Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-01-22 / 4. szám

magát az intézményt. Nemcsak erről a törvényszéki hivatalról van szó, de tudtunkkal még számos intézmény felállítása van tervbe véve és remélhetőleg meg is lesz valósitható, ha a tisztviselők részére megfelelő lakás áll majd rendelkezésre. A tisztviselő, aki a közszolgálatban egész idejét poros akták közt az ezer igényű közönség ügyében tölti, kívánja leginkább a csendes, kényelmes otthont, hol családja körében a szolgálat fáradalmait pihenheti ki és az ez idő szerint nálunk csak pium desiderium. A bérházkérdés nem egyoldalú, rideg tökekamatkérdés tehát, hanem helyi, társadalmi és gazdasági kérdés, mely megoldását sürgeti, mert . tőle függ a város további fejlődése, avagy örökös stagnációja. Itt az idő, hogy a város közönsége a helybeli társadalom és a pénzintézetek

1 napirendre tűzzék ezen égető kérdést és okot módot találjanak ki ezen a város további fejlődését érintő kérdés sürgős megoldására. Városunk közérdekét véljük teljesíteni, midőn ezen kérdésnek napirendre való tűzését sürgetjük és sürgetni fogjuk addig, mig csak nem tapasztaljuk, hogy felszólalásunk megszívlelésre nem talál. A Meg kell oldani ezt a kérdést. A sürgős elintézésre szoruló ügyek egyik legsürgősebbike ez! Nem tár sadalmi, nem is politikai, hanem családi kérdés. Ami talán még többet jelent. A családi élet nyugtalanságát és az ilyen cselédmizeriákkal s egyéb hasonló nyavalyákkal való belepődését megérzi és megsínyli a családok összesége : a társadalom is. Meg kell oldani hát ezt a problémát. Fel kell szabadítani a cselédmizeria kinos hatása alól a családi életet. De hogyan? Ez mosta nagy kérdés, amelyre megfelelni, elismerjük nem éppen könynyü. De nem is lehetetlen. B dolog megjavításához, illetőleg a cselédügy célszerű és megnyugtató rendezéséhez a hatóságnak és a cselédtartóknak a közreműködése egyaránt megkívántatik. A cselédtartók ne legyenek túlságosan nagylelkűek a cselédbizonyitványok kiállításában. Ne vezessen bennünket e nagylelkűség gyakorlásában az a cseppet sem altonisztikus szellemű felfogás, hogy hát hiszen mi már amugyis megsza badulunk a rossz cselédtől, más meg boldoguljon vele ugy ahogy tud . . . Helytelen és önző felfogás ez, amelyben a cselédmizeria egyik főoka gyökeredzik. A törvény értelmé ben rossz bizonyítványt az elbocsá tott alkalmazott részére kiállítani nem szabad. Helyes, ennek a törvényes intézkedésnek van valamelyes morá lis és szociális alapja. Annak azonban már semmi néven nevezendő okszerű alapja nincs, hogy a másik szélsőségben : a jó bizonyítvány kiállításában parányi kis erkéllyel, melyről gyönyörű kilátás nyílott a nyüzsgő, nagy Parisra. Eleinte kimondhatatlan boldogok voltak. Tony, aki munkásbluza fölött elegáns köpenyeget hordott és igy valami előkelő hivatalnokhoz hasonlított, munkája végeztével esténkint a Rue Saint-Honoré sarkán várta imádott Clothildejét, aki ott egy divatáruüzletben állott alkalmazásban. Szorosan egymáshoz simulva tették meg az utat hazáig, mely mindig nagyon rövidnek tetszett nekik. A vasárnapoknak legjobban örvendtek, mert ilyenkor a nyitott ablaknál ebédeltek, Tony pedig a fekete kávéját az erkélyen szürcsölte, miközben Clothilde a zöldre festett faszekrényekben elhelyezett virágokat öntözgette. Ilyenkor szentimentális hangulat veit rajtuk erőtt. Tony lábujjhegyen a nő háta mögé húzódott és megcsókolta batt.yufehér nyakát ... a nő elpirult és szégyen kezve hebegte : — Eredj már — te — te nagy bolond I De a dicsőség nem sokáig tartott. Gyermekük született, a kis Félix, akit dajkaságba adtak a vidékre, ahová a vasúttal kéthetenkint kirándultak, a gyermek hogyléte felől tudakozódni. Szegény gyermek két hónap múlva meghalt. A fiatal pár csakhamar megvigasztalódott, mert a gondviselés egy másik szép fiúval áldotta meg őket, akit Andrénak kereszteltettek és az anyja maga táplálta. Ez anyai édes kötelesség azonban arra késztette, hogy ott hagyja az üzletet és munkáját hazahozza, ami jövedelmét a felére ap'iszí-ofta; fényűzéséről mindamellett nem ludott lemondani ; elegánsul öltözködött, túlzottan költekezett és ez csakhamar nyomasztó adósságokkal terhelte meg a kis háztartást, pedig Tony most már éjjeli munkát is vállalt egy másik nyomdában, hogy a szükségleteket előteremthesse. Mikor a gyermek felnőtt és a gyermek kertbe járr,, a helyzet még rosszabbra fordult, mert Clothilde, aki már a tétlenséget és az egyedüllétet megszokta, gyakran ki járt a házból és igy megtörtént az, ami ennél a gondtalan, könnyelmű teremtésnél előrelátható volt, hogy Tony, mikor egy este a fiával hazatért, üresen találta a fészket, az asztalon pedig e-y levél hevert, melyből, mikor reszkető kezeivel fölbon totía, a földre hullott Clothilde jeggyürüje. A levélben a szökevény bucsut vett kedveseitől és bocsánatot is kért tőlük megható szavakban. * Ti, romantikus hajlamú esküdtek a népből, akik a megcsalt férjeket bünteleknek nyilvánítjátok, amikor a hűtlen feleséget és csábitóját lelövik, bizonyára nevetségesnek és gyávának találjátok a szegény Tonyt, mert sokkal több fájdalmat érzett, mint boszuvágyat, a neje elvesztésén. Hosz szu éjszakákon át sírt zokogott és ha André kérdezte: „Hol van a mama? Ugy-e, nemsokára visszajön ?" — akkor szenvedélyesen magához Ölelte gyermekét és fuldokolva mondta : — Nem tudom . . . derűre borura, okkal és ok nélkül a szertelen gavallérosság álláspontjára helyezkedjünk. Ezzel csak ártunk magunknak, ártunk embertársainknak és növeljük a cselédmizeriának nevezett bajt. Nagyon üdvös dolog volna, ha a cselédtartók legalább a féligazság szempontja szerint való egyöntetű eljárást alkalmaznák oíyképen ugyanis, hogy a rossz cseléd munkakönyvébe a fel| tétlen szükséges adatokon kivül mást ne írjunk. Ha ez az eljárás általánossá, következetessé és egyöntetűvé válik, feltétlenül meg fognak javulni a cselédügybeii viszonyok. A hatóság is sokat, nagyon sokat tehetne ez ügy megjavításában. Mindenekelőtt megtehetné pedig azt, hogy cselédkönyvet csak is minden tekintetben kifogástalan előéletű személynek szolgáltatna ki. Nem vétene ez intézkedéssel sem a szociális, sem a morális törvényekkel szemben. Sőt éppen azoknak a szellemében való intézkedés volna ez. Hiszen ezzel nincsen megfosztva egyúttal a megél hetés minden módjától. A ga .dasági, mezei és ipari vállalatok, a napszámos és gyárimunkák elég módot és alkalmat nyújtanak a munkálkodásra és megélhetésre. Meg aztán senkinek sem okoz ebbeli munkálkodásában bajt és boldogtalanságot. Az sem volna utolsó dolog, hogy ha a munkakönyvbe egy külön rovat volna bevezetve az igazán jó viseletű cselédről való megelégedésünk Május első napjaiban történt, mikor az asszony elhagyta férjét.és gyermekét. A legközelebbi házbérnegyednél Tony eladta a lakás csinos berendezését, hogy adósságait törleszthesse és átköltözött kis fiával a Rue Delambreba, ahol senki se ismerte. December vége felé négyoldalas, bűnbánó levelet kapott a feleségétől, melynek sorait a hűtlen nő könyei helyenkint teljesen elmosták. Csábitója, egy orvostan hallgató, öt hét előtt visszatért szüleihez Délfranciaországba ós azóta semmi hirt se hallott felőle. A legnagyobb nyomorba jutott és most irgalomért és bocsánatért könyörög. Tonyt a nagy fájdalom és lelki megrázkódtatás beteggé tette. De nyugodjatok meg, ti szigorú bírák, akiknek lelkében 0;hello féltékenysége dühöng és ne vonjátok meg a megcsalt férjtől becsülésteket, mert ő szilárd maradt és nem válaszolt a bűnbánó levélre. .. Azóta, karácsonyig, nem hallott semmi hirt Clothilderól. Karácsony előestéjén azonban, — mint azt félesége kíséretében régebben tenni szokta — kiment a Montparnasse-temetőbe, hogy a kis Félix sírját virágokkal diszitse . . . Most, mikor a kis Andrét kézen vezetve, a szomorúan felhős égboltozat alatt, a temető széles fasorán végighaladt, az emlékezet még nagyobb súllyal nehezedett lelkére. — Hol lehet most ? Vájjon mi lett belőle? — ezt kérdezgette csendesen magától.