Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-02 / 27. szám

nak 280 db. téglát, tehát 1000 darab téglából lesz 3

4A köbméter fal, melyet egy kömives, a Hirdetmény" munkateljesítménye szerint 12 V

2 óra alatt végez el; kap ezért, szintén a „Hirdetmény" árszabálya szerint, 50 fillér átlagos órabért számitva, 12V

2X50 f = 6 K 25 f; az 3000 db. tégla feldolgozásához kell, mondjuk egy kocsi homok 2 K értékben és egy mm. mész, melynek ára Ugodon 2 kor. ; a helyszínére szállítás kitesz 1 K. Előkészítő és segédmunkára számitsuk a kömivesmunka 2/

3-t. Kiad tehát a mester nyersanyagra : 1000 db. tégla 32 K — f. ennek beszállítása 6 „ — „ homok, beszállitva 2 „ — „ mész „ 3 „ — ,, munkadíjra kömivesnek 6 „ 25 „ sedédmunkásnak 4 „ — „ 53 „ 25 „ fölszámit pedig az építtetőnek 37? köbméterfalat, ha egy kissé tág lelkiismeretű 4 köbmétert is 18 K-val, ami 64

2/'

7, illetve 72 K ; marad neki tiszta haszna egy munkáson legalább 11 kor., egy munkanapra átszámítva körülbelül 10 kor. Ahány kömivese dolgozik, annyi 10 K haszna van a vállalkozónak naponként; 10 kömives mellett 100 K; 20 mellett 200 stb. Igy szerzi a vállalkozó a maga profitját alkalmazottjainak munkájából. Ebből a profitból kérnek most valamit a munkások. Ha a vállalkozó megadja, igy felmerült kiadását valamikép pótolni igyekszik ; vagy az egységárat emeli fel az építtetőnek, vagy, ha ezt a verseny miatt nem teheti, t. i. nem tud kartellt kötni vállalkozó érdek társaival, hogy az egységárakat egységesen fölemelik, a nyersanyagok árát igyekszik lenyomni, pl. ugy, hogy egy helyen, nagy tömegben vásárol, de csak azzal a kikötéssel, hogy bizonyos °lo kedvezményt kap. Ha ez sem sikerül a nyersanyagárusok egyöntetű megállapodása miatt, kiküszöböli a kisebb vállalkozókat s vállalatukat bérmunkásokkal végezteti. Így rendezett be Pápán eddig tudtommal három építési vállalkozó asztalosmühelyt; az a haszon, mit eddig egy épületnél az asztalos mint társvállalkozó szerzett, annak jut, a ki az egész épületet, tehát az asztalosmunkát is elvállalta. Így lesz, vagy már lett is proletárrá, egynehány kismester, asztalos, városunkban. A gazdasági szabadság nem állja útját annak, hogy akár az asztalos, akár az ács, lakatos, vagy akár a cserepes, bádogos, a kiknek egy épületen tennivalójuk van, vállalja magára az egész épületet, ha ennek előállítására szervezni tudja a munkát, be tudja szerezni-a nyers anyagot, vagyis, saját szakmáján kivül, tájékozódni tud egyéb szakmunkák felöl; ^tervet, költségvetést egybe tud állítani s tökéje, hitele van. Sajnos azonban, a munkások legnagyobb részének pénze minél kevesebb van, mint rendesen akármely embernek ; de még sajnosabb, hogy hiányzik az a maga sabb fokú műveltsége, az építési, meg kereskedelmi tudományokból, hogy önálló vállalkozó lehessen. S ez nem mindig a munkás hibáj a \ a ki napi 10—13 órát dolgozik, annak szervezete annyira kimerül, hogy nem képes még továbbképzésére is időt szakítani; külömben idő előtt össze roskad. Enynyiben közérdek a munkaidő megrövidítése ; a mi azonban nem zárja ki a munkaidő teljes kihasználását, pl. ugy, mint az esszeni Krupp-gyárban, vagy az éjjel-nappal dolgozó műmalmoknál stb. történik ; t. i. a munkások bizo nyos turnusokban váltakoznak pl. minden 8 órában. Most még csak annyit kívánok fölemlíteni, hogy az építőmunka természete zárja ki az egyes emberre kiszabható munkát ; az épités t. i. minden szakmájában társas, nem egyéni munka. Lehetetlen, hogy a falat rakó kömives maga hordja magának a téglát; maga keverje s szállítsa a habarcsot; szüksége van segédmunkásokra. Egy nagy gerendát egyetlen ács nem helyezhet az épületre ; kettőnek, háromnak, néha ötnekhatnak egyesitett erejére, közös munkájára van szükség, hogy az a gerenda rendeltetési helyére jusson. Tekhnikai találmányok pl. páternoszter a tégla magasba hordására, daru, vagy csiga a nagy terhek emelésére, hivatvák az emberi izom munkaerejét helyettesíteni. Igy azonban az emberi munkaerő válik fölöslegessé, — vagyis a tekhnikai találmány proletár sorsra juttatja a tanulatlan, uj, magasabb rendű munkára nem alkalmas munkást. Nincs más védelem eme természettörvény ellen, és pedig ugy a munkás saját személye, mint a közönség érdekében, mint a közmiveltség terjesztése. Sarudy György. •F Minden osztály, testület, vagy közös és kölcsönös érdekének megvédelraezé&ére alakult csoportosulás iparkodik anyagi érdekének biztos bázisára szert tenni. Nemcsak az üzleti élettel hivatásosan foglalkozók, de a közélet különböző terének munkásai is csoportosulnak pénzügyi érdekeik és igényeiknek megvédelraezésére és kielégítésére. Alig néhány év előtt alakult meg a tisztviselők bankja s ma már erős, hatalmas intézet, amely alapitóinak, részvényeseinek s a pénzügyi érde— Mutassa a karját 1 — Minek ? Hiszen maga nem orvos 1 — Az nem baj ! Az orvos és ügyvéd majdnem egyenlő hivatást teljesít! Tudja e, mi az a „látlelet

0 ? — Nem, azt nem tudom ! — No lássa. Hogy a tényállást < megállapíthassam, mindenekelőtt a „látleletet" kell fölvennem és föltétlenül szükséges, hogy maga .nekem a kékfoltos karját megmutassa. Ninotska elpirult és nehéz sóhajtozások közt felgyűrte blúzának az ujját. Az ügyvéd, aki a leány munkájában segédkezett, most megérintette kezével a fehér karon mutatkozó kékesvörös foltokat. — Ne nyúljon hozzám ! — kiáltotta rémülten Ninotska. — Hogy merészel ilyesmit tenni ? Es egész testében remegve, hirtelen elfedte a karját. — Nono, ne legyen ilyen makrancos! En nem bántottam, de mégis csak meg kell állapitanom a sérelem valódiságát 1 — Maga szemtelen ! — vágott közbe a leány .és távozva, becsapta maga után az ajtót. Az utcára érve keserves szemrehányásra fakadt maga ellen ! — Minek is mentem az ügyvédhez, mikor egyenesen az orvoshoz kellett volna mennem! Ugy van, megyek az orvoshoz, hogy állítsa ki sérelmemről a „látleletet". III. Dubiago doktor komoly, érett, szolid férfiú volt. Meleg részvéttel hallgatta Ninotska panaszait, szidta az irodafőnököt és az ügyvédet és végre igy szólt: — Mutassa, kérem, sérüléseit! Ninotska szégyenkezve gyűrte fel a blúzát, de az orvos hivatásos mozdulatokkal követelte : — Még jobban .. . Még jobban ... — Minek ? — ellenkezett Ninotska — hiszen mondtam, hogy csak a karomat csípte meg 1 Az orvos gyönyörködve szemlélte a leány szép alakját, végre hozzá hajolt és megcirógatta meztelen karját: — Engedje, hogy sérülését közelebb ről is megtekinthessem 1 Ninotska hirtelen kézmozdulattal leütötte az orvos orráról a szemüveget, ugy hogy Dubiago doktor kénytelen volt a kö zelebbi vizsgálatról lemondani. — Bocsásson el, maga szemtelen ! Istenem, milyen gazemberek a férfiak ! . . . IV. Ninotska dühében remegve és felháborodva távozott az orvostól. Egy ideig bolyongott az utcán és mikor már némileg lecsillapodott, elhatározta, hogy fölkeresi Gromovot, a kerület képviselőjét, aki nagy népszerűségnek örvendett és tisztességes, I megvesztegethetetlen ember hírében állott. mmmmmmmmmmm^mmmmmmmmmmim^ * A komoly, rideg képviselő eleinte nem éppen szívesen fogadta Ninotskát, de később — mikor megtudta látogatása okát — őszinte részvétet tanúsított sorsa iránt. — Hahaha! — kacagott fel keserűen. — íme, az ilyen emberek volnának hivatva a szenvedő emberiség vérző sebeit gyógyítani és fájdalmait enyhíteni! Ilyenek az elnyomottak és szenvedők védelmezői, az egyenlő jog nagyszájú hirdetői, akik szüntelen az igazság jelszavát hangoztatják a tömeg megvesztegetésére ! Ilyenek a műveltek, akik az élet legcsekélyebb összeütközésénél is levetik magukról a kultura mezét és bemutatják magukat eredeti, — vadállatias ösztöneikkel! Hahaha! Jól ismerlek benneteket, elfajult vadállatok! — Szíveskedjék a blúzát levetni 1 — A blúzomat ? Minek ? — Hogy megláthassam a sérülés nyomait ! Hogy gyönyörködhessem az elfajult kultura remekművében I És mikor meglátta Ninotska gömbölyű, szép karjait, megcsóválta fejét és vigyorogva mondta : — Igazán szoborszerű! Az ilyen karokkal nem tanácsos a világban járkálni, gyermekem ! Takarja el 1 Vagy . . . még ne... Talán nem ártana, ha sérüléseit csókjaimmal gyógyítanám. Magának nem válna kárára, én pedig gazdagabb lennék egy érdekes tapasztalattal és . ... Azonban Gromovnak nem maradt ideje