Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-10 / 28. szám

XIX:. évfolyam. Féijpeb, ÍQIO. j -u_l±-o-S ÍO­28. s&ébjncL­¥ •• •• PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. A megvalósulás küszöbén. — A bejelentő hivatalról. — Városunk polgármestere a legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyűlésen a bejelentési hivatal felállítása érdemé­ben hozzája intézett interpellátióra azon határozott kijelentést tette, hogy a be­jelentési hivatal kérdését már a leg­közelebbi közgyűlés napirendjére kitűzi. A polgármesternek ezen - kijelen­tése egyrészt örömmel és megnyug­vással tölt el bennünket, másrészt reményt nyújt nekünk arra, hogy a bejelentési hivatal — melynek érde­mében évek hosszú során át cikk­sorozatokat hoztunk és annak felállí­tását sürgettük — rövid időn belül megvalósul. Lehet, hogy rekriniináeziókba bocsájtkozunk amidőn a bejelentési hivatalnak fontosságát újólag szellőz­tetjük, de tesszük ezt a jó ügy érde­kében és főleg tesszük ezt azért, hogy városi képviselőink figyelmét ezen fon­tos kérdésre felhivjuk, mivel bizva a Laptulajdonos és kiadó: POLLATSRK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. polgármester kijelentésében, ezen kér­dés napirendretüzése a megvalósulás küszöbén van. A bejelentési hivatal fontossága már közbiztonsági szempontból is ége­tővé teszi annak felállítását, mert az élet és vagyonbiztonságnál fontosabb érdekei a társadalomnak nem lehetnek. De szükséges a bejelentő hivatal fel­állítása a közigazgatás egyszerűsítése, gyorsítása, továbbá népmozgalmi tekin­tetekből is. A közigazgatás egyszerűsítése szem­pontjából szükséges, hogy mindenkinek, ki a város területén lakik, lakása nyil­vántartassák, hogy bármely időben an­nak a hatósághoz való beidézése akár kihallgatás, akár valamely értesítésnek tudomására hozatala céljából lehetővé váljék s ne kelljen kutatni, nyomozni az egyéneket, ami tetemes időt rabol el és ide-oda való megkeresésekre nyújt alkalmat. De kívánatos népmozgalmi szem­pontból is a bejelentő hivatal felállítása, mert ma városaink lakosságának emel­kedését csak a 10 évenként megejtett népszámlálás adataiból és évenként a szülöttek és halottak számából állapit­hatjuk meg, ami éppen nem alkalmas az évenkénti emelkedés meghatározá­sához. Ez évben lesz a népszámlálás és ennek folytán, ha a bejelentő hivatal felállíttatik, ugy minden évben a ha­tóság tudni fogja a város lakosságának a számát, annak emelkedését és csök­kenését, ami nem közömbös egy vá­rosra nézve sem. Mert ha azt látja, hogy csökken, keresi, kutatja annak okát s ha megtalálta, ugy az okok megszüntetésére törekszik, ha pedig látja, hogy a lakosság örvendetesen emelkedik, úgyszintén arra fog töre­kedni, hogy még azokat az akadályo­kat is elgördítse, amelyek rohamosabb fejlődésének útjába állanak. Ezekből láthatjuk, hogy közgazda­sági fontossággal is bír a bejelentő hivatal városunkra. Már most mi állhatja útját, hogy minden város ezzel ne rendelkezzék, r o*^ TARCZA A hálósapka, Minden bonyodalmak oka egy szelet fagylalt volt, ami Kenessey mérnök torkán csúszott le a technikus-bál éjjelén, Kenessey Tibor tudniillik egész éjjel Liával toszto­nozott. Szupé után már bolondságokat sut­togott a kis lány fülébe és reggel felé jó­kedvűen segítette be a kocsiba. — El ne felejtse, édes Lia, — mon­dotta halkan, örömtől ragyogó szemmel — el ne felejtse a mesét a vándormadárról, meg a puha, meleg kis fészekről . . . A sors azonban másképp intézkedett: a vándormadár harmadnap rosszkedvűen tette le a ceruzát. Összeborzongott, a feje forró volt. de az egész testében fázott, a hátában könnyű nyilalást érzett és bizony­talan, szorongó félelem járta át. Aznap este nagyon hosszú és nagyon szomorú levelet irt a kis lánynak. Töméntelen sok szerelemről és valami lemondásról esett benne szó. Búsongó tépelődések között feküdt le és sokáig nem tudott elaludni. Jó fiu volt Kenessey, melegszívű, puritán jellemű legény. A léhaságot nem szerette, tudta, hogy nem elég cinikus hozzá, a vér­szegény, sápadt, kis húgain meg az édes­anyján kivül alig ismert más nőt és diák­kora óta vágyódott a tiszta, igaz szerelem után. A nő angyal és a házasság szentség volt előtte. Reggel fejfájással ébredt és köhögött. Mi ez ? — gondolta megdöbbenve. — Csak nem ... — még gondolatban sem merte befejezni. Az orvos mosolyogva veregette meg a vállát : — Csak semmi hűhó ! Olyan a melle, mint egy kazán. Egy kis tüdőcsucshurut az egész, el kell menni egy pár hétre délre, azután minden rendben lesz. Kenessey felvidulva ment el. Délelőtt még tartott a jó kedve, a Baedeckereket forgatta, de később újra visszatértek a kinzó, sötét gondolatok. Mintha az orvos nem akart volna a szemébe nézni ... a kedélyessége is milyen erőltetett volt. . . Nem, ez nem lehet egyszerű kis hurut, az nem jár ilyen gyanús szimptómákkal. Ócska, német orvosi könyveket szedett elő. Sok­szor végigböngészte már valamennyit, de most szorongva, ujabb megdöbbenésre ké­szen olvasta, mint a pichonderek. Tehetet­len düh fogta el: neki, éppen neki kellett igy járni, mert végre boldog lehetett volna. Eszébe jutott a lány. A báli éjszaka. Érezte a haja illatát és maga előtt látta a kipirult kis arcát. Sohasem találta olyan elragadónak, mint akkor este. Egész délután otthon ült és este nem irt Liának. Ez fájt, mindennél jobban fájt, de Kenessey az ő bolondos, naiv szivével már is ugy érezte, hogy nem szabad egy életre magához kötnie a viruló, édes kis teremtést. Mert ő beteg ember. Csak egy hetet akart még otthon tölteni, azután le­megy délre, talán Kairóba, vagy Heluánba. Éjszakázni kezdett. Hajnal felé, ha itt-ott ismerősökkel találkozott, meglepett mosoly­gással fogadták : — Ej, ej, öreg spiszerkém, hát már | te is ? Lia levelére sem válaszolt, dacosan tette a tárcájába és emellett égette a vágy, | hogy csak egy percre is lássa. Mikor újra fölment az orvosához, az megvizsgálta és mérgesen tolta a homlo­kára a pápaszemét : — Megbolondult? Mi történt magá­val ? Igy már igazán baj lesz! Mit gyere­keskedik, ha mondom, hogy kiheveri ! Hanem, ha nyomban nem pakol, akkor nem állok jót semmiért. ... A nyár közepén érkezett vissza és utókurára egy bájos, kis fürdőhelyre ment. A teste olyan lett az afrikai nap tüzétől, mint egy beduiné. Az arca olaj­barna volt és csillogó, a világos, szürke szeme még tisztábbnak, átlátszóbbnak tet­Í szett. Az asszonyok kíváncsian, csodálkozva ' nézték, amerre járt. Erős, üde a teste, ezt érezte, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom