Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-03-20 / 12. szám

állatvásártér, ahova az alispáni ren­delet a vásárteret kihelyezni rendelte, tisztán földmivesek által lakott város­rész, ahol ipar és kereskedelem még oly mértékben sincs, mint valamely faluban, ha tudjuk azt, hogy a fenti okból a vásártértől mintegy 2 kilómeterre fekvő városi középpontot a vásári kö­zönség csak elvétve fogja szükségleté­nek beszerzése végett felkeresni, tisztán áll előttünk az, — hogy heti állatvásárterünk meghagyása váró sunkra nézve kenyérkérdés, városunk iparára és kereskedelmére életkérdés. Pápa városa a kulturális és más közérdekű intézmények egész sorát tartja fenn, legnagyobb részben és ki­zárólag saját erejéből. Van tehát érdeme ennek a város nak arra — ami egyébként a dolog természetéből is folyik, — hogy a ma­gas kormány a méltányosság szelle­mében a város érdekének tekintetbe vételével hajtsa végre az állategészség­ügyi törvényt és a törvény végrehajtása ne okozza azt, hogy városunk közgaz­dasága az egész Bakonyvidék szükség­letének, bevásárlásainak eszközlésétől elüttessék. Hogy pedig Veszprémvármegye rendelkezése nem hozatott a méltá­nyosság szellemében és hogy nagy­méltóságod városunk viszonyairól és az állatvásár kérdésében nem tárgyi­lagosan lett informálva, mutatja az iratok között levő 6578/904 számú alispáni rendelet, amely nem kifogá­solja az állatvásár mostani helyét, csak a korlátokkal való elkülönítést és az egyéb közlekedéstől való elzá­rást írja elő ugyanazon miniszteri rendelet alapján, — amely miniszteri rendelet alapján most ily radikálisan intézkedett. Minthogy a törvény rendelkezését Pápa város közgazdasági érdekének sérelme nélkül lehet végrehajtani, biza­lommal fordulunk Nagyméltóságodhoz miszerint a 89263/909 p. számú miniszteri rendelet alapján kibocsátott törvényhatósági rendelet végrehajtását felfüggeszteni és a központból kikül­dendö szakértő utján szerzendö infor­máció alapján azon módozatokat meg­állapítani méltóztassék, amelyek mellett a heti szarvasmarha és ló vásár jelen­legi helyén hagyható. Eddig a kérvény. Az OMKE köz­pontja már sok izben tanújelét adta annak, hogy befolyásával felsőbb he­lyen számos üdvös intézkedéseket pro­vokált és így — tekintve, hogy ez érdemben is a helyi fiók előzetes igé­retett kapott a központtól ezen kérdés­ben hathatós támogatására — ezen reménységgel várunk a kérvény sikeres elintézésére, illetve a heti állatvásár­terünknek jelenlegi helyén való meg­hagyására. A szabadság ünnepe Pápán. A szabadság, egyenlőség és testvériség dicső emlékét Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fénnyel és több lelkesedéssel ünnepelte meg, mint valaha. Ünnepet ült e korszakalkotó nap fordulóján városunk apraja és nagyja, mindenki szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabadságharci események nagy alakjainak herosi tettei. Az utcasorok házairól nemzeti lobogók lengtek és lelkesítettek. Március 15-ének megünneplésében leg­nagyobb szerepe mint minden évben a főis­kolai ifjúságnak volt, melynek példáját ez évben számos egyesület is követte. A le­folyt ünnepségekről a következőkben szá­molunk be : A honvédszobor előtt. Az ev. ref. templomban reggeli 9 óra­kor megtartott istentisztelet után a főiskolai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és hosszú, tömött, sorokban a honvédszobor elé vonult, hogy ott a kegyelet adóját lerója a hősök emlékezetének. A „Himnusz" eléneklése után Benedek József III. éves pn. nagy lendülettel „Március idusán" cimü alkalmi költeményt szavalt, mire Falussy József a képzőtársulat ifjúsági elnöke lépett az emelvényre s hatásos, gyújtó emlékbeszédet mondott a nap jelentőségéről. A beszéd végeztével a főiskola koszorúját