Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-11 / 37. szám

egy csereeszme felett. Egyszer a vita hevében elkiálltja magát az egyik asztaltárs, pincér vizet! a pincérek szintén kedélyesen diskurálgattak egymással, nem vették figyelembe a kiáltást, csupán a főpincér állt magában, balkezét hátul tartva a pénzeszacskóban, jobbkezének azonban csak a mutató ujját foglalkoztatta. Mintha csak az orrában akarta volna ezzel az egy ujjával az északi sarkot felfedezni. Álmadozásából és kutatásából kizavarta azonban egy második, de már erélyesebb felkiálltás : pincér vizet! Mire aztán a főpincér egy hatalmasat tüsszentett, jobbkezével egy jó szövésű zsebkendő módjára rendezte orrának még elintézetlen ügyét és rohant az akkor még hordóban levő viztartányboz, felnyúlt a pohárszékre mindkét kezével és leemelt 5—5 poharat. A hány ujj, annyi pohár. A poharakat egyenkint a hordó csapja alá helyezi. A telt poharat leteszi. Amidőn mind a tiz pohár megtelt, mindenik kezével — ujjait a pohár belsejében fürösztve — 5—5 poharat tett egy tálcára és a tiz pohár vizet két tálcán még azon csepegő kézzel letette az asztalra és aztán hátrázó léptekkei távozott az asztaltól, kezét a ?,Hangedli"-ba tö rülgetve. A főpincér kétségtelenül azt gondolta magában, hogy nekiheyült embereknek jól esik és egészségére válik egy ital hideg „tiszta" viz és akként filozofált, hogy ő most bár kötelességet teljesített melyért borravalót kap, mégis nagy szolgálatot tett a— közegészségügynek. És ettől kezdve, bár nagy idő telt el azóta, nem iszom vizet a kávéházban. Hogy mi az a „Hangedli" ? Az a pincér kezében vagy hóna alatt I tartott, vagy zsebjéből kikandikáló csücskü, kezdetben fehér, beszegett vászondarab, mellyel a pincér a mindennapi kenyérérti küzdelemben homlokára és arcára kiülő verejték cseppeket fogja fel, aztán széket porol, asztalt és végül poharat, findzsát vagy tányért töröl, szóval fontos tényezője a — közegészségügynek. Hogy knickebájnt miért nem iszom, no ezt már el sem merem mondani. Mondom, mindezek ugy 20—25 év előtt történt dolgok. Ma már a kávésok minden irányban, ugy helyiség, mint a személyzet, ennek vi selkedése, ruházata, tisztasága, felszerelése, a kávéház berendezése tekintetében kétségtelenül szem előtt tartják a közegészségügyi szempontokat, de a vendégek izlése, felfo gása, jó érzéke is nagyjában gyöke resen átalakult azóta, a maga és a közegészségügy előnyére. Nekem ezek a dolgok arra jutottak eszembe, hogy kolerás hirek járják be a lapok utján a vilá got és sok szó esik az óvintézkedésekről. Leghathatósabb óvintézkedés a tisztaság a fentartási, táplálkozási és élvezeti cikkekben, tisztaság a cikkek kiszolgáltatási módjában, kifogástalan testi, ruházati és egyéb felszerelési tisztaság e cikkeket felszolgálók részéről, mert a köz- és nyilvános helyek, ahol minden rendű és rangú embert ki kell szolgálni a pén zéérfc megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnek, de megmérhetetlen károkat is okozhatnak a közegészségügynek, De édes anyja már nyugtalankodott; óhajtotta volna leányát férjhez adni, azonban a szép leány és imádói között, mint láthatatlan akadály lebegett a felirat: „Nincs hozomány !" — A tisztek flirteltek, mulattak, tánczoltak vele, de a házasságra egyikük se gondolt. A nagy csoport közül kivált egy, aki Sidonia iránt tartózkodó, szinte félénk szerelemmel viseltetett ... de a hálátlan csak kaczagott és gúnyolódott fölötte. Nagy, magas ember volt, tiszta világoskék szemekkel és vöröses bajusszal. Lotharingiában született és a saint-maixenti katonaiskolában nevélkedett. Tizennyolcz éves korában már Tonkingba küldték, ahonnan sebesülten, a hadiéremmel diszitve tért vissza. Miután azonban nem a saint cyri előkelő iskolából került ki, bajtársai nem szívesen érintkeztek vele. Alfréd Labarre parasztszülőktől származott; erőteljes, hallgatag, de kitűnő katona volt, vakmerő, bátor a csatatéren, de a szalonban félénk, félszeg és szögletes, mint valami kis diák. Hogy mégis udvariatlannak ne látszassák, elhatározta, hogy Sidoniát íánczra kéri, ügyetlenségével azonban ugy összezavarta a négyes figuráit, hogy a leggyakoroltabb tánczosok se találták meg a kibontakozás módját. Ez a bal eset annyira elkeserítette, hogy visszavonult egy ablakmélyedésbe, ahol azon elmélkedett : mennyivel