Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-04-02 / 14. szám
Ennek a célnak pedig nincs elég téve azáltal, ha mindenkit felvilágosítunk, hogy 130 korona lefizetése után, megkapja a p. ü. minisztertől a nemes város ábrázolatát, kartonpapirra ragasztott fényképen ; 130 koronát saját becses személye fotográfiájáért se fizet senki. Abból se fog terjedni valami nagy mértékben a kultura, ha módunkban lesz a városi tanácstól a minket érdeklő belsőség vagy kert stb. hiteles másolatát, a megszabott dijak lefizetése után, megszerezni; a pénzbe, sok pénzbe kerülő kulturát bizony csak kénytelenségből övezzük magunkra; ha építkezünk, perlekedünk, — bizony nem jó kedvünkből, vagy hogy mivelődjünk. Olyan térképet azonban, amelyik pár fillérbe kerül s mégis tájékoztat, pl. kirándulásnál, ingatlan szerzésnél, vagy egyszerűen megismertet lakóhelyünkkel, szívesen megszerzünk s jókedvűen forgatunk ; a haszon, élvezet, melyet magunknak igen kis áldozattal szereztünk, annyira szembetűnő, hogy pár fillért kiadni ilyen kis térképért sose fogunk sajnálni. Az a kérdés, lehet-e, érdemes-e ilyen potom áru s mégis hiteles, megbízható térképeket előállítani ? Kézen fekvő valóság, hogyha meglehet kapni egy egész megyének, pl. 1 ; 300.000 méretű térképet 20—30 fillérért; a Pápánál negyvenszer népesebb Budapestét 60 fillérért, semmi ördöngösség nincs abban, hogy Pápa városnak is megcsinálhatjuk olyan térképét, amelyik ezeknél többe nem kerül ; hogy azonban a térkép ilyen potom áron kerüljön forgalomba, előállítási költségét nem szabad tulmagasra szabni, másrészt folytonos nagymérvű kelendőségét kell biztosítani. julius 24-én történt nagy katasztrófa alkalmával szolgálatot teljesítettem. És ezt a borzalmas eseményt soha semmi sem törülheti ki az emlékezetemből. A szabályos időben, 10 órakor indultunk ki a lyoni állomásról és már körülbelül két óra hosszat robogtunk megfelelő gyorsasággal minden akadály nélkül. Az egész napon át nyomasztó,"tikkasztó hőség nehezedett a tájra és a gép erkélyén mégis tompa, hűvös szellő csapkodta arcunkat, mint a közeledő vihar biztos előjele. Az égboltozat hirtelen ugy elsötétedett, mintha a villamos lámpa áramát egyszerre megszüntették volna. A holdfény eltűnt, egy csillag sem ragyogott. Hosszú, széles villámok cikáztak át a sötét éjszakán, hatalmas fényes sávokkal világítva olykor a koromfekete sötétséget. Odaszólt a fűtőhöz : — Itt van, ni! Mindjárt utolér az eső! — Ideje is lesz, mert a hőség már olyan tűrhetetlen, mintha sütőkemencében volna az ember! Nagyon kell vigyáznunk a jelzésekre ! — Legyen nyugodt.. . nyitva tartom a szememet! A mennydörgés túlharsogta a kerekek dübörgését és a pöfékelő gép zakatolását. Az eső még nem indult meg, de a zivatar mindinkább közeledett. Mi egyenesen robogtunk tovább, mintha a zivatart Mind a két irányú elhatárolás megnyugtató, reménységgel kecsegtet. Vegyük először az u. n. földmivelési térképet, mely mint említettük, 1:500.000 méretben készült. Ez a méret azt jelenti, hogy 1 milliméter a térképen, megfelel a természetben 500 méternek. Egy akkora lapon tehát, mint egy gyújtó skatulya címkéje, a mi 5'1 cm. hosszú, 3 2 cm. széles, ilyen méretben elfér 25'5 Krn. hosszú s 16 Km. széles terület, 408 • Km, egész Veszprémmegye területének (4000 • Km.) Vio-e, egy járás fele. A Biegler r. t. szabadalmazott irkáinak boritéka 19 cm. széles, 24*5 cm. magas; ha a keretre egyik irányban 4, a másikban 45 cmt. leszámítunk, 15 cm. széles, 20 cm. magas területünk van, amelyen, fönti méretben, 75X100 Km. = 7500 • Kmetert ábrázolhatunk, ami nagyobb egész Veszprémvármegyénél. Mivel pedig mi nem a vármegyének, hanem városunk térképének akarunk kelendőséget biztosítani, oly méretű térképre van szükségünk, mely egy ilyen Riegler-féle irka borítékján elhelyezhető ; ez volna pedig a földmivelési térképnek 50-szer nagyított, vagy a szabályozási célokra készültnek 50szer kisebbített mása, vagyis 1: 50.000hez; amelyen tehát 1 mm. megfelelne