helyezték a szoborra. Utána Káldy József VIII. o. t. szavalta nagy hatással a „Talpra magyar a-t és végül a „Szózat" eléneklésóvel véget ért az emlék­ünnepély. A színházban. A városi szinház falai között az idén is fényesen zajlott le a nemzeti ünnep, me­lyet a ref. főiskola lelkes ifjúsága rendezett. Már napokkal az ünnepély előtt az összes jegyek el lettek adva és a rendezőség, kény­telen volt az emeleti erkélyen számos pót­széket beállítani. Az ünnepély esti 6V 2 órakor vette kez­detét, melynek műsorát a főiskola zenekara És kezdődött a dinom-dánom. Katának kocsit, lovat vett az apja. Kata mindenütt ott volt, ahol a gazdag, előkelő leányok megjelentek, Katát fürdőkre vitték, Kata Olaszhonban járt, Bécsbe, Párisba vitte az anyja, vagy ha az nem mehetett vele, a nagynénje, aki a házuknál élt. Szóval, Ke­mény Kata a kiváltságos leányok közé tar­tozott, aki csakis hozzá méltó kérőhöz mehetett. De, édes Istenem, ki lehetett nálunk ő hozzá méltó ?! Vártak tehát, mig eljön az igazi. Az „igazi" pedig, Isten tudja miért, csak nem akart feltűnni a látóhatáron. Azonközben telt, mult az idő és habár a Kata szépségéből nem is, de az apja vagyonának legendás nagyságából mindig csipegetett el valamicskét. Az az élet, amit ők folytattak, rengetegbe kerülhetett. Az öreg doktornak pedig nem volt elég lelki­ereje, hogy megmondja az asszonynak, le ánynak : álljatok meg, ne rohanjunk a vesztünkbe. Elkezdett betegeskedni is és hogy a városban lassankint uj, fiatal orvosok tele­pedtek le, kiket egy egy szerencsés gyógy­kezelés egyszerre népszerűvé tett, már nem Kemény volt a legkeresettebb, úgyszólván az egyedüli orvos, akit a gazdag, előkelő házakhoz hivtak, mint eddig. Szóval: megindultak a lejtőn. Volt még más baj is. Amint emlékezhetel, az asszony szenvedélyesen kártyázott. Sokat vesztett néha. Eleinte oda se neki ! Volt honnan pótolni a veszteséget. De később már a titkos kölcsönök, mindenféle utakon szerzett pénzek járták. Szóval, Kemény Kata már nem volt többé jó párti, de még mindig •— Kemény Kata maradt, majdnem fogalom, a szép, művelt, szellemes, kívá­natos leány, kinek versenyt udvaroltak a megye első gavallérjai. De csak udvaroltak. Elvenni csak egy akarta, egy közönséges, szürke alak, egy vaskereskedő ; gazdag és eléggé képzett fiu ugyan, de mégis csak „boltos", akitől hallatlan merészség volt, hogy felemelte a szemeit hozzá és való ságos csodának veszik, ha Kata mégis meghallgatja. Nos, csodák, ug^ látszik, mégis csak történnek, hiába vitatják any­nyian az ellenkezőjét. A csodák eljövete­lére pedig, amint a példa bizonyította, leg­jobb alkalom az ingadozó vagyoni állapot. Itt sem kellett sokáig várni, csak éppen egy 40 ezer koronás váltó lejártáig, melyet a sok, jó cimbora közül egyik sem akart újra aláírni, hogy Greizinger ügye — igy hívták a boltost — a legjobb mederben kerüljön. Ő ugyanis a kellő pillanatban megkérte — nem a Kata kezét, — hanem Kemény doktort, hogy legyen szabad neki, mint .a bank részvényesének, az ominózus papirost ööí Orvosilag Bjántott kltüqű szara légzőszervek Sut Tnegbutegedéseíqál NAM AD AB! FeJn&fvknek 3-<4- ttáskanáBa/ Gyarmrkeknek 1-2 " " 1 OftVOS MÁ3 matqiAst KIM Ifi Eli*. (tüdő) Röhögés, szamárköhögés, in­fluenza és a légzőszervek bajainál aí orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLIN „Roche"-t. SIROLIN „Roche*-t kellemes ize és kiváló hatása folytán >suivesen veszik. Az összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Roche" csomagolást kérjünk és hatáf rozottan utasítsunk vissza minden pótkészitményt Sirolin irodalmat X18 kívánatra ingyért és bérmentve kdld F. HofTmann-La Roche *SL Co. — Wien IIM. Neulinggasse 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom