűnően mulatott és a szereplőknek bőven kijutott a tapsokból. A címszerepet Érckövi játszta és ezzel sok van jelezve. Minden egyes jelenete hatásos volt és énekszámaival a tapsok egész özönét kapta. A tapsokból szintén bőven kijutott Pataki Vilmának, ki tűzről pattant finum Rózsi volt. Szentimentális érzéssel játszta meg Fekete Irén a szerelmes Boriska szerepét. A baktert Nyáray adta, de nem nagy súlyt fektetett erre a hálás szerepre. Élethű volt Kovács mint Feledi, ugyszinte igen hatásos jelenetekben volt részük Déry és Harmos szerelmeseknek. Általános feltűnést keltett Békefi jóizü humorával az egyik cigány szerepében. Az előadás kifogástalan menetelü volt. Este „Heidelbergi diákélet" lett előadva. Igen szép számú közönség volt a színházban és mindvégig nagy érdeklődéssel kisérte az előadást. Az est kimagasló alakja volt Zilahy, ki a herceg szerepében mint mondani szokás „nagy" volt. Hálás szerepének minden árnyalatát kiaknázta és azt nagy késziilséggel és szereptudással teljesen érvényre tudta jutatni. A közönség elosmerve ambtiozus tehetségét, többször hívta a lámpák elé sőt nyílt színen is megtapsolta. Partnere Fekete Irén volt, ki rend kivül bájos játékával méltán kiérdemelte azon tüntető tapsokat és virágállványt, melylyel őt kitüntették. Fekete Irén elmondhatja, hogy ez alkalommal fényes estélye volt. A nevelő szerepében Kovács jeleskedett, ugyszinte kifogástalan alakítást nyújtott Alapi mint komornyik, A többi szereplők Déry, Szántó, Békefi, Déryné és Benes Ilona az előadás összjátékban méltó helyet foglaltakéi. Csütörtökön a már nálunk teljesen lecsépelt „Cigányszerelem" operette került színre majdnem üres ház előtt. Dacára, hogy kevesen voltak a színházban, a szereplők a legnagyobb ambitioval játsztak és a kis közönség a legnagyobb elismeréssel adózott a szereplőknek. Pénteken színtársulatunk koloratur primadonnájának Juhos Margitnak „A cigánybáró" címszerepben volt jutalomjátéka. Virágeső, virágállvány és zajos taps fogadta megjelenését, melyet méltán is kiérdemelt hangzatos koloraturájával. Fényes estélye volt Pataki Vilmának Salfi szerepében. Tudtuk, hogy nagy hanggal rendelkezik, de hogy a „Csintra" dalt eredeti partiturával tudja előadni, azt nem hittük. A közönség zajos tapsaira ezen belépő dalát meg kel lett ismételnie. Zsuppán szerepében Szalkay igazgató jóizü humorával egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Igen kel lemes hanggal énekelte Benes Ilona (Cipra) nehéz szerepét. Kisebb szerepeikben Boris Bianka, Miklóssy Margit, Szántó, Káldor és Zilahy az összjáték sikerét emelték. Aren dezés jó volt, de a kiállítás igen gyarló sőt mondhatni szegényes volt. Szombaton a színtársulat bájos és hercig naivájának Rónay Alicenak jutalomjátéka volt „Az utolsó szerelem" ben, melyről legközelebbi számunkban hozunk tudósítást. KARCZOLAT a. m ait LLÓ bx'ől. Sürgés-forgás az egész vonalon. Eltekintve színtársulatunk itt időzését, mely már magában véve emeli az idegen forgalmat és lüktető erőt kölcsönöz társadalmunk bohémvilágának, de nagyban emelte és fokozta ezen forgalmas helyzetet a dunántuli református egyházkerület közgyűlése, mely a lefolyt héten tartotta városunkban évi rendes őszi közgyűlését. Maga a közgyűlés nem sok vizet zavart volna a bohémvilágban, de ezzel kap csolatosan lelkészavatás is volt és ez „lökött