könnyebb egy üteget ostromolni, mint a terem sima parkettjén kifogástalanul tánczolni . . . Órákig vesztegelt egy helyen magányosan és csak ritkán közeledett Sidonia -j- uj jgggggi mamájához, hogy tiszteletteljesen szórakoz tassa néhány pillanatig. Azután visszatért helyére és onnan gyönyörködött a leányban, aki elragadóan tánczolt. Ilyenkor mindig irigyelte bajtársait, a kik Sidoniát körül rajongták és táncz közben karcsú derekát átkarolták , . . Amikor aztán megtért rideg legényszobájába, mindig kitört belőle a visszafojtott kétségbeesés. — Nem szeret! Bizonyos, hogy mást fog választani! Ugy érezte, hogy ezt a csapást nem lesz képes túlélni .. . Majd ismét igy vigasztalgatta magát: — Bolond vagyok, hogy ehhez az elkényeztetett gyermekhez kötöm sorsomat, aki csak fényűzésre, gyönyörökre és vidám ságra van alkotva ! De képtelen volt gondolatainak más irányt szabni . . . Ébren, ugy, mint álmaiban, szüntelenül maga előtt látta bájosan mosolygó arczát, tánezban keringő hajlékony termetét . . . mintha kaczér tekintetével reményt nyújtana neki . . . — Ki tudja ? Hátha mégis elfogadná ajánlatomat ? A lehetőség gondolatától is megszédült. Egy napon, mikor már nem tudott uralkodni érzelmein, elment az őrnagyhoz, aki mindig atyai jóindulatot tanúsított iránta és megkérte, hogy puhatolózzék az ezredesnél, vájjon szívesen fogadná-e, ha leánya kezét megkérné? Az egész napot kimondhatlan izgatottságban töltötte a versaillesi parkban. Este felé a laktanya udvarán találkoa szerint amint lelkiösmeretesen törődnek a helyiségük küszöbét átlépőkkel, avagy azok testiépsége, egészségi állapotát mint mondani szokás kutyába se veszik. Ismerve városunk szállodásai, vendéglősei, kávésai, étterem tulajdonosai és korcsmárosainak a köztisztaság és közegészségügy iránti érzékét, nem tartom szükségesnek a hatósági közegészségügyi ellenőrzést, de ugy az illetőknek maguknak mint vendégeiknek megnyugtatása szempontjából feleslegesnek sem, ez ugy áll az ő érdekükben mint a nagyközönségében. De nemcsak a felsoroltak közegészségügyi szemmeltartása, hanem mindazon üzleteké is, közegészségügyi követelmény és érdek, melyek fogyasztási és élvezeti cikkek árusisával foglalkoznak. Természetes, hogy a közegész, ségügyi hatósági szemmeltartás alatt nem az illetőknek hatósági zaklatá sát értem, hanem ugy a saját mint a nagyközönség érdekeinek tapintatos és előzékeny módon való megóvását. Az egészségügyről és a kártyáról akkor esik a legtöbb szó., amikor az előbbiben valami nagy fogyatékosság esett, vagy valamely járvány tünetei mutatkoznak, utóbbiban pedig valamely szenzációs eset, például egy becstelenségbe kergetett játékosnak öngyilkossága adódott elő. Ilyenkor mindenki reparálni akarja az egészségügyet és a társadalmi rendet, az tán ha a járvány csak vaklármának bizonyult, a szenzáció lármája pedig elült, csend lesz megint minden vonalon. zott az őrnagygyal, aki beszámolt küldetése eredményéről. — Beszéltem érdekében az ezredessel, aki azt mondta: a hadnagy ur szegény, leányomnak nincs hozománya . . . ostobaság lenne az éhséget a szomjúsággal összeházasítani... Alfréd elsápadt. Az őrnagy résztvevőleg megfogta a kezét: Az ezredesnek igaza van! Verje ki fejéből ezt a hóbortot! . . . A hadnagy köszönetet hebegett, de vigasztalhatatlan maradt és miután éppen akkor néhány tisztet szándékoztak Kínába küldeni, önként jelentkezett az expediczióhoz és a következő, héten Brestben már hajóra is szállt ... És amíg ő nehéz, megterhelt szívvel látta a franczia partokat szemei elől eltűnni, Sidonia gondtalanul és vidáman tánczolt egy estélyen, melynek körülrajongott, ünnepelt királynője volt. . . Azóta kétszer nyílott, kétszer hervadt az orgona virága ... A tábornok házában még mindig fényes és előkelő társaságok gyűltek egybe ... de Sidonia már nem volt a vigadók között ... Az ezredes, — éppen kineveztetése előestéjén — hirtelen meghalt és hátramaradottjaira örömtelen, nyomorúságos tengődés szakadt. Az udvarias, szeretetreméltó tisztecskék, akik Sidoniát körülrajongták, lassacskán eltünedeztek és az uj ezredes leánya köré csoportosultak hízelgő, mézes-mázos szavakkal ... A trónjától megfosztott bálkirálynő elvesztette vonzóerejét, hatalmát. Találkozás alkalmával hidegen köszöntötték és tovasiettek, nehogy társalgásba kelljen vele bocsátkozni.