Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-30 / 31. szám

tuk és a képviselőjelölt — a választások elölt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot Ígérnek a falunak, de az ígéret, mindig csak igéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulturális előnyöket, akar elérni, aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja : az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerülete javát. Ez az akarás azonban ötletszerű, nincsen benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja el. A községek megyei szervezete, a mennyiben a megyei autonómia keretén belül fennáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet közigazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kiván. Oly szervezetet, amely a falu nívójának és jólétének emelésére egyetemes szempontokat keres és egységes alapon, működik, mindamellett ugy, hogy minden egyes falunak speciális helyzetét is gondoskodása körébe vonja. Tízezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a szükséges erkölcsi és anyagi sulylyal, hogy kiküldetésének megfelelhessen. Nem csodavárásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés van A fejlődés utjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu, de még a megye sem tudja elhárítani. Közöny és lanyhaság is marasztalja az akadályokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumokhoz, de vajmi ritkán találnak orvoslást. A szervezetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — és az alól a ministeriumok sem képeznek kivételt — kiélesitse és a közöny helyébe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani. A községek országos szervezetének középpontja Budapest lesz és az lesz a legfontosabb teendője, hogy a gazdasági és kulturális boldogulás tényezőit megszaporítsa, hogy utakat és módokat teremtsen a falu anyagi erőforrásainak hasznosabb gyümölcsöz tetősére. Ez a szervezet elsősorban gazdasági szervezet lesz. A kulturális tényező velejárójaként fog jeletkezni. Amely pillanatban a községek or szágos szervezete megalakul, ez lesz Magyarország leghatalmasabb szerve zete. Az ország lakosságának hetvenöt százalékát öleli fel. Kétségtelen, hogy I a működését is országos eredmények j kisérik. Iskolai értesítők. V. A dunántuli ref. egyházkerület pápai leánynevelő intézeténele értesítője az 1910—1911. tanévről dr. Kőrös Endre igazgató szerkesztésében ugy külső cím, mint belső tartalom tekintetében mintaszerű kiállítású. A ref. egyházkerület ez országos hirü intézetének értesítőjét Kutassy Mária alapos, mély pedagógiai tudásra valló s felette érdekes : „A tanítói munka" cimü értekezése nyitja meg. Ezt követi az iskolai év története, mely az intézet minden egyes mozzanatára kiterjed. A tanári kar két jeles erővel fog gyarapodni az uj iskolai évben Bölöni Jolán és Závory Teréz polg. isk. tanárnőkkel. Tanári értekezlet az év folyamán 19 volt s ezek közül nyolc kizárólag a növendékek tanulmányi és nevelési ügyeivel foglalkozott. A szokásos iskolai ünnepélyek sorát a junius 14-én tartott fényesen sikerült évzáró ünnepély rekesztette be. Most is megemlítjük az annak idején bővebben méltatott pompás műsoron s igazi rutinnal megjátszott Farsangi előadását a bennlakó növendékeknek. Az intézet alapitványainak összege 271,674*20 K. Az intézet tanári kara a hitoktatókkal együtt 17 tagból áll. A felügyeletet a dunántuli ref. egyházkerület, mint fenntartó testület gyakorolja. — A tanterv és a használt tankönyvek közlése után a növendékek névsora következik. A polg. iskola I. osztályát 54, II. o. 44, III. o. 39, IV. o. 31 növendék, a tanítónőképző I. évfolyamát 31, a II. é. f21, a III. é. f. 31, a gyakorló elemi iskola osztályait 33 tanuló látogatta. A statisztikai adatok szerint az intézet növendékei közü[ 18-66% kitűnő, 21*1% jeles, 381% jó, 14'9% elégséges osztályzat. Az elégtelen tanjegyek száma 2 8%, a mi csakugyan meglepően szép eredmény. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 34034/1910. számú rendelete értelmében a tanítónőképző II. és III. évfolyamának növendékei osztályképesitő vizsgálatot ! tettek, mindannyian sikeresen. A szertárak s könyvtárak gyarapodása jelentékeny. Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör fejlődésében évről-évre fokozatos haladás látható, mely bizonyára kiváló tanárelnöknője, Vozáry Erzsébet céltudatos irányításának tulajdonitható. Az értesítő továbbá a tanulók fegyelmi és rendtartási szabályait és a tandijmentességi szabályzatot közli, majd az intézet internátusáról szóló s a jövő iskolai évre vonatkozó értesítésekkel zárul városunk e értük, de nem adom. Aratás után még kettőt ragasztok hozzájuk s olyan négyest aztán még az ükapátok sem látott. — Jó a termés, jó, — mondia Zokoli szenior, fejét lógatva. — El is fér mán, ugyancsak megvan a helye az árának ! Sok a költség. — Talán a makaó is ? — mosolygott széles ábrázattal Náczi. — Hagyd a pokolba — fordult el boszusan Gábor telető!tve poharát a habzó sörrel. — Igyunk ! — harsogta a jegyző a jó termésre ! — És félbeszakította egy időre magyarázatait, amelyeket úgyse hall gatott senki. — ... Csongrád alatt íoly a Tisza ... — zendített rá Náczi s ürültek a poharak, folyt a lármás beszéd, melyet olykor-olykor megszakított Zokoli junior türelmetlensége : — Czigányt! én ur vagyok ! Délfelé megérkezett banda s az ebéd már muzsikaszó mellett folyt a nótától, kurjongatóétól hangos tanyai szobában, amely félé áhítatosan bámuló szemeket vetettek a jámbor tótocskák. Az átvirrasztott éjszaka s az izzó nyári nap azonban szövetségre lépve a folyadékok erejével, egymásután döntötte az asztalra a hangos kedvű urakat. Peress Gábor is végignyújtózott a hárságyon s a czigány elvonult a pajta eresze alatt föltálalt ebédhez. A perzselő melegben csöndesen állott a tanya, melynek népét elnyomta a forró délután álmot hozó ideje. Senki sem látta, hogy vonulnak föl Szeged felől, mint egy vészthordó hadsereg, a fekete mellű, fehértarajos fellegek. Csak a nagy ropogásra ijedtek töl, mikor a rettenetes erővel lezuhanó jég kezdte paskolni a rónaság áldását. A hirtelen támadt hűvös szél kiverte az álmot az urak szeméből s amint kitekintettek. az imént aranysárgán diszlő határ helyén fehér jéghalmazokat láttak, előttük szomorú arczu cselédnépet s az óbégató tótokat, akik a remélt jó kereset pusztulásán keseregtek. Csak Peress Gábor aludt nyugodtan a hárságvon, senki se merte fölkelteni, hogy a pusztulást hírül vigye neki. — Vége az alpári szőlőnek, mondta busán az idősebbik Zokoli. — Pedig milyen szépen igért a „Szikra". — felelt az ifjabbik, feledve sokat emlegetett uraságát, — Nem iszunk idei rizlinget, — sóhajtott a jegyző, de azután mintha elszégyelte volna magát ezért a helyzethez nem illő gondolatért, hátra húzódott az istálló felé, ahol Náczi borús arcczal hallgatta Istvánt, az öreg tanyást: — Nem volt biz az, uram .. . ma kellett volna megújítani a sekurácziót, hanem ... és talán azt gondolta, amint elhallgatott, 1 annak bizony ti vagytok az okai. Alkonyodott, mikor Peress Gábor a hűvösön íeiébredt s szemeit dörzsölve kilépett a szobából. Mint a szélütött, ugy tántorodott vissza az elpusztult mező láttára s egy hörgésbe íulladó kiáltással rogyott az ajtó melletti lóczára, véres szemekkel meredve maga elé. Az alkonyíényben kocsi közeledett, a kárbecslők jöttek Szegedről. — No, te ugyan szerencsés ember vagy, Gábor! — kiáltott a kocsiról leugorva Almási, a biztosító-intézet titkára. Kidagadt homlokerekkel, vérben forgó szemmel kapott a mellette álló vasvillához a kétségbeesett ember, hogy a kegyetlen gúnyt megtorolja. — No, no ... hiszen nincs serami baj, de ha egy félórát késel az újítással. — Én ? ... hiszen én ... — dadogta bámulva Peress. — Igen, éppen a déli zárlat előtt pár perczczel adtuk ki a kötelezvényt. Délután már késő lett volna. — De hát ki? — Szegény, kis fiu, ugyancsak sietett, csak ugy pihegett s kétszer is megkérdezte, mikor a pénzt.leszámolta : elég lesz-e? — Kicsoda ? — Hát az a kis fiu, akit küldtél. Ötvenessel, meg aranyokkal fizetett. Talán valami rokonod ? — A nyápicz 1 — kiáltotta föllobbanó szemekkel Peress Gábor s aztán egy pár könycsepp gördült végig barna arczának szelídült vonásain. — A nyápicz, — suttogta elérzékenyülten — az az ember . .. nem én ...