8 erősen a helyzeten. Értsük meg egymást ! A lelkészavatás visszahívja városunkba azon theologusokat, kik városunkban bohémeskedtek, innen szé; ledtek el káplánokká és lelkészekké és igy i kerülnek vissza erre az ünnepélyes formai ! aktusra — a lelkészavatásra. Ilyenkor eszébe I jut minden bohém theologusnak a régi lej génysége és a tradícióhoz hiven meglátogatja í mindazon helyiségeket, vagy jobban mondva bohémtanyákat, ahol „anno dazumal" végig J élvezték „az aranjouezi szép napokat". A régi emlékek vissza varázsolódnak ilyenkor ! és „akarva nem akarva" belekerül a régi siemasztikába. Összekerülnek a régi barátokkal, kikkel együtt bohémeskedtek, megösmerik a régi banda tagjait, kik egész éjjel húzták a nótákat és visszaemlékeznek arra az időre, amidőn éjjeli zenét adtak az ideáloknak és húzatták, hogy „csak egy kis lány van a világon." Tempóra mutantur! Akkor még theo logusok voltak, megengedhették maguknak ezt a parádét, de most már felavatott lelkészek lettek, már azóta több kis leány is van a világon sőt egyeseknél már asszony is lett részükre a világon, de azért a dogma nem tiltja, hogy „az alkalom szüli a tolvajt" elveinél fogva az ily alkalmat ki nem használják és a régi tradíciók emlékére egy kissé ki ne rúgnának a hámból, mert hát amint folytatólag mondani szokás „nincs az ember fából." Azt hiszem, hogy eléggé illusztráltam a helyzetet, amidőn azzal jeleztem a hét lefolyását, hogy „sürgés-forgás az egész vonalon." Speciális jellegű mulatságokról nem számolhatok be, mert ezzel nagyon is vétkeznék a már lelkészekké avatott, de azért még mindig bohém theologusok rovására, annyit azonban lelkiismeret furdalás nélkül elmondhatok, hogy „a jó vér nem tagadta meg magát." A régi „Jattatájrum" korszak újra estirenden volt. Sajnos, hogy rövid ideig tartott, de amig tartott, jól tartott. Körülbelül két estén át tartott és azután „schlusz." Ami a szinházi bohémiát illeti, arról vajmi kevés beszámolni valóm van. Sok a startoló, de még mindig nem lehet indítani. Igen érdekes nevezések vannak, de ,erősen tartják magukat a titkos tipper és ez nagyon hátráltatja a tiszta látképet. Sportnyelven beszélünk egyelőre, de nagyon is közel állunk ahhoz, hogy a helyes súlyozás már rövid időn belül meg lesz állapítva és a szinházi évad klasszikus versenyeiről tiszte képet ad • hatunk vagy jobban mondva a verseny lefolyásáról a heti krónikának részletesen beszámolhatunk. Annyit már előre jelezhetek, hogy igen érdekes a helyzet, amennyiben igen jó formában vagyunk és ha nem lesz időközben „doppolás", akkor a favoritok a stewardokat ki fogják elégíteni. Sportnyelven szólva : „Pay or play". Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa haladását méreg drágán fizeti meg. Az hirlik, hogy Pápa városa már sok ördögöt festetett a falra. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk nevét minden magasabb kombinációkba belekeverik. Az hirlik, hogy a polgármester szabadságát a hivatalában tölti el. Az hirlik, hogy a rendőrök fizetése a kevésnél is kevesebb. Az hirlik, hogy az Esterházy-ut nemsokára körül lesz kerítve. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül néhányat a mult héten felavattak. AZ hirlik, hogy a libatollas legények a hólyagokat felfújták. Az hirlik, hogy az Erasébetligetben so kan a padokat emlékkönyvnek használják. Az hirlik, hogy az Otthon kávéház főpincére a gázsi napot élőjegyzésben tartja. Az hirlik, hogy a szinházi előadásokat uraságoktól levetett kellékekkel állítják be. Az hirlik, hogy a színtársulat subrettprimadonnája nehezen tud felmelegedni. Az hirlik, hogy a színtársulat koloratur primadonnája sokat ígér, de keveset ad<