Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-05-14 / 20. szám

22 földmivesisk. tekintem is, átlag a pápai méretekben, 22X400.000=8.800000K nemzeti tökéről s annak hovafordításá­ról kell határozni, mikor a földmives­iskolák szervezetét bolygatjuk; egyéb alsófoku mezőgazdasági szakiskolákat nem is emlitve most, a melyeknek száma 27 volt 2 év elölt. Azt mondja a földmivelési mi­niszter, hogy a földmivesiskolákat azért kell szervezetükben megváltoztatni, mert növelik a tulprodukciót gazdatisztekben. O tehát leszállítja a földrnivesiskolák ta­nulási idejét 2 évről félévre ; a másik féléven át az oktató személyzet mun­kássága megoszlik ; kiszállnak falukra, vándorelöadásokat tartani s a nagy­szünidőben tovább fogják képezni a népiskolai tanítókat. A gazdakongresszuson Szabó Ist­ván részletezi tovább a földrnivesisko­lák reformját; szerinte a meglevő földrnivesiskolák céljuk szerint kétfelé válnak: nagyobb részük megmarad kis­gazdák képzésére, kisebb részük gazda­sági altiszteket képez középbirtokosok rendelkezésére ; amazok tanfolyama lesz fél év, ezeké másfél év ; amazokra 16—17 éves falusi fiukat vesznek föl; utóbbiakra kiszolgált katonai altiszteket. A kongresszusi előadó tehát ki­egészíti a miniszter programmját: a gazdasági akadémiák képezhetnek to­vábbra is okleveles gazdatiszteket az uradalmakba ; a másféléves földrnives­iskolák altiszteket (elömunkásokat, ma jor meg tehenes, béresgazdákat ?) a középbirtokosoknak ; a többiek pedig érjék be a féléves tanfolyamokkal s okuljanak a vándorelöadásokból to­vábbi 4 hónapig. (A szünidei 2 hónap t. i. majd a néptanítóknak kell.) Ha nem volna tőlem frivolitás, egész komolyan megkérdezném a föld­mivelési minisztertől, hogy lehetséges­nek tartja programmja kardinális ré­szének, a többet termelésnek meg­valósítását, olyan módon, hogy le­szállítja, mondjuk, a gazdatisztek szá­mát, leszállítja ezenfelül a gazdakép­zésre szolgáló tanulási időt általában, a földrnivesiskolák egy részében '/ 4-re, másikában %-re ? Az a legnagyobb akadálya a töb­bet termelésnek, hogy kit hívnak gazda­tisztnek (az 1900 évi XXVII. t. c. sze rint ?) Hiszen voltak ezelőtt is, most is vannak, a gazdatisztek közt épugy, mint egyéb pályákon, olyanok, kik a formaszerü minősítést — nem szerez­ték meg s nemcsak a társadalom, de a törvényhozás is elismeri minőségü­ket, ha gyakorlatilag működtek szak­májukban ; a legtöbb gazda különben ma is autodidakta s az marad to vábbra is/ Az 1—2 hónapos tanfolyamok a földinivesiskolában eddig is meg vol­tak ; meg a parádés gazdasági előadá­sok is a városházán (lótenyésztés, házi­nyúl, méhészet, borgazdrság stb.) s hogy milyen nagy volt irántuk az ér deklödés, bizonyítja az a körülmény, hogyha nem rendelik ki a földmives­iskolai növendékeket s én nem jelent­kezem a fiaimmal, a legtöbb előadást meg se lehetett volna tartani. Ezekről a tanfolyamokról tehát nyil­vánvaló, hogy nem váltak be ; ha általá­nosítjuk is őket, nem fognak beválni. Volt a gazdakongresszuson egy előadói javaslat, Buday Barnáé, a gaz­dasági népiskolák szervezéséről ; három­félék lennének; ahol legalább 120 is­métlő iskola köteles van, szerveztetnék önálló gazdasági iskola; ahol a tankö­teles 60-nál több, paraszt mintagazda­ságot rendeznének be ; ahol a tankö­teles 60-nál kevesebb, több község egyesülne ily iskola fentartására. Ez volna az Apponyi által beter­jesztett népiskolai törvényjavaslat kié­pítése, melyet a mostani kormány po­litikai okokból, félretett; politikai okok­ból mellőzhette a földm. miniszter is programmbeszédében ; töle tehát a Buday-féle tervezet megvalósítását nem várhatjuk. Mi marad meg hát, megfogni való, a