Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-09 / 28. szám

eddig szokásos vállalkozói hasznot, hanem örül, ha egy épületen pár száz, vagy pár ezer koronát magtaka­rithat ! Ez a két faja a munkabeszünte­tésnek, — mármint a társvállalkozók kiküszöbölése az erösebb nesterek által és a vállalkozóké a sze /ezkedö munkások által azon a gazdasági tör­vényen alapszik, hogy annál olcsóbb lehet a vállalat, minél kevesebb a köz­vetitö, a termelő munkás és a fo­gyasztó felhasználó vagy birtokos) kö­zönség között. Semmi rövidséget, vagy jogtalanságot nem fognak a mesterek szenvedni, ha a munkások — vissza­adják nekik a kölcsönt s a munkára maguk tudnak szervezkedni, vállal­kozni. Némelyiküknek merevségét ez a kilátás talán csökkenteni fogja. De mind a két félnek, a meste­reknek, ugy mint a munkásoknak zord egyoldalúságát, csak a saját érdekeiket hangoztató kiméletlenségét leforrázhatja az a tényező, amelyre idáig a harc hevében talán egyikük se gondolt, t. i. a műszaki ismeretek haladása, va­lami ujitás, találmány az épitöiparban. Nem is olyan falra festett ördög ez, mint ahogy sokan képzelik, vagy elhitetni szeretik. Vagy 2 éve a városi mérnök, Révész Arnold ur, kezdett gyártani üreges betontéglákat. Telepén többször megfordultam ; láttam a téglák készi­tését, felhasználását. Velük a munka gyorsabb, mert a téglák nagyok ; ke­vesebb anyag kell, mert a téglák belül üresek s közeikben a levegő jó meleg­vezető. A fal ilyen téglából Vval vé­konyabb lehet, mint az égetett, tömör téglából. Ennyi előny mellett az épület kömives munkája gyorsabban, olcsób­ban, szilárdabban készülhet el. Kifo­gásul hallottam a betontégla ellen, hogy nagyon tömör, nem lehet bele kell ... igen, szeretni kell!... Es ő maga is tudta, meg volt győződve, hogy szeretik. Csak egy gondolat kinozta, gyötörte szün­telenül ... Ez a gondolat belefúrta magát agyába, az örjöngésbe, zokogásba kergette, megfosztotta álmától és étvágyától, és meg­mérgezte egész életét... A szerelmi mámor idejében is ott dü höngött agyában és erősebben lüktette ereit. — Legyen a feleségem ! — igy kö nyörgött Jelenához. — Szeretem nagyon, őrülten, szenvedélyesen ! Közben pedig igy gyötrődött magában: — Szabad-e kezemet utána kinyújtani és nőmmé tenni ? Nem ... és százszor nem ! ... Ha ismerné származásomat . . . megtudná multamat, öklével az arczoraba csapna ! Oh, az a szégyenteljes, szerencsét­len mult 1 Jelena, az előkelő, gazdag, mű­velt leányka, kénytelen volna megvetni, ha megtudná, hogy milyen ember vagyok 1. . . És mikor Jelena boldogan a nyakába borult és szerelméről biztositotta, Maxim boldogtalannak érezte magát... Az az egy szöget verni s nem szellőzik, mert a betonfal pórusai alig eresztik át a le­vegőt. Lehet, hogy ez igy is van ; nem vagyok hivatva elbírálni. Bizonyos azonban, hogy Révész mérnök ur tégláit felhasználták olyan helyeken, ahol ezek az esetleges hiányok kö­zömbösök, a vízport megkötésére a jéggyárnál, épület lábazatainál stb. Ha a falak szellőzése olyan követelmény, amit nem ellensúlyoz az épület jelen­tékenyen olcsóbb volna, pincék, meny nvezetek, folyosók, partkötőfalak stb. számára alighanem a legpraktikusabb ma az üreges betontégla ; s ha váro­sunkban nem karolták fel ezt az épít­kezést kellőleg, vagy, némi kísérlet után, abba hagyták, annak egyéb oka lehet ; talán a munkások gyakorlatlan­sága az újmódi anyaggal bánásban. Az eddigi épitésmódhoz szokott munkások kenyerüket, keresetüket féltik talán a betontéglától. Ilyen uj építési anyag, amely némi változást, ha nem is forradalmat jelent az épitöiparban, az aszbeztbeton, meg a vaskeretü ablak alkalmazása látható a kisdedóvó toldalék épületén ; eltoló­dást jelent mindkettő az épitöipar­ágakban. Jelentékenyen leszállhat az építési költség a fuvarozási eszközök tökélete­sedésével ; ha az általam ismertetett lMüller vonatrendszer beválik, a nyers­anyagok fuvarozása a mainak 'l 3ba fog