a természetben 50 méternek, 1 cm. 500 méternek, 1 dm. 5 Kméternek ; 2 dm. tehát 10 kilométernek, 1*5 dm. 7'5 kilométernek; 75 • Km. vagyis Pápa és környéke volna egy ilyen irka lapján ábrázolható. kergetnők magunk előtt. Bár nem voltam sí dia gyáva, mégis bizonyos borzongást é;ezíem az őrületes sebességgel tovarobogó vasszörnyetegen a vihar közeledtével. Közvetlen előttünk, alig száz méternyi távolságban a villám lecsapott a földbe. Szemeim még kápráztak a vakító fénytől, mikor óriási mennydörgés remegtette meg a levegőt és közvetlen utána egy másik,, még erősebb, mely ellenállhatatlanul térdre sújtott. Igy maradtam néhány másodpercig, kábultan, a földre sújtva, mintha egy hatalmas ökölcsapás terített volna le. Végre magamhoz tértem. Még mindig térdelő helyzetben voltam, hátammal az er kély oldalfalához támaszkodva. Ugy éreztem, mintha valami nagy távolságból tértem volna vissza. Fel akartam emelkedni, de képtelen voltam rá. A lábaim megtagadták a szolgálatot .. . bénultan feküdtek testem alatt. Eleinte azt hittem, hogy esés közben, valamelyik csontrészem ketté törött ... de nem éreztem semmi fájdalmat. Kezeimre támaszkodva, igyekeztem feltápászkodni, de karjaim is élettelenül, bénán csüngtek alá! Tehetetlen voltam, abban a kimondhatatlan, kinos tudatban, hogy a karjaim és lábaim nem engedelmeskedtek akaratomnak, hogy egyenesen megtagadják a szolgálatot és olyan élettelen tárgyakká váltak, mint a ruházatom, mellyel szeszé lyesen játszadozott a mindinkább fokozódó szélvihar. Nem tudom milyen érzés vagy — Kérvény a miniszterhez. — Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén szóvá tétetett, hogy városunkra nézve mily óriási veszteséget jelent a száj- és körömfájás folytán betiltott marbavásárok betiltása. Városunk polgármestere kijelentette, hogy miután városunkban a járvány megszűnt, meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a vásárok megtartása engedélyeztessék. Városunk polgármestere meg is tette a szükséges intézkedéseket és a mult héten megtartott országos vásár megtartására is megkapta az engedélyt, de korlátozva olykép, hogy csupán hét községből lehetett volna szarvasmarhákat felhajtani. Semhogy az ily csonka állatvásár megtartassák, városunk polgármestere — nagyon helyesen — nem tartatta meg a szarvasmarha vásárt, hanem kérvényt intézett a kereskedelmi miniszterhez egy a jövö hónapban megtartandó pótvásár érdekében, mely kérvényt aktualitásánál fogva egész terjedelmében a következőkben közlünk: Nagyméltóságú Miniszter Ur ! „Pápa város közönsége nevében mély tisztelettel azon kérelemmel fordulok Nagyméltóságodhoz, miszerint a száj- és körömfájás miatt betiltott mult évi december 13—14, továbbá a folyó évi február 7—8, ki végül f. évi március hó 28—29-iki országos vásárjáhatalom tartotta szememet ellenállhatatlanul lezárva. Teljes menetsebességgel robogtunk tovább. A vihar még tombolt, de sokat vesztett erejéből és mindinkább eltávolodott. Az eső sugarakban özönlött. Hallottam, mint paskolta a hatalmas gép oldalait és éreztem a sürü meleg cseppeket az arcomon végig folyni. Félelmes nyugalom szállott meg. Erősnek, de egy kicsit kimerültnek éreztem magamat. Nehéz hivatásom tudata felriasztott kábultságomból és minthogy még most sem értettem, hogy milyen különös természeti tünemény béníthatta meg tagjaimat, a fűtőmet szólítottam, hogy a felállásban segítségemre jöhessen. Semmi válasz ! Miután a teljes menetsebességgel robogó mozdony fülsiketítő zajt okozott, hangosabban kiáltottam : — Francois! Hé, Francois, nyújtsd ide a kezedet, hogy föltápászkodhassak ! Semmi válasz. Kimondhatatlan rémület fogott el. Féltem, remegtem, először életemben. Kitől? Mitől? Magam se tudtam. Felnyitottam a szememet és nagyot 'ordítottam. Igen, ordítottam rémületemben. Az erkély üres volt. A fütő eltűnt. Ebben a pillanatban mindent megértettem, ami a mennykőcsapás óta velem és körülöttem történt. A villámcsapás megölte a fűtőmet ós engem megbénított.