Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-09 / 41. szám

ZXIXI- ó-T-fol^ram. 3Pápa, 1Q1CL olfc-bóTDer Q. 4:1. szám. Közérdekű f üggetBen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETESÍ ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. Amink m Irta : KEMÉBTY BÉLA. A sok közül, a mink még nincsen, csak egyre akarok ezúttal reá mutatni. De minekelőtt ezt megten ném, reá mutatok egyre abból a ke vésből, a mink már van. Van ugyanis nekünk egy elismerő oklevelünk, egy úgynevezett Trefortalap oklevelünk, melyet a közegészségügynek a vízszolgáltatás terén tett szolgálataink elismeréseUl az Orszá gos Közegészségügyi Egyesülettől kaptunk 1902 ben. Ott lóg ez az oklevél díszes kerettől övezve üveg alatt a helyettes polgármester ur szobájában és a hivatalos órák tartama alatt min dennap, még vasárnap és ünnepeken is, ingyen bárki által megtekinthető. Bezzeg Petőfi óta nagyot fordult a világ. Szerinte a hosszú szolgálat jutalma egy érdempénz és rongyos öltözet, ma pedig egy városnak a közegészségügy terén a vízszolgáltatás utján tett nagy szolgálatáért kijáró jutalom egy kifestett fehér papirlap, az Országos Közegészségügyi Egye sülét jóvoltából. Aki a helyi viszonyokat alaposan ismeri és tudja, hogy a vízvezeték létesítésével micsoda helyzetből emelték ki e várost mindazok, akiknek agyából a vízvezeték létesítésének eszméje kipattant és ezen eszme megvalósításához belátásukkal, energiájukkal, szellemi javaikkal a képviselőtestületben, anyagi javaikkal a város pénztárában akár nagyban, akár kicsiben hozzájárultak, csak az képes megérteni, az tudja méltányolni an nak a kis fehér papírlapnak a nagy jelentőségét, mellyel az Országos Közegészségügyi Egyesület elismerését fejezte ki nekünk a közegészségügy nek a vízszolgáltatás terén tett nagy szolgálatainkért. Tehát a vízszolgáltatás terén már szereztünk diplomát. Meg is érdemeltük ezt a diplomát. De én még egy lépéssel, egy n«gy és hatalmas lépéssel óhajtanék tovább menni a köz egészségügy terén. A vízszolgáltatással szerzett diplomát ugyanis nem tartom elégségesnek, még egy más téren is óhajtanék a város számára, egy elismerő oklevelet és pedig a köztisztaság terén. E mellett a közegészségügynek a vízszolgáltatás terén tett nagy szolgálataink fejében nyert elismerő oklevél mellett szeretném én még a közegészségügynek a köztisztaság terén tett nagy szolgálatainkért nyert elismerő oklevelet is látni. És épen ez a köztisztaság terén szerzett érdemeink elismerését demonstráló diploma az —- amink még nincsen. Nincsen, de nem is lehet. Hiszen a köztisztaság terén — csak magunk kö zött mondom és ittisegészbizalmasan — valójában nincsenek is érdemeink. Ha csak azt nem tudjuk be valami nagy érdemünkül, hogy hetenkint azt hiszem kétszer — söprik a pápai utcát. — Már tudniillik azt az utcát, a melyiket söprik ! — hallom képzeletben egyik másik olvasó polgártársam csípős megjegyzését, amire azonban engedelmet kérek, e helyütt nem reagálok. Köztisztaságunk fentartására 3 tagozatú szervezetet ismerek nálunk. Az egyik tagozat a városnak söprési kötelezettség mellett hetisegélyben részesített szegényei. Ezek a szegény emberek azok, akik a söprik a pápai utcát nótát ugy a hogy igazolják, a város közönségét jótékonyságáért TARCZA. A bűnjel. A gyermekek siránkoztak. Kenyeret kértek. Reggel óta nem ettek semmit. A két nagyobb gyermek méla szemekkel bámult a pislogó mécsbe. Ok még valahogy megértették, Iiogy mi az a „nincs", szomorú beletörődéssel vártak, de a kisebbek hangos siránkozással sürgették a kenyeret. Özvegy Kertiyóné pedig ott töprengett az asztal mellett. Azon gondolkozott, hogyan merjen átmenni a fiiszereshez, hiszen két koronával tartozik neki ! De a gyermekek sirtak és ő fölkelt. Kopott nagykendőjét magára teritette és átvánszorgott a boltba. — No, mi kell, Kernyónó asszony ? — dörmögött a fűszeres és szúró tekintetet vetett az asszonyra. — Egy kiló kenyeret kérnék szépen. — Hozott e pénzt ? — Nem ... de . . . — Akkor nincs kenyér! Két koronával tartozik. Nem hitelezhetek annyit, nem akarom becsukni a boltot. — Megfizetem, nagyságos ur. — Mikor? — Holnap . . . talán . . . vagy amint lesz . . . Gümökór, köhögés, szamárköhögés, influenza , eseteiben az orvosok csak SIROLIN 99 Roelie"-t rendelnek. _ iföcííe Gt*rmekckm!< 1-2 * * * i mís ntmntAsT «M n Hl. Ára 4 korona. Kik vannak a Siroíin Joche"-ra utalva? 1. A kik hosszú Időn keresztül köhögés bántalmaiban szenvednek. 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők lényeges könnyebbülést éreznek már rövid használat után. 4. Skrofuiás, mirigyduzzadásos, szem- és orrkatarrusos gyermekeknek tontos szere a SiroJin „Rocne". A táplálkozást nagyban elősegíti. — Nem adok! — felelte kurtán és elfordult az asszonytól. Özvegy Kernyónét mintha szivén szúrták volna. Szemét elöntötte a köny és forgott vele a bolt. Nem látott semmit, csak a fűszeres könyörtelen arcát és a ropogós, friss kenyereket, melyek mosolyogva sorakoztak a pudlin. Ott állt megszégyenülve, megroskadva és várt. A fűszeres rászólt: —- Mit vár ? Nem adok. Kitámolygott a bolt elé és nyöszörgő sírással dűlt a ház falának. Könyei koppanva hulltak a földre és a jég felolvadt... csak a boltos szive nem lágyult meg . . . Hideg, metsző szél süvített végig az utcán és belekapaszkodott a nagykendőbe, rázta, Csakis eredeti csomagolású Siroíin „Roche'-t kérjen, minden utánzatot vegy pótkészitményt kérünk a leghatározottabban visszautasítani. "Basel. «jirlolt • tégiósMj.TCk j, "tjuetestdésti^. UAF-I F. HoffmannLa Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Baden).