csak kerülni. Hogy a fuvarosok, eddigi eszközeikkel, elbuknak a ver­senyben, előrelátható; de 10—20—100 fuvarosnak az érdeke nem nyomhat annyit, mint az építtetők ezreié. Egy találmányra szeretném még a közfigyelmet felhívni, ez pedig a még élő lángeszű mekhanikusnak, az ame­rikai Thomas Alva Edisonnak öntött háza, melyről pár hét előtt olvashat­tunk jelentést a Pesti Hírlapban. A ház minden része öntött, szál­lítható és tetszésszerinti helyen ál­lítható fel. Pár hét alatt készen van az erös, biztos épület. Még egy nagy elő­nye van minden eddigi anyag felett : rendkívül olcsósága; ahány szobából áll az épület, körülbelül annvi ezer koronába kerül; ma pedig 3-—4 any­nyin alul alig kaphatunk lakható házat. Megint alighanem a keresetüket féltő vállalkozók és munkások érdeke teszi kívánatossá, hogy erről a nagy­jelentőségű találmányról — hallgat a krónika. Magam csak lelkesedni tudok minden oly vívmányért, melyet „ki­művelt emberfő" bocsát világgá a nagy tömegek, édes mindnyájunknak boldo­gilására. Ha még soká tesped a munka vá­rosunkban, érdemes lesz utána nézni, nem szállíthatnánk e Pápára olyan Edison rendszerű házakat? Sarudy György. — Válasz három cikkre. — Ezen a címen a „Pápai Közlöny" 25, 26, 27-ik számában a közügyek iránt mele­gen érdeklődő cikkíró ur a közönséget akar­ván tájékozni afelől, hogy mi az oka a vá­rosunkban már hetek óta tartó épiíőmunkás sztrájknak. Mondhatom, hogy agyon tájékoz­tatta a közönséget. A cikksorozat I. részében a kollektív szerződésről tart értekezést, melyet a pápai építőmesterek egy része három év előtt kötött alkalmazottaival. A cikkíró ur ugy látszik nem tudja, hogy az építőmesterek említett egy része egyáltalában nem kötött három év előtt semmiféle szerződést, sőt a három építő­mester, egy kivételével akkor még alkalma­* Közöljük ezen cikket az „Audiatur et altéra pars" elvénél fogva. Szerk. gondolat minden örömét megrontotta . . . Mikor a jégpályáról lakására ment, véresre h irapdálta ajkait. — Gazember vagyok ! Ha becsületes volnék, elmondtam volna neki mindent őszin tón ! Kötelességem szerint, a szerelmi val­lomás előtt, be kellett volna avatnom tit­komba ! Nem tettem: tehát becstelen gaz­ember vagyok ! Jelena szülei szívesen beleegyeztek a házaságba. Az atléta nekik is tetszett közbecsülésben részesitik városszerte és hi­vatalában is számithat még előléptetésre .. De a szegény atléta nem volt boldog, és esküvője napjáig mindig súlyos vádakkal gyötörte magát. Egy barátja is zsarolta, aki egész múlt­ját alaposan ismerte ... Ennek a barátnak adta Maxim fizetésének nagy részét, mint hallgatási dijat. — Meghívhatnál ma egy jó ebédre ! — igy mondogatta a kedves, jó barát. És tetejébe még adhatnál kölcsön 25 rubelt, különben minden elárulok! Szegény Maxim lefogyott, szánalmasan lesoványodott. Arcza beesett. . . kezén ki­dagadtak a kék erek... Ha a szerelmesét nem sajnálná, tőbe lőné magát. Gazember vagyok! Becstelen gazem­ber ! Mindent be kelll vallanom az esküvő előtt, még akkor is, ha biztosan tudom, hogy elszakad tőlem! De nem volt hozzá bátorsága, mégis bántotta a válás szörnyű gondolata. A fiatalok végre megesküdtek ... a jó barátok és rokonok a vendégekkel együtt sok szerencsét kívántak az uj párnak és örömsugárzó arczczal jelentették ki, hogy sohase láttak még ilyen egymáshoz illő, boldog házaspárt. Szegény Maxim fanyar arccza fogadta az üdvözleteket ivott, tánczolt, ffaczagott, de bensejében boldogtalannak érezte magát. — Nyomorult gazember vagyok ! Min­dent elmondok neki! Megeskettek, de most sem késő ... el is válhatunk egymástól, ha kifogása lesz ellenem ! És el is mondott mindent. Lakásberendezéseket u. m. háló, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. ízléses, olcsó és modem butorok állandóan raktáron! J~arv±-t ásókart ±s ©ILfogacLoic­DRACH ADOLF bútorasztalos Pápán, Tizes malom udvarán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom