Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-12-18 / 51. szám
0 \ 1 Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. a szí Nem szívesen nyulunk darázsfészekbe és teljes megnyugvással vártuk volna a városi képviselőtestületnek a színháztér átengedése tárgyában hozott sérelmes határozatának toyábbi fejleményeit, de a közvélemény hangos feljajdulása kötelességünkké teszi, hogy, oly körülményeket szellőztessünk és nyilvánosságra hozzunk, mely ezen kérdést a maga valóságában kellőkép illusztrálja. Városunk lakosságának többsége ugyanis sehogy sem tud megbarátkozni ezen hozott határozattal és éles kritika tárgyává teszi a képviselőtestületnek ezen városunkra nézve sérelmes határozatát és — amint mi azt tettük — vétkes könnyelműséggel vádolják mindazon képviselőket, kik a színházteret átengedték a ref. egyházközségnek anélkül, hogy uj színházunk biztosításáról gondoskodtak. Nem akarunk rekriminációkba bocsájtkozni, de mindazok, kik ezen kérdésben nézetünket figyelemmel kisérték és azt helyeselték, érthetőnek fogják tartani, hogy városi lakosságunknak ezen felháborodását teljesen jogosultnak tartjuk. Jogosultnak tarjuk nemcsak a mi szempontunkból, hanem azon utóhangok után, melyek a közgyűlési határozat után elhangzottak. Jellemző, hogy ezen utóhangok oly városi képviselőktől hangzottak el, melyek a sérelmes határozatot megszavazták. Kérdőre vonták egyes képviselőket, hogy miért szavazta meg ily formában színháztér átengedését, amire az illetők azt válaszolták, hogy nem voltak tájékoztatva teljesen ezen ügy felöl és ha tudták volna, hogy ezen határozat oly sérelmes a városra nézve és az uj színház felépítése oly tetemes áldozatokat fog követelni a várostól, ugy lelkiismerete toeíií engedte volna meg, hogy ezen határozatot megszavazza. De ez még hagyján ! Voltak egyes képviselők, kik azzal mentegették szavazatukat, hogy ők kötelező Ígéretet HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. tettek erre nézve, abban a biztos tudatban, hogy az uj színház felépítésére rendelkező összeg teljes fedezetet nyújt annak biztosítására, nem tételezve fel azt, hogy az őket informálóknak csak az hebeghetett szemeik előtt, hogy „a cél szentesíti az eszközt". Ez magyarán mondva azt jelenti, hogy becsapták őket. Még érdekesebb azon képviselőknek kijelentése, hogy ők azért szavazták meg ezen határozatot, mert kötelességük volt azt megtenni és pedig lojalitásból. Ezt a loyalitást pedig a vallásfelekezeti kényszer provokálta. A ref. egyházközség képviselői megszavazták a katholikus főgimnáziumra és az izr. polgári fiúiskolára a segélyt, tehát erkölcsi kötelességüknek tartották viszontszolgálatul az ö kérelmüket is pártolni. Ezek az utóhangok teljesen illustrálják a hozott sérelmes határozatnak nak előlegesen preparált szálait. Fényes bizonyítékát adják annak, hogy mi helyes uton jártunk akkor, amidőn ennek TÁRCZA. Az unalmas asszony, A vonat begurult a hóval födött kis állomás elé és Pál jókedvűen ugrott le a hálókocsiból. Fehér, téli reggel volt, a levegő tiszta, mint a kristály, a hegyek körvonalai élesen kiiajzolódtak a havas mező fölött. Kisütött a nap is, tompa fénye elszóródott a csillogó havon. A vedlett, sárgafalu, kis állomás, ahogy szinte roskadozott a hó alatt, olyan volt, mint valami mosolygó, öreg ember, aki tudja Isten, mióta ácsorog itt egyedül, a vállát belepte a hó, de azért barátságosan pislog az ablaksze' meivel, nyilván, mert bizonyos benne, hogy minden szép rendben csinálódik itten. Máté, az ifjabbik Máté, jóképű, tagbaszakadt legény, mosolyogva emelte a bütykös mutatóujját a hegyes bárány bőrsüvegéhez : — Meggyütt az ifjur? No, itt vagyunk a szánkóval, bundát is hoztunk. Többes számban beszólt Máté, mindig igy szokta, ha róla, meg a két jóvérű csikóról volt szó: a Bandiról, meg a Szellőről. Pál elhelyezkedett az ülésen, beburkolódzott a jó meleg bundába, szivarra gyújtott, azután megkérdezte : — No, mi újság, Máté ? Hogy vannak itthon, jól ? Hát az öreg István bátyám kigyógyult-e már a hektikájából ? — Ki, ki, — ümmögött a legény. — Még a tavasszal meghótt, az Isten nyugosztalja. Meg aztán uj birót kaptunk. Hólepte földek között zötyögött végig a vén, rozoga szánkó. Ütött kopott alkotmány volt az is, de a csengője olyan szépen, lágyan csengett-bongott, mintha szinezüstből volna s ahogy ezt a vidám kis harangszót el elkapkodta a szél s a friss hó csikorgott a széles szántalp alatt, valami csöndes ujjongást, derűs nyugalmat érzett Pál. Mintha az öreg szánkó épp olyan kedves, jó pajtása lenne, mint akár a kis erdő, a lombtalan ákácok, amik szomorúan várják a tavaszt az útszélen. Minden talpalatnyi földet ismert, bekunyt szemmel eltalálta volna : ez a présház a hosszú dűlőben. (tüdő) Köhögés, szamárköhögés, influenza és a légzőszervek bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLIN „Roche"-t. SIROLIN f lRoclie e-t kellemes ize és kiváló hatása folytán szívesen veszik. Az összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Roche" csomagolást kérjünk és határozottan utasítsunk vissza mindeD pótkószitményt. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). —— Grenzach (Baden).