többettermelés biztosítására ? Nézzük csak ! a néptanítókat be­rendelik 40-vel a földmivesiskolákba, 6—8 hetes tanfolyamokra; ezek majd beviszik a gazdasági ismereteket a nép­iskolákba (így a miniszter és Buday Barna;) a polgári iskolákban tanítani fogják a gazdálkodást, aminek jutal­mául a végzett növendékek egyéves önkényteaek lehetnek. (így szeretné Szabó István, kongresszusi előadó ;) a jogakadémiákon, egyetemen állítani fognak mezőgazdasági tanszékeket (sze­retné Szabó Sándor jogtanár); régebben meg azt hiszem, Szilárd Ferenc kívánta a gimnáziumokat boldogítani gazdasági tárgyakkal. Kedvem volna folytatni, hogy varrjon ezentúl csizmát az asztalos, gyaluljon a csizmadia ; patkoljon lovat a szabó, burkoljon utcát a kárpitos, másik ismerőse segítette ; némelyik hajié kot adott rövid időre, de ennivalóval mind­egyik ellátta. Mert a nyílt kezii, útszéli bo bérnek családjában sok résztvevő szivre akadt. Hiányos tudása, elhibázott nevelése mellett már gyermekkorában megszokta a semmittevést és fölcseperedve, képtelen volt a mindennapi kenyerét megkeresni, így teltek az évek. Olykor szégyeite nyo­morult életét és fölébredt szunnyadó emberi önérzete és elhatározta, hogy komolyan munka után lát. Azonban nemes szándékai, minden alapot nélkülöző légvárai belefulad­tak gyáva könyei haszontalan árjába. Alap­jában nemes rossz, eredeti és sajátságos fickó volt, aki inkább részvétet, mint gán­csot érdemelt. Én gyakran támogattam ba­rátságommal és mindig mellette állottam, mint bizalmasa, azon kríziseknél, melyek viharosan kezdődtek, de többnyire siralma­san végződtek. De ilyen bátortalannak, gyávának so­hase láttam,, mint ma, mikor az elhagyott völgybe vezetett. Ma nem a megszokott gyermekes könyek nedvesítették arcát, ha­nem az érett férfi erőteljes fajdalomkitörései remegtették meg az egész testét. Igyekez­tem lecsillapítani, de legnagyobb meglepe­tésemre vigasztaló szavaimnak semmi ha­tása sem jelentkezett. Röviden, szinte ér­desen szakította félbe beszédemet és nyu­godtan, határozottan a szemembe nézve, igy szólt : — Látom, hogy érdeklődik sorsom iránt, egy kicsit talán szeret is és ez re­ményt ad arra, hogy segédkezet nyújt vány életemnek egyszerre véget vetni. — Mindent szívesen megteszek, hatalmamban áll í — Ha csak egy parányi részvétet érez irántam, segítsen meghalni! — Meghalni'?/falán imegőrült ? hit­ami Azt hittem, hogy elméjében meghábo­rodott, mert nem értettem szándékát. Ha nem láttam volna komoly tekintetét, hatá­rozatlan viselkedését, nem hallottam volna szavának szilárdságát, az egészet csak rossz tréfának tartanám. A szerencsétlen folytatta : Elmondom szándékomat a kényszerítő okokkal együtt. Bebizonyítom, hogy nem vagyok őrült. De megkímélem attól, hogy életem szomorú történetét ismételten végig­hallgassa, mert bőségesen ismeri már annak minden fájdalmas részletét; azt is tudja, hogy most miből és miként élek. Tudom, hogy végtelen jóságában mentségeket keres majd számomra ; de ezzel se fárassza ma­gát ; úgysem fogadhatnám el, mert tudom, hogy most nyomorult és becstelen életet folytatok. Amíg gyermek voltam, magam kerestem és találtam mentségeket dologta­lanságom számára és ugy éreztem, hogy Köhögés, szamárRöhögés, in­fluenza és a légzőszervek bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a cc t. SIROLIN 1,Roche <l [-t kellemes ize és kiváló hatása 'olytán szívesen veszik Az Összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Roche" csomagolást kérjünk ós hatá­rozottan utasítsunk vissza minden pótiiészitményt. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Basel (Svájcz). Co., Grenzach (Baden).

Next

/
Oldalképek
Tartalom