Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-22 / 43. szám

lakások építését; éveken át istállókul használt helyiségeknek lakásokká át­alakítását ; az, hogy a lakások padjai kitapasztva és a hideg ellen a lakhe­lyek kellőleg elszigetelve legyenek, a lakhatási engedélyek kiadását megelö zöleg kevés gondját képezi. Megengedi az elavult fölszereléseivel teljesen roz­zant lakások használatát, amelyekben télen a lakót az Isten hidege majd megveszi. De ki tudná elősorolni mind­azon nyomorúságot, aminek a Pápán lakó köznép lakásaikban kitéve van. E tekintetben tehát sok föladat vár a hatóságra, ha megnézné, hogy hol lakik és hogyan lakik főképp a mun­kásnép. Az újonnan épült házak kül­sején még valami tetszöset is látunk, de szivünk összeszorul, lélegzetünk el­áll és megbotránkozunk ha belenézünk ezekbe a lakásokba, melyek a leirt botrányos állapotot igazolják. Mindezeket még az is elősegíti, hogy a hatóság megtűri, hogy olyan kőműves mesterek építsenek házakat, akiket a törvény a városokban csak a kisebb kőműves munkák teljesítésére jogosít föl, nem pedig építési tervek Készítésére és az építés végrehajtására. Van a városnak két orvosa meg mér­nöke is, ők leginkább igazolhatják ezen botrányos viszonyok létezését és egy­úttal hivatottak arra, hogy a hatóság figyelmét ezekre az állapotokra fölhív­ják és cselekvésre ösztönözzék. Mi se­gítségükre leszünk. Nagy baj tehát az, amikor az em­ber bérfizetö lakó és még sem lakhatik emberségesen, ami ilyenkor költözködés idején legjobban érezhető. Első nap. A dunántuli református egyházkerület hétfőn délelőtt kezdette meg rendes őszi közgyűlését a főiskola nagy tanácstermében. Az egyházkerület főgondnoka, Tisza István gróf fontos, másnemű elfoglaltsága folytán csak a másnapi tanácskozáson vett részt. A tanácskozást Antal Gábor dr. püspök, az egyházkerület főpásztora vezette. Jelen volt Antal Géza dr. orsz. képviselő, Kovács S. Endre, Segesdy Ferenc táblabíró, Czike Lajos királyi tanácsos, Németh István egy­házkerületi főjegyző és számosan a kerület előkelőségei közül. A közgyűlést előző na pon lelkészavatás előzte meg, a mikor 21 lelkészt avattak föl. A közgyűlésen, miután a püspök be­jelentette Tisza István gróf főgondnok tá­vollétét;. a világi elnöki széket a törvény szerint a rangban legidősebb egyházmegyei gondnok, Konkoly Thege Imre foglalta el. A püspöki jelentés, melyet Segesdy Ferenc dr. ismertetett, fájdalommal és a felejthetetlen nagy erdemek iránt való nagy hála hangján emlékezik meg Bánffy Dezső báróról, a magyarországi református egye­temes konventje elnökének haláláról, a ke rület halottjairól, valamint őszinte örömmel Baltazár Dezső dr.-nak tiszántúli püspökké történt megválasztásáról és Degenfeld Jó­zsef gróf konventi világi elnöki szókfogla lásáról. A közgyűlés részvétiratot intéz özv. Bánffy Dezsőné bárónéhoz és üdvözli Bal­tazár Dezső dr. t ós Degenfeld József gró­fot uj hivatalában. A jelentés további során beszámol a főpásztor az egyházi életről, számszerűen rámutat az egyházi viszonyokra. Szól azután a jelentés a protestáns egyházak sérelmei­ről. Nem tarthatja, úgymond, a felekezeti egyenlőjogusággal megegyezhetőnek, hogy az állami tanintézeteknél a protestáns ta­nárok teljesen mellőztetnek és pedig nem esetlegesen, hanem mondhatni szándékosan. Nem tarható a felekezeti egyenlőjogusággal megegyeztethetőnek, hogy a tanintézetek számához képest ma már különben is ke­vés, tiz tankerületi állás közül kezdettől fogva egy töltetett be református és egy evangelikus vallású főigazgatóval, nyolc pe­dig római katolikussal, holott a római kat. és szerzetes gimnáziumok száma ötvenöt, a protestáns gimnáziumok száma pedig Ötven­három. Nem tarthatjuk helyesnek, — úgy­mond — hogy az ujabb időben ugy a fő­igazgatói, mint az állami gimnáziumi állá­sokra nagy számban olyan tanárok nevez­tettek ki, a kik elfogult felekezeti szelle­mükről voltak általában ismeretesek, a kik túlzó klerikális irányzat érdekinek szolgálata által szereztek érdemeket az előléptetésre, a mint ezt a tanároknak minden esetben való általános feljajtiulásából tudjuk. Rá­mutat, hogy e bajok orvoslása csak a mél­tányosság, az igaz keresztény szeretet, va­lódi szabadelvüség erősödésétől várható. Végül foglalkozik a jelentés a kerület tan­ügyével és egyébb dolgával. A közgyűlés jelentéssel kapcsolatos indítványok során elhatározta, hogy a ke­rületben szolgált mindama lelkészek özve­gyeinek, a kik az országos lelkész-, özvegy-, árva-gyámintézettől segítséget nem kapnak, személyválogatás nélkül száz korona rend­kivüli özvegyi segítséget ad. Az egyház és tanítói között való kapocs bensőbbé tételé­; nek megtárgyalására bizottságot küldöttek ki. Antal Gábor dr. püspök feszült figye­lemmel kisért főpásztori jelentését a köz gyűlés elismeréssel és köszönettel vette tu­domásul s ezzel a tanácskozás befejezést nyert, melyet másnap folytattak. Második nap. A dunántuli református egyházkerület kedden folytatta közgyűlését. Kedden a haj­nali vonattal érkezett meg gróf Tisza Ist­ván, az egyházkerület főgondnoka is Pá­pára s egész napon vezette a kerület ta­nácskozásait. — De uram, — szóltam, — hogyan meri ezt a drága órát egy teljesen idegen ismeretlenre bízni ? Mosolygott : --Én nagy emberismerő vagyok, s teljesen megbízom önben. Ime, itt van egy üres lap, irja rá : „Jó kívánságaival küldi egykori barátod". Az „egykori" szó kissé viszásnak tűnt fel, de nem szóltam és megírtam a borité kot is : „Nagyságos Rupert Winchester had­nagy urnák, 12. A. Jermin Street". Tudja hogy hol van a Jermin-street ? — Hogyne, — feleltem és magamhoz vettem a,kis csomagot. — Értsen meg barátom, magyarázta. Ezzel a csomaggal elmegy s este 8 órakor kézbesiti. Winchester hadnagy nem lesz oda haza, de az inasa, Jimes veszi át. Maga azt mondja ha kérdezi kitől való, hogy nincsen válasz. Itt van egy fél sovereign, mehet om­nibuszon is. Ha megbízásában eljárt, felke­res engem a Charing Cross indóház közelé­ben levő Gatti-féle kis kocsma étkezőjében, ahol leírja nekem, milyen volt a csomagot átvevő inas s ón akkor tudom, hogy rend­ben van minden. Természetesen, bőven meg fogom jutalmazni. Ezzel felkelt, a pinczérnek egy pénz­darabot dobott, fejét megbiczczentette és távozott. Én meg azon tűnődtem : őrült-e ez az ember, vagy csak exczentrikus ! Miért nem küldette el ezt a temérdek pénzt érő aján­dékot egy ékszerészszel vagy egy boy-jal ? Miért velem, az ismeretlennel ? S miért ju­talmaz érte oly sok pénzzel? Végre is nem törődtem vele, hanem omnibuszon a Jermin streertbe igyekeztem. A házszámot hamar megleltem és megindultam az emeletre. A lépcsőházban egy fiatal, boldogság­tól ragyogó arczu hadnagygyal találkoztam, aki fütyörészve futott lefele. — Akármibe mernék fogadni, hogy ez a vőlegény gondoltam magamban. Az ajtót egy libériás, előkelő férfi-cse­léd — nyilván Jimes volt — nyitotta ki. Átadtam neki az ajándékot s mig utasítá­somhoz hiven elmondtam neki, hogy nincs rá válasz: megnéztem jól. Simára borotvált arcán pofaszakáll, de a szája jobb szöglete ezerszeresen bevált tíidőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdögynladások után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdővész ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom